5.

Hilda a szob�j�ban �lt. A g�zl�mp�k f�nye �s - a h�v�s este miatt - a kandall�ban lobog� t�z egy�tt vil�g�tott�k be a teret. A l�ny �l�ben egy k�nyv fek�dt, de � a l�ngokat n�zte �s gondolkodott. Fogalma sem volt arr�l, hogy mi lesz ennek az eg�sznek a v�ge, de �r�lt, hogy a szeretett f�rfi k�zel�ben lehet, �s tal�n seg�teni is tud neki. B�ntotta, hogy Edward ilyen neh�z helyzetben van �s b�rmit megtett volna, csak hogy k�nnyebb legyen neki.

-         Hilda! – sz�lt egy halk hang, de a l�ny �sszerezzent, majd az ajt� fel� fordult.

Bertram �llt ott, �s finoman mosolygott.

-         Lord Bertram! – Hilda fel�llt a sz�kb�l.

-         Ne haragudjon, hogy megijesztettem. Kopogtattam, de �gy l�tszik nem hallotta meg.

-         Igen, el�gg� elmer�ltem a gondolataimban.

-         Nem b�nja, ha egy kicsit bej�v�k? Ahogy mondta, el�g r�gen besz�lgett�nk…

A l�ny elmosolyodott �s �rezte, hogy elpirul. Rem�lte, ez nem fog l�tszani az arc�n.

-         Dehogy b�nom! J�jj�n csak!

A f�rfi beljebb ment, majd becsukta maga m�g�tt az ajt�t. Le�ltek egy-egy sz�kbe a kandall� el�, �s a t�zet n�zt�k. Egy ideig mindketten csak hallgattak.

-         Hogy ment a vacsora?

-         J�l, j�l. K�sz�n�m k�rd�s�t.

Csend.

-         Sajn�lom, hogy el kellett hagynia a birtokot.

-         �n is.

Edward a l�ny fel� fordult.

-         N�zze, ha ennek az eg�sznek v�ge, besz�lek Catherine-nel, �s visszat�rhet.

Hilda csak n�zett maga el�.

-         De mi van, ha nem akarok visszamenni?

-         Ezt hogy �rti?- k�rdezte a f�rfi csod�lkozva.

Hilda s�hajtott, majd a f�rfihez fordult �s a szem�be n�zett.

-         Mi van, ha nem akarok visszamenni? – A f�rfi �rtetlenked� arckifejez�s�t l�tva folytatta. – Nem, nem a gyerekek miatt. �n is tudja, hogy mennyire szeretem �ket. Jobb tan�tv�nyokat el sem tudn�k k�pzelni.

-         Akkor a feles�gem? Tudom, hogy nem kedvelik egym�st, de biztosan…

-         Nem. – szak�totta f�lbe a l�ny. – Nem a feles�ge miatt. Illetve nem csak miatta. Nem f�leg miatta. �, Istenem, de neh�z!

H�trad�lt a sz�kben �s a plafonra meredt. Pr�b�lta �sszeszedni mag�t, de ez nem volt k�nny�.

-         Hilda, megijeszt. Mondja el, mi�rt nem j�n vissza? Tal�n, miattam?

A l�ny megmerevedett. El�red�lt �s arc�t a kezeibe hajtotta, majd alig �rthet�en ezt mormolta:

-         Igen, �n miatt.

Edward teljesen �sszezavarodott.

-         Miattam?

A f�rfi lecs�szott a sz�kb�l �s a l�ny el� t�rdelt.

-         Hilda, k�rem, n�zzen r�m!

A l�ny lassan felemelte a fej�t. Nem s�rt, de a szeme csillogott a k�nnyekt�l.

-         Tal�n megb�ntottam valamivel? Rosszat mondtam? Tudom, hogy az ut�bbi id�ben keveset besz�lgett�nk, de ez nem az�rt volt, mert nem akartam, hanem egyszer�en nem volt r� id�m. �s f�radt voltam. M�g most is az vagyok. �s ilyenkor nem vagyok t�l j� besz�lget�partner. �g�rem, hamarosan t�bb id�m lesz �nre. J� lesz �gy?

-         Igen.

-         �s akkor visszaj�n?

A l�ny nem b�rt v�laszolni, csak megr�zta a fej�t.

-         De mi�rt?

-         Mert nem mehetek.

-         Nem j�het? K�rem, mondja el, mi�rt nem. Hadd seg�tsek!

-         Nem tud rajtam seg�teni. – Hilda most m�r a s�r�s k�zel�ben j�rt. �rezte, hogy nem sok�ig tudja visszatartani. D�ntenie kellett: vagy itt �s most elmond mindent, vagy bele�r�l.

