Ragyog�an sz�p tavaszi napra virradtunk. Miut�n megreggeliztem, sz�kemet az ablak el� h�ztam, �s figyelmemet megpr�b�ltam megosztani az �js�g, �s a kinti ver�f�nyes naps�t�s k�zt. A term�szet kiv�teles kegye nem csak engem b�v�lt el, az utc�n szokatlanul nagy volt a forgalom.

   BaBar�tomat azonban nem �rdekelte sem a csod�latos id�v�ltoz�s, sem az odalent ny�zsg� ember�radat, ahogy azon a napon semmi m�s sem. Az asztalok �s a sz�nyegek ter�tve voltak kott�kkal, jegyzetekkel, a szoba t�ls� v�ge fel�l valami b�z�s g�z�k sz�lltak, m�g � maga - mindezekkel mit sem t�r�dve - a kanap�n fek�dt, �s pip�zott. Nem tanulm�nyozhattam az arc�t t�l sok�ig, hiszen nem akartam magamra vonni a haragj�t, mivel azonban m�r j�l ismertem, n�h�ny m�sodperc is elegend� volt, hogy tudjam, m�lyponton van... vagy nagyon k�zel hozz�. Arcvon�sai rezzenetlenek voltak, pillant�sa valahov� a t�volba r�vedt, ahol senki emberfia nem �rhette utol.

    Fel�lltam, �s k�sz�l�dni kezdtem. L�tv�nyos mozdulatokkal felvettem kab�tomat, kalapomat �s p�lc�mat, azut�n megint az ablakhoz l�ptem

    -Ezt n�zze meg, Holmes! Milyen ragyog� id�, �s mennyi ember! Ilyenkor v�tek a h�zban maradni.

-Menjen csak, bar�tom!- sz�rte a szavakat a fogai k�z�l an�lk�l, hogy egyetlen porcik�j�t is megmozd�totta volna. - �n itt maradok

- H�t, pedig �n azt hiszem, mag�nak is j�t tenne, nem lehet olyan vak, hogy…

Figyelmemet hirtelen az utca egy k�l�n�s jelenete k�t�tte le, szenved�lyesen gesztikul�l� kezeim meg�lltak a leveg�ben a d�bbenett�l. Bar�tom meglepetten kivette a pip�t a sz�j�b�l, �s kiss� felemelkedett fekt�ben

        -Mi t�rt�nt, Watson?

K�ptelen voltam v�laszolni.

        A j�r�kel�k t�meg�ben megpillantottam egy eleg�ns n�t. Divatos ruh�ja valamikor feh�r lehetett, most azonban s�r- �s f�foltok, szakad�sok tark�tott�k, m�zsz�n�, d�s f�rtjei kiszabadultak konty�b�l. De a legmegd�bbent�bb m�gis a v�r volt, amely v�r�sre festette apr� kezeit, �s nemes, finom von�s� arc�t. M�g ebben az �llapotban is kit�nt p�ratlan sz�ps�ge, ahogy v�gigt�molygott a riadt arc� emberek sorfala k�z�tt. Amilyen gyeng�nek l�tszott, az is k�ptelens�gnek t�nt, hogy egy�ltal�n l�pni k�pes. B�nults�gom csak akkor sz�nt meg, amikor �tv�nszorgott az �ttesten, �s a kapunk fel� fordult. Fogalmam sem volt, Holmes mikor hagyta el a hely�t, nem l�ttam felkelni, �s az ablakhoz l�pni. De t�ny, hogy mire v�gre mozdulni tudtam, �s az ajt�hoz ugrottam, � m�r a l�pcs�n rohant lefel�. Sebes�lt l�bamhoz k�pest �n is kitettem magam�rt, �t azonban nem lehetett fel�lm�lni sem f�rges�gben, sem er�nl�tben, ha egyszer arra volt sz�ks�ge. Csakhamar szembe tal�ltam magam vele, karjaiban hozta felfel� a t�r�keny, al�lt testet, s indulatosan intett a fej�vel, hogy �lljak f�lre az �tj�b�l. a szalonba vitte, �s a kanap�ra fektette a l�nyt, azut�n mag�hoz vette a pip�j�t, �s kiment, am�g megvizsg�lom. Mikor visszat�rt, arca t�relmetlens�gr�l, bossz�s�gr�l �rulkodott.

