26. Nászajándék

Az esküvő előestéjén Mrs. Hudson bekéretett engem és Sherlock-ot a szalonba. Ilyet még azelőtt sohasem csinált, ezért nem is tudtuk mire vélni a dolgot. Amikor helyet foglalt, Mrs. Hudson felállt, a kandalló elé ment és egy nagy sóhajtás után belekezdett mondandójába:

-         Köszönöm, hogy eljöttek. Tudják, a rosszul létem óta sokat gondolkodtam. Szembesülnöm kellett azzal, hogy már én sem leszek fiatalabb, és nem biztos, hogy a városi élet továbbra is nekem való lenne. A húgom is sokszor hívott már, hogy költözzek le hozzá, vidékre. Én mindig nemet mondtam, hiszen nem hagyhattam itt drága albérlőimet, Mr. Holmes-t, no meg korábban, dr. Watsont. Ki gondoskodott volna róluk?

Szavai derültséget keltettek, aztán folytatta.

-         Aztán amikor Mr. Holmes és Sarah bejelentette, hogy összeházasodnak, igazam lett: itt már tényleg nincs rám szükség.

-         De… - szóltam volna közbe.

-         Semmi de, kedvesem. Én ezt nem elkeseredve mondom, hanem épp ellenkezőleg: örömmel. Örülök, hogy Mr. Holmes végre talált maga mellé valakit, és ez a valaki Te vagy. Tudom, hogy szívesen látnának engem, de azt is, hogy azért egy kicsit mégiscsak zavarnék. Én is voltam fiatal házas, tudom, milyen ez! Ezért úgy döntöttem, hogy elfogadom a húgom meghívását, és leköltözöm vidékre. Amikor hazajönnek a nászútról, én már nem leszek itt. De ne aggódjanak, lesz hova hazatérniük. Mivel az élet úgy hozta, hogy nekem nincs se gyermekem, se unokám, arra szeretném hagyni a házat, akit, a doktor úrral együtt, fiamként szeretek: Mr. Holmes-ra.

Szólni sem tudtunk. Holmes lassan felállt a székből, és az idős hölgyhöz ment.

-         Mrs. Hudson, én… én ezt nem fogadhatom el.

-         Dehogyisnem, Mr. Holmes. A ház mostantól az Öné. Persze csak akkor, ha Sarah is itt marad.

-         Nos, ezen utóbbit még meg kell fontolnom.

-         Hé! – kiáltottam fel, majd hozzávágtam egy párnát a detektívhez.

Miután a nevetés elült, Holmes ismét Mrs. Hudson-hoz fordult.

-         Nagyon köszönöm, Mrs. Hudson. Mindkettőnk nevében. – majd kezet csókolt.

Én is felkeltem a székből, és átöleltem az idős hölgyet. Neki ez már sok volt, és igencsak elérzékenyült.

-         Nézzék meg, mit csináltak velem: sírok. No, megyek is, pakolnom kell.

Amikor Mrs. Hudson kiment, én levetettem magam egy karosszékbe, a fejemet csóváltam.

-         Basszus!

Holmes rágyújtott egy cigarettára és leült a kandalló elé.

-         Elmondanád, hogy mit is jelent ez a szó?

-         Inkább nem, mert elég vulgáris.

-         És te ilyen vulgáris szavakat használsz?

-         Csak olyanokat, amiket te nem értesz meg.

Csendben ültünk és néztük a tüzet.

-         Holnap. – szólt Sherlock nagy sokára.

-         Holnap.