21. V�����!!! (igen, ez a c�m J )

Este, a vacsora ut�n szedtem le az asztalt �s Holmes megk�rt, ha v�geztem, menjek be a szalonba, besz�lni szeretne velem.

Bep�nikoltam. Mi van, ha t�l gyorsan haladtam. M�rmint t�ls�gosan kimutattam, mit is akarok. � nem az a fajta ember, aki kimutatja az �rzelmeit, legal�bbis az ilyen jelleg�eket. Tutira megijedt �s most azt akarja, hogy hagyjuk abba. Vissza az eg�sz, legy�nk csak bar�tok. De �n most m�r nem tudok meg�llni! Ha most le kell r�la mondanom, meg�r�l�k. Sohasem hittem volna, hogy lehet ennyire szeretni �s k�v�nni valakit. Szeretem �t, szerelmes vagyok. �s k�v�nom �t, nagyon. Nem! Nem lehet v�ge! Hiszen � is j�l �rzi mag�t. Ugyanakkor att�l f�l, hogy nem tudja t�rt�ztetni mag�t, hogy elvesz�ti a kontrollt. Tudom, hogy ez az, ami olyan naggy� teszi �t. Az, hogy ki tudja z�rni az �rzelmeit, �s csak az �gyre kell koncentr�lnia. Az�rt ilyen j�. Mi van, ha �n megfosztom ett�l? �n leszek az, aki v�get vet a nagy detekt�v karrierj�nek?

J�rt az agyam �s alig vettem �szre, hogy elfogyott a mosogatnival�. Alaposan k�r�ln�ztem, h�tha akad m�g valami tennival� a konyh�ban, de hi�ba: nem tudtam tov�bb k�sleltetni a dolgot.

Remeg� t�rdekkel mentem fel a l�pcs�n (eddig nem tudtam, mi az). Remeg� k�zzel kopogtam, majd bel�ptem. Holmes fel s al� j�rk�lt, csak akkor �llt meg, miut�n becsuktam magam m�g�tt az ajt�t. R�m n�zett, de nem tudtam semmilyen �rzelmet leolvasni az arc�r�l.

-         Sarah, k�rem, foglaljon helyet.

A szavai kim�rtek voltak. Magamban m�r elterveztem, hogyan fogok �n hetekig zokogni e besz�lget�s ut�n.

Le�ltem a sz�f�ra, kezemet az �lembe t�ve, megpr�b�ltam min�l magabiztosabban a f�rfira n�zni. � az ablakn�l �llt, h�ttal nekem. Keze a h�ta m�g�tt �sszekulcsolva. Kifel� n�zett, mintha valamit figyelt volna.

-         K�sz�n�m, hogy itt van.

-         �n k�rte, hogy itt legyek.

-         Val�ban. De gondolom, tudja, mir�l szeretn�k �nnel besz�lni, �s felt�telezem, nem kellemes most itt �lnie.

-         Az att�l f�gg, hogy mit fog nekem most mondani.

Halv�nyan elmosolyodott, de m�g mindig nem n�zett r�m.

-         Tetszik, hogy az idegess�g�t �gy pr�b�lja uralni, hogy tr�f�l. – hallgatott. – Nem ez az egyetlen dolog, ami tetszik �nben. N�zze el nekem, hogy ez most nem megy gyorsabban, de nem vagyok hozz�szokva ahhoz, hogy az �rzelmeimr�l besz�ljek. F�leg az ilyen jelleg�ekr�l. Nem tudom, hogyan kezdjek bele.

Sajn�ltam �t. Nekem is nehezemre esett kimondani valakinek, hogy szeretem, de tudtam, Holmes-nak m�g rosszabb. Seg�teni akartam, valahogy.

Fel�lltam �s odamentem m�g�. Kicsit meg�rintettem a bal karj�t.

-         Mr. Holmes, nem kell semmit mondania, m�r megmutatta a tetteivel, hogy mit �rez ir�ntam. Csak azt kell eld�nten�nk, hogyan tov�bb.

-         H�t �ppen ez az… - hallottam hangj�ban az elkeseredetts�get. – �n… �n… De �n ezt �gysem �rti. – Ell�pett el�lem, �s a kandall�hoz ment. Le�lt a fotelj�ba, fej�t a kez�be hajtotta.

�reztem, hogy mindj�rt s�rok. Nagyot s�hajtottam �s �sszeszedtem magam. Le�ltem a f�ldre, a f�rfi mell�. V�gigsim�tottam a fej�n �s ezt s�gtam:

-         Tal�n m�gis…

Felemelte a fej�t, r�m n�zett. L�ttam, hogy meg van r�m�lve, �ssze van zavarodva. Meg akart sz�lalni, de nem ment. T�bbsz�r �ssze kellett szednie mag�t, m�g v�g�l belefogott:

-         F�lek, Sarah. F�lek, hogy megv�ltoznak a dolgok. Nem, m�r megv�ltoztak. De nem tudom, hogyan leszek k�pes az �j helyzetben helyt �llni a munk�mban. �n eddig amolyan �rzelemmentes ember voltam. Watson-on k�v�l senkit nem engedtem k�zel magamhoz, de �t is csak annyira, amennyire sz�ks�ges volt. Szerintem �nr�l sokkal t�bb mindent tud, mint r�lam. – Fel�llt, �jra j�rk�lni kezdett. - Az �rzelmek csak �sszezavarj�k az embert, nem tud rendesen koncentr�lni, elfeledkezik arr�l, hogy mi is fontos az �let�ben. Nekem eddig a munk�m volt a legfontosabb. Az�rt �ltem, hogy nyomozhassak. Hajtott az igazs�g�rzet, meg az �nmegval�s�t�s v�gya. Nem tudtam elk�pzelni, hogy valaha is lesz valami, vagy ink�bb valaki, aki ugyanilyen fontos lesz nekem. Vagy tal�n m�g fontosabb. De j�tt �n.