        - Nos, Watson... mi t�rt�nt a h�lggyel? Felt�telezem, le�t�tt�k, �s kirabolt�k. Mag�hoz t�rt? Megmondta a nev�t?

        - Nem, nem t�rt mag�hoz. Ami a s�r�l�seit illeti, tal�n igaza van. De vajon mit kereshetett az utc�n gyalogosan, egyed�l.

        - Azt hiszem, a k�rd�seinkkel v�rnunk kell, bar�tom, am�g a v�denc�nk �jra eszm�let�re t�r. Bosszant�, hogy semmif�le szem�lyes irat sincs n�la. J�jj�n, hagyjuk most pihenni.

       - Itt nem maradhat.

       - Term�szetesen nem, de az elsz�ll�t�s�val egyenl�re v�rnunk kell.

       - F�lre�rtett. �gy gondoltam, ebben a szob�ban nem maradhat, cigarettaf�stben,a b�z�lg� lombikjai k�z�tt... A m�sodik emeleti szob�k �resek, ami�ta elk�lt�ztem. Megk�rem Mrs Hudsont, engedje �t az egyiket betegszob�nak. A kisasszonynak ugyanis agyr�zk�d�sa van

      -Azt m�r nem!- a hangja csak �gy csattant.- Watson, maga meg�r�lt! Nem maradhat ebben a h�zban! Sz� sem lehet r�la

       -Ne gyerekeskedj�k, bar�tom! Am�g nem t�r mag�hoz, nem vihetj�k innen sehov�. Azut�n majd megl�tjuk, de nem fogom a betegem �llapot�t s�lyosb�tani a maga szesz�lyei miatt. N�h�ny �ra m�lva visszaj�v�k. Ha sz�ks�ge lenne r�m, a rendel�mben leszek.

        Felk�sz�ltem egy �jabb d�hrohamra bar�tomt�l, aki csak nagy neh�zs�gek �r�n tudta lek�zdeni ellenszenv�t a n�kkel szemben. Most azonban �gy l�tszott, bel�tta, hogy semmit sem tehet.

        A d�lel�tt�t a betegeimmel t�lt�ttem, de egy pillanatra sem tudtam kiverni a fejemb�l a sz�ps�ges ismeretlen h�lgy k�p�t, aki ilyen titokzatos �s ijeszt� k�r�lm�nyek k�zt robbant be az �let�nkbe. Minthogy nem kaptam �zenetet, megeb�deltem, �s csak n�gy �ra t�jban t�rtem vissza a Baker Streetre.

        Mikor bel�ptem, a h�zban halotti csend fogadott, s ahogy ezt v�giggondoltam, beleborzongtam. Izgatottan siettem fel a l�pcs�n. A szalonb�l visszafogott besz�lget�s hangjai sz�r�dtek ki, csendesen nyitottam be. Nem az a l�tv�ny fogadott, amire sz�m�tottam. Bar�tommal szemben egy magas, eleg�ns �riember �lt, szobormerev tart�ssal �s von�sokkal. Mikor megl�tott, Holmes felpattant karossz�k�b�l, kezet r�zott vend�g�vel, �s udvariasan az ajt�hoz k�s�rte. P�r m�sodpercig mozdulatlan maradt, majd miut�n a lenti zajokb�l arra k�vetkeztetett, hogy a f�rfi t�vozott, mosolyogva fel�m fordult.

        Arc�n olyan boldogs�g ragyogott, hogy aki nem ismerte, azt hihette volna, valami �r�mteli h�r �rkezett vagy egy csom� p�nzhez jutott, �n azonban tudtam, n�la ez csak egyet jelenthet

       - Munk�t kapott?- k�rdeztem, mik�zben a fogasra tettem kab�tomat, kalapomat

       - Szokatlan mag�t�l ez az �lesl�t�s, Watson.- felelte ilyenkor szok�sos, cs�pkel�d� st�lus�ban. Eszemben sem volt megs�rt�dni. Sokkal jobban ismertem �t m�r enn�l. Letelepedtem megszokott helyemre a kandall� mell�, �s szivarra gy�jtottam

       - Gratul�lok, de ha nem s�rtem meg vele, most ink�bb beteg�nk fel�l �rdekl�dn�k. Mivel nem �zent �rtem, gondolom, az�ta m�r megtudta, kicsoda a h�lgy, a rokonai �rte k�ldettek, maga pedig hagyta is elvinni, kifejezett �hajom ellen�re.