A f�rfi agg�dva n�zett r�. Fogalma sem volt, mi lehet a l�nnyal, de �gy m�g sohasem l�tta. �gy ismerte, mint aki mindig vid�m, �s kiegyens�lyozott. Olyan, akinek mindenkihez van egy j� szava, vagy egy kedves mosolya; er�s �s lehet r� t�maszkodni. Olyan, aki ott �ll az ember mellett, ha baj van. Most viszont elveszettnek �s k�ts�gbeesettnek t�nt.

-         �n nem… mehetek… vissza. Mert… azt hiszem… hogy… - �s kit�rt bel�le a zokog�s.

Olyan er�vel r�zta a s�r�s, hogy �szre sem vette, amikor Edward �t�lelte �s � is lecs�szott a f�ldre. Percekig zokogott �s �lelte a f�rfit. Bertram k�zben pr�b�lta nyugtatni �s vigasztalni, de nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Lassan a l�ny kezdett megnyugodni. Elh�z�dott �s nagyon sz�gyellte mag�t. Nem mert a f�rfi szem�be n�zni, �gy csak �lt a f�ld�n, gyakorlatilag a politikus �l�ben, �s a kezeit b�multa.

-         Nem fejezte be a mondatot. – sz�lt halkan a f�rfi, jobb kez�t m�g mindig a l�ny derek�n tartva, �s h�velykujj�val finoman cir�gatva �t.

-         Tudom. Csak nem k�nny�.

-         Nekem b�rmit elmondhat. Nem fogok felh�borodni!

-         H�t, nagyon rem�lem. – mindketten elmosolyodtak.

-         Akkor elmondja?

A l�ny minden erej�t �sszeszedte �s a f�rfira n�zett.

-         Az�rt nem mehetek vissza a birtokra, �s egy�ltal�n a csal�dj�hoz, mert szeretem �nt.

Edward, nos, teljesen lefagyott. Kinyitotta a sz�j�t, de nem tudott mit mondani. Hilda v�rt, h�tha kap valami reakci�t, de hi�ba. �rezte, hogy mindj�rt �jra els�rja mag�t. Fel�llt a f�ldr�l, h�tat ford�tott �s azon gondolkodott, hogy most azonnal vil�gg� megy. Tal�n Bertram �ppen ezt �rezte meg. � is felpattant, �s megfogta a l�ny bal karj�t. Hilda visszafordult �s l�tta, hogy a f�rfi keresi a szavakat.

-         N�zze, �n most nem is tudom, mit mondjak. Hazudn�k, ha azt mondan�m, hogy nem esett j�l, amikor ezt most kimondta. �ppen ellenkez�leg. De most nagyon rosszkor j�tt.

-         Tudom. �n…

-         K�rem, engedje, hogy folytassam! Ez egy nagyon neh�z id�szak az �letemben, �s �n volt az egyetlen, aki �szrevette, hogy seg�ts�gre van sz�ks�gem. �s nem csak �szrevette, hanem j�tt �s mell�m�llt. Enn�l t�bbet jelenleg nem is k�v�nhatn�k. Az a helyzet, hogy… amikor �reztem, hogy �sszecsapnak a fejem felett a hull�mok, szerettem volna seg�ts�get k�rni. �nt�l.

-         De mi�rt nem tette?

-         Nem tudom. F�ltem. Hogy majd tolakod�nak tart, vagy hogy azt mondja, hogy ez nem az �n probl�m�ja. Egy f�rjnek a feles�g�hez kellene a bajban fordulni, de mindketten tiszt�ban vagyunk azzal, hogy ez az �n esetemben vajmi kev�s eredm�nnyel j�rt volna.

Mindketten elmosolyodtak, majd a f�rfi folytatta.

-         �ppen ez�rt olyasvalakihez akartam fordulni, aki sz�momra nagyon kedves. Akihez �rdemes volt hazat�rnem. De � j�tt mag�t�l is, an�lk�l, hogy h�vtam volna.

A l�ny �rezte, hogy a tork�ban dobog a sz�ve. F�lve sz�lalt meg.

-         De?

-         Nincs de.

Edward megfogta Hilda k�t kez�t, �s a szem�be n�zett.

-         A h�zass�gom minden, csak nem boldog. De �n most m�r v�gre boldog akarok lenni. Azt is tudom, hogy kivel. Ha ennek az �r�letnek v�ge, �g�rem, visszat�r�nk erre a t�m�ra, �s kital�lunk valamit. Addig is, nagyon k�rem, legyen t�relemmel. J� lesz ez �gy?

-         Igen.

Mindketten s�hajtottak.

-         Azt hiszem, ideje lenne nyugov�ra t�rn�nk.

Hilda b�logatott. A f�rfi r�vid t�tov�z�s ut�n, m�g mindig a l�ny kez�t fogva, lehajolt �s l�gyan megcs�kolta az arc�t.

-         J� �jszak�t!

-         J� �jszak�t, Lord Bertram!

Edward halkan kisuhant a szob�b�l, otthagyva egy igencsak �sszezavarodott l�nyt a szoba k�zep�n.