28. �gyban, p�rn�k k�zt

A sz�lloda egykoron tal�n kast�ly lehetett. A tenger f�l� magasod� szikl�kra �p�lt, valahol a t�volban ott lapultak Franciaorsz�g partjai. A parkban fiatal p�rok s�t�lgattak; �gy t�nt, nem csak mi v�lasztottuk ezt a helyet �tic�lunknak.

Miut�n bejelentkezt�nk, elfoglaltuk a h�l�hely�nket. T�gas, hamis�tatlan viktori�nus lakoszt�ly volt, gy�ny�r� kandall�val �s b�torokkal, nagy franciablakkal �s terasszal, saj�t f�rd�szob�val. A szoba k�zponti hely�n egy nagy, baldachinos �gy �llt. Amikor megpillantottam, elmosolyodtam �s egy kicsit ideges lettem.

Vacsora ut�n kicsit leveg�zt�nk, �lvezt�k a s�s leveg�t �s hallgattuk a tenger morajl�s�t. Azt�n h�v�sebbre fordult az id�, �s jobbnak l�ttuk, ha visszavonulunk a szob�nkba. A kandall�ban akkor m�r �gett a t�z, h�la a gondos szobal�nyoknak, �s kellemes melegs�g t�lt�tte be a helyis�get. Fesz�ltek voltunk mindketten. Tudtuk, hogy most minek kellene k�vetkeznie, de valahogy egyik�nk sem tudta, hogyan kezdje. Szerencs�re, el�re k�sz�ltem. Az egyik b�r�nd�mb�l el�vettem egy �veget, majd fogtam k�t poharat. Az egyiket Holmes kez�be nyomtam. A f�rfi k�rd�n n�zett r�m.

-         Sarah, ez mi?

-         Egy kis sz�ver�s�t�. Hogy oldjuk egy kicsit a hangulatot.

Az �vegben �tl�tsz� folyad�k volt.

-         Felt�telezem ez nem v�z.

Elmosolyodtam.

-         Val�ban nem.

T�lt�ttem mindkett�nknek egy keveset. Sherlock megszagolta, �s kiss� eltorzult az arca.

-         Szavamra mondom, ez azt�n az alkohol. Mondd, m�gis mit akarsz velem itatni?

-         P�link�t. Igazi, magyar p�link�t. Biztos tudod, a Baker Street-t�l 5 utc�nyira van egy f�szeres. A tulajdonosok magyar bev�ndorl�k. Sokszor voltam ott, �s �sszebar�tkoztam vel�k. Amikor megtudt�k, hogy f�rjhez megyek, innom kellett vel�k egyet a j� h�r �r�m�re. Azt�n megk�rdezt�k, mit adhatn�nak n�szaj�nd�kba. �n pedig k�rtem egy �veg j� fajta p�link�t. Sejtettem, hogy haszn�t fogjuk venni.

-         Ez annyira hat�sos?

-         Ha egy adag nem is, a m�sodik, vagy a harmadik megteszi a hat�s�t.

-         Le akarsz itatni?

-         Tal�n…

A detekt�v felnevetett.

-         Akkor koccintsunk. Igyunk a k�z�s �let�nkre!

-         A k�z�s �let�nkre! �, azt elfelejtettem mondani, hogy term�szetesen fen�kig, egyh�z�sra. – tettem hozz�.

Az alkohol �gette a nyel�cs�vemet, �reztem, ahogy le�r a gyomromba. Holmes �jfent eltorzult arc�t l�tva nem b�rtam ki nevet�s n�lk�l.

-         M�gis, ti ott, hogyan tudj�tok ezt meginni rendszeresen?

-         Ez a magyar virtus, kedves Holmes-om. – �t�leltem.

-         Most m�r Te is Holmes vagy. – megcs�kolt.

-         T�nyleg. M�g meg kell szoknom. Nah�t, ugyanaz a monogrammunk: S. H. Ez biztos a sors keze.

Sherlock �sszevonta a szem�ld�k�t.

-         Neked ma m�r nincs t�bb p�linka!

-         M�r hogyne lenne. Viszont neked nem �zlett, �gyhogy te nem kapsz t�bbet.