        - Csak nyugalom, bar�tom! A v�dence az �n r�gi szob�j�ban van, ahogy k�v�nta. De mondja csak, hallotta m�r azt a kifejez�st, hogy "spanyol hinta?

        A d�bbenett�l megint lemerevedett minden tagom, s�t, kis h�j�n a szivaromat is elejtettem

       - �gy l�tom, hallott. Nos, ez az elm�s, b�r k�ts�gk�v�l visszatasz�t� eszk�z j�tssza a f�szerepet leg�jabb kis nyomoz�sunkban.

       - El kell mondania mindent!

       - Meg is fogom tenni, dr�ga bar�tom, miut�n megn�zt�k, minden rendben van- e a beteg�vel... �s ha nem t�l nagy k�r�s, szeretn�m, ha n�h�ny napig most csakis vele foglalkozna.

       Elk�pedt arcomat l�tva Holmes olyan hars�nyan kacagni kezdett - abb�l az igaz�n �r�mteli �s gondtalan fajt�b�l, amilyet csak nagy ritk�n volt alkalmam hallani t�le

       - Eddig azt hittem, miel�bb kinn akarja tudni a h�zb�l.- morogtam, s abban a percben k�zel �lltam hozz�, hogy csakugyan megs�rt�djek. Holmes, m�g mindig nevetve, elvetette mag�t a kanap� sark�ban, �s fel�m ny�jtotta a kez�t. Nyitott tenyer�n finom m�v� aranygy�r� fek�dt. Olyan apr�, �s t�r�keny volt, el sem tudtam k�pzelni, mi tartja meg benne k�rben a par�nyi, �ttetsz�en ragyog� k�veket. Att�l tartottam, elillan vagy elporlad, amint hozz��rek. Amikor elvettem, szinte elt�nt az ujjaim k�z�tt. Az egyik fel�n, amit eddig nem l�thattam, egy nagyobb k� is helyet kapott, amely s�padt halv�ny. R�zsasz�nben verte vissza a f�nyt.

       - Holmes!- ki�ltottam d�bbenten.

       - Igen, bar�tom, b�jos vend�g�nk bizony gazdagabb, mint az el�sz�r gondoltuk. K�rem, n�zze meg a v�setet az �kszer bels� oldal�n! Valami t�nyleg volt bele�rva, de olyan apr� bet�kkel, amelyek szinte folyamatos vonalat k�peztek, hi�ba forgattam, �s er�ltettem a szememet, nem siker�lt kivennem bel�le semmit. Holmes v�rt egy percig, azut�n felpattant, �s t�relmetlen�l a kezembe nyomta nagy�t�j�t,

       - Lady Berenice Fenton.- olvastam.- Nah�t!

       - Nah�t?! Enn�l az�rt t�bbre sz�m�tottam mag�t�l! Ez egy nagyon r�gi, h�rneves csal�d, mellesleg pedig... most kapaszkodjon meg... a rokonaim.

       - A rokonai?

       - Ezt nem gondolta volna, ugye? El�g t�volr�l ugyan, de m�giscsak a rokonaim. Nagyon r�gen nem hallottam fel�l�k. Valamikor az els� gyermek�k sz�let�se idej�n, lehet ennek �gy harminc �ve. Sv�jcba k�lt�ztek, ha az eml�kezetem nem csal, valamelyik�k betegs�ge miatt. Az�ta sem v�gytak vissza Anglia f�ldj�re, s a csal�d id�k�zben ugyancsak megszaporodott. �rtes�l�seim szerint nyolc gyermek�k van. Kar�csony el�tt kaptam t�l�k egy levelet, amelyben arr�l �rtes�tenek, hogy Lady Berenice, legid�sebb le�ny- gyermek�k, Londonban k�v�n letelepedni, s minthogy meglehet�sen k�l�nc teremt�s, �r�ln�nek, ha az �n fel�gyeletem alatt tudhatn�k.

       - Na �s miben nyilv�nul meg a h�lgy k�l�ncs�ge?

       - P�ld�ul abban, hogy huszon�t esztend�s kor�ra sem tal�ltak a sz�lei olyan k�r�re, akivel a kisasszony el�gedett lett volna. Azt hiszem, ez�rt is egyeztek bele londoni utaz�s�ba.

       - �s �n mit v�laszolt nekik?

       - Semmit! Teljesen felh�bor�tott a dolog. Most azonban �gy t�nik, a f�lelm�k nem volt teljesen alaptalan. J�jj�n!

