3.

- J� napot! Miben seg�thetek? �, Miss Jennings, Isten hozta!

A magas, �sz haj� komornyik mosolyogva fogadta a l�togat�kat egy eleg�ns londoni h�z m�sodik emelet�n. Felt�n�s n�lk�l v�gigm�rte a k�t, sz�m�ra ismeretlen f�rfit: egyik�k kerek �s bar�ts�gos arc� f�rfi volt, a m�sikuk magas �s kiss� rideg tekintet�.

-         J� napot, George. Az �r itthon van?

-         Igen, Miss Jennings. A dolgoz�szob�j�ban van. Kora reggel �ta. S�t, ink�bb azt mondan�m, tegnap kora reggel �ta. Az ut�bbi id�ben nagyon sokat dolgozik.

-         K�rem, George, sz�lna Lord Bertram-nak, hogy besz�lni szeretn�nk vele?

-         Term�szetesen, Miss Jennings.

-         K�sz�n�m.

Am�g a komornyik t�vol volt, Holmes �s Watson k�rben�ztek. Eleg�ns, sz�pen berendezett lak�s volt, k�nyelmes, de nem hivalkod� b�torokkal. Hilda-n l�tszott, hogy otthon�rzi mag�t. A k�t f�rfit�l elk�rte a kab�tjukat, �s hellyel k�n�lta �ket. Nemsok�ra vissza�rt George.

-         Az �r v�rja magukat.

A hallon v�gigmenve egy ajt�hoz �rtek. Hilda bekopogtatott.

-         Tess�k! – sz�lt egy bar�ts�gos f�rfihang.

Egy t�gas, vil�gos dolgoz�szob�ba l�ptek. A h�z ura a szoba k�zep�n �ll� �r�asztaln�l �lt, a vend�gek �dv�zl�s�re azonban felpattant. Nem t�l magas, v�kony testalkat� volt. Arca v�kony, �lla kiss� hegyes, sz�ja k�r�l v�kony k�rszak�ll. Apr�, de kedves, csokol�d�barna szemei alatt s�t�t karik�k tan�skodtak �lmatlan �jszak�ir�l. S�t�tsz�rke �lt�ny�ben rugalmas l�ptekkel k�zel�tette meg a l�togat�kat.

-         Miss Jennings! Micsoda meglepet�s! – gyeng�den kezet fogott a l�nnyal.

-         J� napot, Lord Bertram! – A nevel�n� alig l�that�an elpirult.

-         Csak nincs valami baj? A gyerekek?

-         A gyerekek j�l vannak. – Sz�netet tartott. – �n miatt j�tt�nk.

-         Miattam? – A f�rfi �rtetlenkedve n�zett.

-         Igen. Az �r Sherlock Holmes, �s a t�rsa dr. Watson.

Edward megdermedt.

-         Uraim, megbocs�tan�nak nek�nk egy pillanatra? Hilda k�rem, j�jj�n �t velem a m�sik szob�ba!

Miut�n ketten maradtak, Watson �s Holmes egym�sra n�ztek. A detekt�v az �r�asztalhoz ment �s megvizsg�lta az ott hever� pap�rokat. Levelek, szerz�d�sek �s t�rk�pek egym�s hegy�n-h�t�n. Watson rosszall�an n�zett r�, b�r tudta, hogy bar�tja csak a munk�j�t v�gzi. Az�rt kicsit agg�dott, mi lesz, ha visszaj�n a k�pvisel� �s ott tal�lja �ket az iratai k�z�tt kutakodni.

-         Holmes, az isten�rt, siessen! B�rmikor visszaj�hetnek!

-         Nyugalom Watson. Lord Bertram tekintet�b�l �t�lve Miss Jennings nem fogja k�t perc alatt meggy�zni ittl�t�nk hasznoss�g�r�l.

-         �s �n mit gondol?

-         V�lem�nyem szerint Watson ez az az �gy, amelyet meg�reztem.

K�zben, a m�sik szob�ban Edward halkan, de �rezhet�en feld�ltan besz�lt Hild�hoz. Eg�szen k�zel �llt hozz�, �s m�lyen a szem�be n�zett, ami bizony nem hagyta hidegen a l�nyt.

-         Miss Jennings, m�gis mir�l van sz�?

-         Lord Bertram, pontosan tudja, mir�l van sz�. Hallottam, amikor Mr. Burston-nel vitatkoztak.

-         �n hallgat�zott?

-         Nem lehetett nem meghallani. �nt soha nem hallottam kiab�lni, de akkor igencsak feld�lt volt. �szrevettem, hogy az ut�bbi id�ben mindig f�radt, rosszkedv�, a gyerekekkel is alig foglalkozott. Velem se nagyon besz�lgetett… - ez ut�bbit alig hallhat�an tette hozz�.

A f�rfi a l�nyt n�zte. Becsukta a szem�t, majd �jra kinyitotta �s folytatta.

-         Tudom, �s eln�z�st k�rek, de… - nagyot s�hajtott. Elfordult �s az ablakhoz ment.

-         �n ezt �gyse �rten�.

-         Ha nem mondja el, biztosan nem fogom meg�rteni.

-         Hilda, nem mondhatom el. – Csak b�mult kifel� az ablakon, mintha ott tal�ln� a megold�st.

Miss Jennings t�tov�zott, majd elindult Edward fel�. F�l m�ternyire meg�llt t�le.

-         Mondja, �n mi�rt nem a gyerekekkel van?

-         Mert a Lady elbocs�tott.

Lord Bertram hirtelen megfordult.

-         Hogy mondja?

-         Lady Bertram elbocs�tott. Azt mondta, t�l k�zel ker�ltem a gyerekekhez.

-         Ez ostobas�g. Most azonnal hazamegy, �s megmondja Catherine-nek, hogy �n visszavettem.

-         Nem. – mondta a l�ny hat�rozottan.

-         Tess�k?

-         Azt mondtam nem. Minden bizonnyal hi�nyzom a gyerekeknek, de �nnek most nagyobb sz�ks�ge van a t�mogat�sra, mint nekik.

Egym�st n�zt�k. Hilda �rezte, a tork�ban dobog a sz�ve, �s mindj�rt elkezdenek remegni a l�bai, arca azonban rezzen�stelen maradt. A f�rfi csak n�zte �s n�zte, l�tszott rajta a meglepetts�g, az �rtetlenked�s, ugyanakkor a megk�nnyebb�l�s �s tal�n egy kis boldogs�g is. Halv�nyan elmosolyodott, majd �gy sz�lt:

-         J�jj�n, ne v�rakoztassuk tov�bb az urakat!