-         Felt�telezem, eltorzult arcomb�l azt a k�vetkeztet�st vontad le, hogy nem �zlett az ital. T�ny, hogy nagyon er�s �s hozz� kell szokni, de �n szeretn�k hozz�szokni. T�lts m�g egy adaggal!

�r�mmel teljes�tettem a k�v�ns�g�t. Miut�n azt is leh�ztuk, �gy d�nt�ttem, ma m�r t�nyleg nincs t�bb p�linka. Egyik�nknek sem.

A szob�ban csak a kandall� f�nye vil�g�tott. Egym�sra n�zt�nk Sherlock-kal. Kivette a kezemb�l a poharat, �s az �v�vel egy�tt letette az asztalra. Azt�n el�m �llt �s megcs�kolt. El�bb csak finoman, gyeng�den, azt�n a v�r�nkben lev� alkohol �s a j� ideje elfojtott szenved�ly �tvette az ir�ny�t�st. Rekord sebess�ggel szabadultunk meg a ruh�inkt�l, ami val�ban nem egyszer� feladat, ismerve a viktori�nus divatot. Innent�l az eml�kek �sszefolytak. Az biztos, hogy r�vid id�n bel�l megtal�ltuk az utat az �gyhoz, �s id�k�zben a hajam is kibomlott. Vagy az az �gyban t�rt�nt. Nem tudom. Mindenesetre meg�rte v�rni. Komolyan. El�zetes ismereteim alapj�n Sherlock-nak nem sok dolga volt n�kkel (s�t, semmi), de ezeket az ismereteket azonnal t�r�ltem. Pontosan tudta, hol, mit, mivel �s hogyan kell csin�lnia ahhoz, hogy nekem NAGYON j� legyen. �n meg igyekeztem viszonozni a szivess�get. El�zetes gyakorlat n�lk�l k�tlem, hogy �szt�n�sen r��rzett volna a dolgokra. De igaz�b�l nem is �rdekelt. Az volt a fontos, hogy velem van, �s most m�r velem is lesz. Mindig. Fogalmam sincs, h�nyszor �rt�k el aznap �jjel a gy�ny�r cs�cs�t, mindenesetre alaposan kimer�lt�nk. �sszeb�jva aludtunk el.

Reggel az er�s f�nyre �bredtem. Hirtelen nem tudtam hol vagyok, �s mi�rt nincs rajtam ruha. Azt�n eszembe jutott. Megfordultam, �s ott volt Sherlock. A jobb kez�vel t�masztotta a fej�t, engem figyelt. Elmosolyodtam.

-         J� reggelt!- mondtam halkan.

-         J� reggelt, kedvesem! Hogy aludt�l?

-         Nagyon j�l. – k�zelebb m�sztam hozz�. – De nem is az a fontos, hogyan aludtam, hanem hogy milyen j�l �reztem magam el�tte.

-         �n is csod�latosan �reztem magam. – megcs�kolt. – Van azonban valami, amit m�g nem mondtam neked.

Kiss� bep�nikoltam. Szerettem volna olyasmit mondani, hogy „Nem �rdekel, ha van m�sik feles�ged, �n akkor is veled maradok” vagy b�rmi vicceset, de csak ennyit tudtam kiny�gni:

-         Mit?

L�thatta rajtam, hogy megijedtem. V�gigsim�totta az arcomat, �s belen�zett a szemembe.

-         Valamit, amit m�r kor�bban kellett volna.

-         Sherlock, ne h�zd az idegeimet, k�rlek!

Sz�netet tartott. Vagy az�rt, mert nehez�re esett kimondani, vagy csak �lvezte, hogy szenvedek – szerintem mindkett�.

-         Szeretlek.

A megk�nnyebb�l�st�l felnevettem �s megcs�koltam.

-         �n is szeretlek.

A h�t�ra d�nt�ttem �s a has�ra fek�dtem.

-         Tudod, kedves Sherlock, az jutott eszembe, hogy mi lenne ha folytatn�nk azt, amit az �jjel m�r elkezdt�nk, csak azt�n a hirtelen r�nkt�r� �lmoss�g f�lbeszak�tott.

-         Nos, kedves Sarah, �n ezt nagyon j� �tletnek tartom.

Kicsit mocorogtam, majd huncutul r�vigyorogtam.

-         Igen, �rzem…

Ez volt j� p�r �r�ig az utols� k�t szavam.