      Bar�tom �jfent hanyag eleganci�val tett tan�bizonys�got v�gtelen energi�ir�l, hossz� l�baival egy- k�t l�p�ssel az ajt�n�l termett, s f�rg�n elindult felfel� a l�pcs�n. Hat�rtalan h�l�t �reztem - ak�r az �j �gyf�l volt az oka, ak�r sz�ps�ges vend�g�nk -, ami�rt kibillentette v�gre valami a r�teleped� letargi�b�l, ami roppant vesz�lyes volt a sz�m�ra. K�vettem bar�tomat a f�lhom�lyos m�sodik emeleti folyos�ra. Egykori szob�mban m�g s�t�tebb volt, alig tudtam kivenni az �gyban fekv� le�ny von�sait. Ennek azonban nem csak a s�t�ts�g volt az oka, hanem a k�t�sek �s borogat�sok is, amelyek a f�l arc�t eltakart�k. Szerencs�re mag�n�l volt. Holmes az �gy mellett �lt, hossz� ujjai k�z� z�rva az egyik t�r�keny kis kezet. Ahhoz k�pest, amilyen szenved�llyel utas�totta el mag�t�l a "nagyb�csi" szerepet, hat�rtalan gyeng�ds�ggel fordult most a magatehetetlen n�h�z.

        - Nyugodjon meg, k�rem! Biztons�gban van.- hangja szinte suttog�v� szelid�lt.- El tudn� mondani, mi t�rt�nt mag�val?

        -Nem. Azt rem�ltem, majd �n elmondja. Nem eml�kszem... m�g arra sem, hogy ki vagyok? Hol vagyok?

         -Ne izgassa fel mag�t, k�rem! Itt j� helyen van, nem b�nthatja senki.

         -A nevem... mi a nevem?

         -Lady Berenice Fenton.

         -Micsoda?

         -Jobb, ha most hagyjuk pihenni, kisasszony. Majd k�s�bb mindent megbesz�l�nk, �s az            eml�kei is visszat�rnek. K�s�bb.

         -K�rem, ne menjen el! Ne hagyjon magamra.

         A k�ts�gbeesett k�r�s bar�tomnak sz�lt. Az apr�, rebben� ujjak �gy kapaszkodtak bel�, mint a fuldokl� az utols� szalmasz�lba. Valami eg�szen furcs�t, szokatlant l�ttam akkor Holmes arc�n. Ahogy r�m n�zett, a tan�cstalans�g mellett eluralkodott rajta a meghatotts�g, �s a h�la is. Tal�n soha senkinek nem volt m�g ennyire nagy sz�ks�ge r�.

        �r�kig v�rtam �t a szalonban, de nem j�tt. Amikor eluntam a v�rakoz�st, hazamentem, �s csak m�snap d�lel�tt t�rtem vissza. Tudtam, hogy tulajdonk�ppen m�g korai lenne, de az�rt nagyon rem�nykedtem betegem �llapot�nak javul�s�ban.

        A reggeli a szalonban v�rakozott, Holmes azonban nem volt sem ott, sem a szob�j�ban. Vetetlen �gya arr�l �rulkodott, hogy �jszak�j�t most is titokzatos �tjainak egyik�n t�lt�tte. Gondoltam, am�g r� v�rok, felmegyek �s megn�zem h�lgy�nket. A szob�ba l�pve m�g nagyobb meglepet�s �rt, mint d�lut�n. Holmes ugyanott �lt, ahol hagytam, t�r�k�l�sbe merevedve, b�k�sen szendergett. Belegondolva, hogy tal�n eg�sz �jjel meg sem mozdult, m�g n�zni is f�jt. Ahogy meg�rintettem a v�ll�t, szemei felpattantak. Megv�rta, m�g megvizsg�lom v�denc�t, �s kicser�lem homlok�n a borogat�st, azut�n visszaj�tt velem a szalonba. T�lt�tt mag�nak egy cs�sze k�v�t, r�gy�jtott, azut�n kimondatlan k�rd�seimre besz�lni kezdett.

        -Ne agg�djon, Watson, nem �ltem ott eg�sz �jjel, de azt j�l gondolja, hogy egy�ltal�n nem aludtam. El�g alaposan kiismert m�r engem, s ez n�ha roppant bosszant� tud lenni.

