Epil�gus

-         �n ezt soha t�bb� nem vagyok hajland� v�gig csin�lni!

Zih�ltam, izzadtam, �s f�jdalmak gy�t�rtek. A Baker Street 221/B-ben fek�dtem az �gyon. Illetve f�lig �l� helyzetben voltam. Sz�tt�rt l�baim k�z�tt Watson fej�t l�ttam. Igen, �ppen els� gyermekemet k�sz�ltem vil�gra hozni. Ugyan a doktor megk�rte kedves f�rjemet, hogy menjen ki a szob�b�l, de �n ragaszkodtam hozz�, hogy maradjon. Egyr�szt igenis l�ssa, milyen szenved�ssel j�r egy gyerek vil�grahozatala, hogy ut�na ezt a szem�re vethessem, amikor egy n�th�ba bele akar halni, m�sr�szt meg hogy szor�thassam a kez�t, �s l�thassam, hogy mellettem van. Mrs. Hudson is ott s�rg�l�d�tt: amikor megtudta, hogy gyermeket v�rok, ragaszkodott hozz�, hogy elj�jj�n �s seg�tsen a sz�l�sn�l, �s ut�na is. Nagyon �r�ltem neki. De akkor �s ott a pokolba k�v�ntam azt, aki csak a XX. sz�zadban tal�lta fel az epidur�lis �rz�stelen�t�st.

Azt�n egyszercsak az �n ny�g�seimet egy kisbaba s�r�sa v�ltotta fel.

-         Gratul�lok bar�tom, fia sz�letett!

Sherlock elmosolyodott �s r�m n�zett. Borzaszt�an b�szke volt. Gyeng�den megcs�kolt.

-         K�sz�n�m.

-         Ugyan, te is kivetted a r�szed a munk�b�l.

�ppen v�laszolni akart volna, amikor Mrs. Hudson odahozta a bab�t. Kezembe vettem �s csak n�ztem. Mindenki azt mondja, hogy milyen sz�pek az �jsz�l�ttek, de legy�nk �szint�k: el�g cs�ny�csk�k. N�ztem az apr� kezeit, a l�bait, az ujjacsk�it, a m�g r�ncos b�r�t �s azon gondolkodtam, hogy mennyire szeretem ezt a kis apr� l�nyt. �s kit �rdekel, mennyit k�romkodtam �s szenvedtem az ut�bbi j� p�r �r�ban, szeretn�k m�g gyerekeket.

R�n�ztem Sherlockra, akik �ppen a picit csod�lta. Azt�n feln�zett, �s mosolyogva �gy sz�lt:

-         Biztos, hogy nem akarod ezt m�g egyszer v�gigcsin�lni?

Felnevettem �s b�lintottam, hogy „De igen.”. A szob�b�l akkor m�r kiment Watson is, �s Mrs. Hudson is. Holmes viszonozta a pillant�som.

-         Szeretlek, Sarah!

-         �n is t�ged.

Az els� fi� ut�n j�tt egy m�sodik, azt�n egy l�ny. A nagy detekt�v folytatta tov�bb munk�j�t, �s ugyan voltak olyan id�szakok, amikor kicsit nehezebb volt, de v�g�l mindig megold�dtak a probl�m�k, �s kijelenthetem: boldogan �lt�nk, am�g meg nem haltunk.