24. V�gtelen k�r

Amikor volt egy kis id�m, �s �ppen nem esett az es�, mindig s�t�lgattam a v�rosban. Ez n�lam azt jelentette, hogy bevettem magam egy csom� k�nyvesboltba, meg a parkban �ld�g�lve n�zegettem az embereket.

A k�nyvesboltokban mindenf�le k�nyvet megn�ztem, h�tha tal�lok valami �rdekeset, vagy vicceset. Ami�ta Holmes-szal �gy d�nt�tt�k, hogy �sszek�tj�k az �let�nket, valahogy mindig r�tal�ltam az esk�v�-t�m�ra. �gy volt ez most is. Az Etiquette and Household Advice Manuals c�m�, etikett �s h�ztart�si tan�csad�t kap�sb�l az Udvarl�s �s h�zass�g t�m�n�l �t�ttem fel. �rdekesnek tal�ltam, hogy itt nem esk�v�i vacsora van, hanem esk�v�i reggeli, amir�l az ifj� p�r a lehet� leghamarabban lel�p, hogy miel�bb elutazhassanak n�sz�tra, a n�szn�p meg elvonul valamilyen „sz�rakoz�helyre” tov�bb �nnepelni.

Nos, abban biztos voltam, hogy n�lunk ilyen nagyszab�s� rendezv�ny nem lesz, de nem is akartam. Nekem el�g lesz annyi, ha Holmes ott lesz. Ja, meg k�t tan�, hogy t�rv�nyes legyen.

Nem tagadom, hogy �r�ltem a j�vend�beli k�z�s �let�nknek, de ami most legink�bb izgatott, az a n�sz�jszaka volt. Egyre kev�sb� tudtam legy�zni a v�gyat, amely Sherlock-hoz vonzott. �gy �reztem minden egyes cs�kn�l, hogy nem b�rom tov�bb. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy mi�rt is csin�lok ilyen nagy �gyet bel�le, besz�lj�k meg �s rendezz�k le el�bb. De azt�n arra gondoltam: ha m�r eddig v�rtunk, ezt a r�vid id�t igaz�n kib�rjuk, �s �gy igaz�n eml�kezetes lesz az els� alkalom. �, ha a pr�d, viktori�nus n�pek tudt�k volna, milyen dolgok j�rnak a fejemben, amikor szolid �lt�z�kemben egy park padj�n �ld�g�ltem, biztosan m�gly�n el�gettek volna. Pedig h�t ott is voltak piros l�mp�s negyedek, meg h�zass�gt�r� n�k is sz�p sz�mmal, de struccpolitik�t folytatva csak akkor vettek r�luk tudom�st, ha nagyon musz�j volt.

Ilyen kiruccan�sok ut�n mindig felt�lt�dve mentem vissza a Baker Street-re. �gy volt ez most is. Sherlock is �szrevette.

-         Kipihentnek l�tszol.

-         Nem is kipihent, ink�bb fel vagyok t�lt�dve �j energi�val. – magyar�ztam, mik�zben szedtem le az asztalt vacsora ut�n.

-         Ennek �r�l�k. J� t�ged �gy l�tni. – mondta Holmes, majd h�trad�lt a fotelj�ban.

Nagyot szippantott a pip�j�n.

-         Ha v�gezt�l, lenne r�m egy kis id�d?

-         R�d mindig van id�m. – majd kimentem a szob�b�l.

A szalonban m�g csendesen �gett a t�z, amikor felmentem. Sherlock az ablakn�l �llt. �n odamentem hozz�, �s h�tulr�l �t�leltem. Nem l�ttam az arc�t, de tudtam, hogy mosolyog. Megfordult, �s a derekam k�r� fonta a karjait. A mellkas�hoz szor�tottam az arcomat, �s a szememet becsukva �lveztem a k�zels�g�t.

Hossz� percekig �lltunk �gy, majd megsz�lalt:

-         Nem is vagy k�v�ncsi, mi�rt k�rettelek ide?