Sz�netet tartott. L�tszott rajta, hogy er�t gy�jt. �n csak figyeltem �s m�r azt se tudtam, �rdemes-e rem�nykednem vagy sem.

-         Nem volt ez szerelem els� l�t�sra. �n nem hiszek az ilyesmiben. – Felnevetett. – Eddig a szerelemben sem hittem. – Az arca ism�t komolyra fordult. – �n egy csod�latram�lt� teremt�s. Nagyszer�en meg�llta a hely�t egy sz�m�ra idegen vil�gban, idegen, csak k�nyvb�l ismert emberek k�z�tt. Beilleszkedett �s kedves term�szet�vel siker�lt elb�v�lnie a k�rnyezet�t. Engem mondjuk nem. – Hat�ssz�net. – �n att�l m�g nem kedvelek meg senkit, hogy aranyos �s kedves. Engem az intelligenci�ja, a m�velts�ge, a talpraesetts�ge, a sz�kimond�sa fogott meg; hogy nem f�l v�llalni a v�lem�ny�t. Remek�l �rvel �s nagyszer�en lehet �nnel vitatkozni. Min�l r�gebb �ta volt itt, ann�l ink�bb felkeltette a figyelmemet. Azel�tt ha egy n�t s�rni l�ttam, azt gyenges�gnek tartottam, �s hisztinek. �n alig s�rt, pedig lett volna r� oka. Tartotta mag�t. Tudja, sokszor irigyeltem mag�t a tart�sa miatt. �n, n�ha, elvesztem �nmagamat… Ahogy telt az id�, egyre t�bb id�t szerettem volna �nnel t�lteni. Hallani, ahogy nevet, ahogy csipkel�dik. Szerettem volna a megb�z�saimr�l mes�lni, k�v�ncsi lettem volna a v�lem�ny�re, legsz�vesebben magammal vittem volna mindenhova…

-         De nem tette.

-         Nem tettem. Megijedtem.

Fel�lltam �s k�zelebb mentem. Lehorgasztott fejjel �llt a szoba k�zep�n.

-         Mit�l?

-         Att�l, hogy nem tudok meg�lljt parancsolni magamnak. F�ltem a v�ltoz�st�l. �s, az igazat megvallva, most is f�lek. – Megint j�rk�lni kezdett. – A j� �g tudja, mi�ta �lek �n �gy, f�l-remetek�nt. Nem vagyok benne biztos, hogy k�pes vagyok v�ltoztatni.

-         Tudom, mit �rez.

-         Ugyan, honnan tudn�?

-         Igenis, tudom. Amikor �n nagyon v�gytam valakire, �s nem kaptam meg sok�ig, azt�n egyszerre m�gis elkezdtek alakulni a dolgok, megijedtem: meg fog v�ltozni az �letem, most m�r felel�ss�get kell v�llalnom valaki�rt. Nem fogok minden �jjel egyed�l aludni, �s reggel egyed�l �bredni. Nem tudok elalv�s el�tt �lmodozni. Szeretek egyed�l lenni, �s erre most kevesebb id�m lesz. Tal�n nem is kellene belev�gnom, mert minden felfordul az �letemben.

Holmes meg�llt �s r�m n�zett.

-         �n t�nyleg ilyeneket gondolt?

-         Igen. De v�g�l kider�lt, hogy amit nyertem a kapcsolattal, az sokkal t�bb, mint amennyi elveszett a szem�lyes szabads�gomb�l. R�ad�sul nem is veszett annyi, mint amennyit hittem. �s akkor m�r nem voltam egyed�l, volt kire t�maszkodnom. Volt egy T�rs mellettem.

Eg�szen k�zel mentem a f�rfihoz.

-         Mr. Holmes, �nnek csak azt kell m�rlegelnie, hogy mit vesz�t �s mit nyer azzal, ha mi most tov�bbl�p�nk. �n mindenesetre tudom, hogy akarom �nt, testest�l-lelkest�l �s mindenn�l jobban v�gyom arra, hogy �nnel lehessek, de term�szetesen elfogadom az �n d�nt�s�t, b�rmi is legyen az.

Ez volt �letem eddigi els� most vagy soha-pillanata. Szerintem legal�bb 10 �vig tartott.

Holmes lassan k�zel�teni kezdett fel�m. Lassan, nagyon lassan megcs�kolt. A sz�ja �ppen csak hozz��rt ajkaimhoz, de nem t�volodott el.

-         Legyen a feles�gem.