        Szerettem volna azt mondani, �ppen most kezdem eg�szen �j oldal�r�l megismerni, de azut�n jobbnak l�ttam, ha ezt nem eml�tem.

        -Elmondja, hol j�rt?

        -Term�szetesen, hiszen az eg�sz t�rt�nettel ad�sa vagyok m�g. Teh�t l�ssuk! Az az �r, aki tegnap felkeresett engem, Mr Samuel Hart, egy nagy m�ltra visszatekint� csal�d utols� sarja. Tal�n eml�kszik r�, tavaly sokat foglalkoztak vele az �js�gok, amikor elt�nt a f�v�re?

        -H�t persze, ez�rt volt olyan ismer�s a spanyol hinta kifejez�s. Azt a f�rfit gyilkolt�k meg ezzel a borzalmas m�dszerrel

        �gy van! Mr Hart most az egyik bar�tja miatt agg�dik, aki nyom n�lk�l t�nt el, n�h�ny hete. Egy�tt k�v�ntak elindulni a klubjukba, �s Mr Philip Johnson visszaszaladt a h�zba az eserny�j��rt. Az�ta nem l�tta senki. Mag�t�l �rtet�d�tt, hogy engem keressen fel, hiszen annak idej�n �n tal�ltam meg a testv�r�t. Hab�r az az �gy teljes kudarccal v�gz�d�tt, hiszen a gyilkosnak nem siker�lt a nyom�ra bukkanni. Csak azt nem �rtem, mi�rt nem �rtes�tett m�r sokkal hamarabb? Hetek teltek el…

       -Azt hiszem, ezzel az �ggyel foglalkozott, amikor Mary �s �n P�rizsban j�rtunk. Csod�ltam is, hogy az�ta sem mes�lt r�la…

       -Nem volt mivel b�szk�lkednem. Most azonban m�r nem fog t�lem olyan k�nnyen megszabadulni, ak�rki tette is! Tegnap �jjel abban a h�zban j�rtam, ahol Mr Johnson lakott. �rdekes, figyelemrem�lt� dolgokat tudtam meg. P�ld�ul, hogy agg�d� �gyfel�nk �ppen szemben lakik, �s hogy val�j�ban mindk�t �p�let az � tulajdona. Ezenk�v�l, hogy miut�n a rend�rs�g lez�rta a nyomoz�st elt�nt bar�tja ut�n, �jra kiadta a h�zat. Na �s mit gondol, kinek? Sose tal�ln� ki! �nfej� v�denc�nknek, aki minden�ron Londonban k�v�nt lakni, egyed�l �s v�dtelen�l is. Egy�bk�nt m�r �t is kereste a rend�rs�g, a h�zvezet�n�je jelentette be az elt�n�s�t, tegnap d�lel�tt.

       -Uram Isten! Ez a l�ny t�nyleg a rokona! Vajon tiszt�ban volt vele, mif�le sz�rny�s�g t�rt�nt abban a h�zban

      -Azt hiszi, ett�l visszarettent volna? Biztosan d�h�s volt, elhat�rozta, csak az�rt is megmutatja, meg tud �llni a maga l�b�n.

      -H�t ez nem t�l j�l siker�lt. Mit gondol, mi t�rt�nt vele? Valami nyomra bukkanhatott vagy tal�n megtal�lta a holttestet.

  -Rem�lj�k, hamarosan visszat�r a mem�ri�ja, �s akkor mindenre f�ny der�l. De ha engem k�rdez, amond� vagyok, kiugrott valahonnan. Csakis �gy szerezhette azokat a s�r�l�seket a kezein, �s a homlok�n. Tal�lt z�z�d�sokat a t�rdein?

-Nem, csak k�k foltokat, �s �gy eml�kszem, a ruh�j�n cs�nya szakad�sok voltak azokon a helyeken. De mire gondol, honnan ugorhatott le? Kocsir�l... vagy lass�t� vonatr�l.

-Ink�bb egy emeleti ablakb�l...tal�n �ppen a saj�t h�z�b�l.

        -Akkor a gyilkossal kellett tal�lkoznia! De vajon mi�rt ment oda vissza ennyi id� ut�n

-N�h�ny dolognak m�g ut�na kell n�znem. Ugye itt marad? Nem sz�vesen hagyn�m mag�ra a beteg�t... am�g nem okvetlen�l sz�ks�ges. �jjel mag�nak is velem kell j�nnie.