-         Ha csak a t�rsas�gomra v�gyt�l, akkor tudom, mi�rt h�vt�l. Ha meg m�s miatt is, akkor �gyis el fogod mondani.

Kiss� elh�z�dtam, �s megcs�koltam.

-         Nos, mi az a fontos dolog, detekt�v �r?

-         Hoztam neked valamit.

-         Nekem? Aj�nd�k?

-         Valami olyasmi.

-         Pedig nincs is sz�let�snapom. De kicsire nem adunk. Mutasd gyorsan, l�tni akarom.

Sz� n�lk�l, k�zenfogva a sz�f�hoz vezetett �s le�ltetett. Az asztal�hoz ment, kih�zta az egyik fi�kot, �s kivett onnan valamit.

Egy kis doboz volt az.

Elkerekedtek a szemeim, �s sz�les mosolyra h�ztam a sz�mat.

Sherlock le�lt mell�m.

-         �gy l�tom, m�r tudod mi van ebben a dobozban.

-         Azt hiszem, sejtem. Nem kell ahhoz Sherlock Holmes-nak lenni, hogy kital�ljam.

Megcs�v�lta a fej�t, majd kinyitotta a dobozt. K�t egyszer�, feh�rarany karikagy�r� volt benne. Egy nagyobb �s egy kisebb.

Holmes kivette a kisebbet, megfogta a jobb kezemet, majd r�h�zta a gy�r�s ujjamra.

-         Ugye nem k�red, hogy most mondjak valami romantikus �s szentiment�lis sz�veget is hozz�?

Felnevettem.

-         Isten ments! A te gy�r�det, felt�telezem, meg�rizz�k az esk�v�ig.

-         Ha nem jelent ez gondot. Nem akarlak megs�rteni �s nem is a te hib�d, de nem tudom magamon elk�pzelni.

-         Ne izgulj, �n sem. – mosolyogtam, �s megcs�koltam. – Sherlock Holmes nem hord jegygy�r�t. De az�rt az eny�met k�sz�n�m. Nagyon sz�p.

-         �r�l�k.

Hozz�b�jtam.

-         No �s mikor lesz a nagy nap?

-         Mikor legyen?

-         Nem tudom. Nos, ha j�l eml�kszem, a k�z�poszt�lyban egy �v jegyess�g b�ven elegend�.

-         Ezt honnan tudod? Olvastad valahol?

-         Igen, egy etikett �s h�ztart�si tan�csad�ban.

-         Te ilyeneket olvasol?

-         A k�nyvesboltban a kezembe akadt.

-         �rtem. Sz�val egy �v.

-         Igen.

-         Az az�rt sok.

-         Szerintem is. Nem akarok t�relmetlennek t�nni, de �n addig nem b�rom ki.

-         Nem vagy t�relmetlen, kedvesem. �s �n sem hiszem, hogy kib�rom addig. F�leg, ha azt csin�lod a kezeddel, amit most.

Akkor vettem �szre, hogy �ntudatlanul is olyan helyeken cir�gattam, ahol nem volt szabad. M�g.

-         Bocs�nat.

-         Semmi baj. – Megk�sz�r�lte a tork�t.

-         Akkor mit csin�ljunk? Milyen h�nap is van most? H�nyadika van ma?

-         Szeptember 4.

-         Hmmm. Nagyon neh�z lenne elint�zni, hogy m�g szeptemberben �sszeh�zasodjunk?

Sherlock kicsit �sszerezzent. Felegyenesedtem �s r�n�ztem.

-         Rosszat mondtam?

-         Te azt�n t�nyleg nem akarsz v�rni!

-         V�rtam m�r r�d eleget, kedves Sherlock!

Mosolygott, majd megcs�kolt.

-         Azt hiszem, el tudom int�zni. Viszont akkor tal�n ideje lenni sz�lni Watson-nak, meg Mrs. Hudson-nak, hogy m�gis milyen esem�nyek v�rhat�ak a h�zunk t�j�n.