20. M�snap

M�snap reggel az utca zajaira �bredtem. B�r nem nyitottam ki a szemem, a lecsukott szempill�imon kereszt�l �rz�keltem a f�nyt. El�sz�r nem eml�keztem, hogyan is ker�ltem el�z� nap �gyba. Azt�n eszembe jutott, hogy Holmes-hoz b�jva aludtam el. Holmes!

Hirtelen megfordultam, �s l�ttam, � m�g alszik. Megnyugodtam. Az oldal�ra fekve szund�tott, arccal fel�m. M�g sohasem l�ttam ilyen nyugodtnak. Gondolkodtam, fel�bresszem-e vagy sem, de mintha meg�rzett volna valamit, elkezdett mocorogni, majd lassan kinyitotta a szem�t.

Az els� p�r pillanatban csod�lkozva n�zett r�m, szerintem sz�nd�k�ban �llt megk�rdezni, mit is keresek �n az �gy�ban hajnalok hajnal�n, de szemmel l�that�lag siker�lt �sszeraknia a k�pet �s elmosolyodott:

-         J� reggelt! – mondta halkan, kiss� f�radtan.

-         J� reggelt!

Egy kicsit v�rt, majd gyeng�den megcs�kolt.

-         Mmm, ehhez hozz� tudn�k szokni…

Holmes felnevetett.

-         Azt elhiszem!

Sz�gyenl�sen mosolyogtam.

-         No �s hogy aludt a nagy detekt�v?

-         Remek�l, kedves Sarah. – A h�t�ra fordult, �s mag�hoz h�zott. – Bevallom �szint�n, nem tudn�m felid�zni, hogy mikor pihentem ki magamat ilyen j�l egy �jszaka alatt.

-         Biztosan a j� t�rsas�g teszi…

-         Minden bizonnyal. – Nyomott egy cs�kot a fejem b�bj�ra.

Hasra fordultam.

-         Mi a mai program?

-         L�ssuk csak: egy zsarol� leleplez�se, fontos, lopott iratok visszajuttat�sa jogos tulajdonos�nak, egy �rtatlan ember kijuttat�sa a b�rt�nb�l, amely tev�kenys�ghez szorosan kapcsol�dik a Scotland Yard munkat�rsai �n�rzet�nek s�rba tipr�sa; csak a szok�sos napi robot.

Ezt olyan k�z�ny�sen, m�gis cinkos mosollyal az ajk�n mondta, hogy nem tudtam meg�llni a nevet�st.

Miut�n abbahagytam, �szrevettem, hogy n�z. Viszonoztam a pillant�st. Hosszan. V�g�l nem b�rtam tov�bb �s megcs�koltam. Szenved�lyesen, sz�vb�l; hagytam, hogy az �rzelmeim ir�ny�tsanak.

Csak akkor hagytuk abba, amikor m�r v�gk�pp nem b�rtuk leveg� n�lk�l. Id�k�zben Holmes a h�tamra ford�tott. F�l�m hajolt, a haja k�cos, egyik keze a fejem mellett a p�rn�n, a m�sik a combomon; szem�ben m�r nyoma sem volt az �lmoss�gnak. Ott m�r m�st l�ttam: v�gyat.

Lejjebb hajolt, a bal f�lemhez, �s belesuttogta:

-         M�g egy ilyen akci�, kedvesem, �s Isten l�tja lelkem, nem tudom tov�bb t�rt�ztetni magam… - Sz�netet tartott, majd folytatta. – Most mennem kell, v�r a munka. Este tal�lkozunk.

Kaptam egy utols� cs�kot, majd halkan kisietett a szob�b�l.

�n meg csak fek�dtem az �gyamon, teljesen felkavarva. Hossz� percek eltelt�vel ezt suttogtam magam el�:

-         �n sem.