1.

A ny�r kellemes, enyhe id�j�r�ssal k�sz�nt�tt be Londonba. M�r kora reggel zs�foltak voltak az utc�k: az emberek piacra �s munk�ba siettek, a lovak pat�i kopogtak a macskak�ves utc�kon, a rend�r�k f�ttysz�val utas�tott�k rendre a rohang�l� utcagyerekeket, a rikkancsok a leg�jabb szenz�ci�kat ki�ltott�k vil�gg�.

Sherlock Holmes, szok�s�t�l elt�r�en, m�r �bren volt, elfogyasztotta reggelij�t, �s pip�zva az utc�t figyelte. Hamarosan kopogtattak.

-         Sz�p j� reggelt, Holmes!

-         �, j� reggelt Watson! – �dv�z�lte bar�tj�t k�zfog�ssal a detekt�v. – K�r te�t, Watson? Azonnal cs�ngetek Mrs. Hudson-nak!

-         K�sz�n�m, elfogadom.

-         No, �s mi j�ratban, kedves Watsonom?

-         Gondoltam, megn�zem hogy van a nagy Sherlock Holmes. Igencsak j�kedv�ben tal�ltam, ez szokatlan �nt�l.

-         Ugyan, Watson. Elismerem, n�ha eg�szen neh�z velem, de nem vagyok annyira elviselhetetlen ember.

Watson felh�zta a szem�ld�k�t, de Holmes �gyet sem vetett r�, ink�bb az �ppen ny�l� ajt� fel� fordult.

-         �h, Mrs. Hudson, legyen kedves, hozzon nek�nk te�t!

Holmes le�lt a kandall� el� �s megt�mte pip�j�t.

-         Tudja, Watson, �rzem, hogy hamarosan valami �rdekes megb�zat�st fogok kapni �s ett�l vagyok feldobva. K�pzavarnak t�nik, de sz�momra a munka jelenti a felh�tlen sz�rakoz�st.

Mik�zben a k�t f�rfi ked�lyesen csevegett, a Vikt�ria p�lyaudvarra befutott egy vonat. Az egyik, vonatr�l lesz�ll� utas megigazgatta ruh�j�t, majd a p�lyaudvar el�tt egy kocsira sz�llt. A kocsisnak csak ennyit mondott: Baker Street 221/B.