13. fejezet

                      T�bb l�p�ssel k�zelebb

Az akci� nagyszer�en siker�lt. Minden pontosan �gy t�rt�nt, ahogyan azt el�z� nap elpr�b�ltuk. Azzal a k�l�nbs�ggel, hogy amikor a bel�p� ut�n felt�p�szkodtam a padl�r�l, a f�lt�keny feles�g majdnem megt�pett, Holmes-nak kellett lefognia. A f�rj m�g aznap kiadta az asszony �tj�t �s elhagyta Angli�t. Ha j�l eml�kszem, Indi�ban kezdett �j �letet. A n�r�l �s dr. Hamiltonr�l soha t�bbet nem hallottunk.

A terv v�grehajt�sa ut�n, este t�viratot kaptunk Mrs. Hudson-t�l, hogy b�r javul a n�v�re �llapota, legkor�bban az �j�v els� napjaiban fog hazat�rni.

A vacsora csendben �s nyugodtan telt. Sem �n, sem Holmes nem voltunk besz�des hangulatban. F�radt is voltam, �gy kor�n lepihentem.

Az elk�vetkezend� napok unalmasan teltek. A detekt�v a vegyszereivel k�s�rletezgetett, vagy a v�rosban volt. Sok dolgom akadt a h�zban, �gy gyorsan elj�tt a kar�csony.

Szenteste igyekeztem hagyom�nyos angol �teleket k�sz�teni, lib�t, pudingot (ami egy�bk�nt sz�rny�), de s�t�ttem bejglit is, hogy �gy csillap�tsam a honv�gyamat. A bej�rati ajt�t, a szalont �s a szob�mat feny��gakkal �s szalagokkal d�sz�tettem fel. nem vettem �szre, hogy Holmes k�l�n�sebb jelent�s�get tulajdon�tana az �nnepeknek, de �n �gy gondoltam, hogy a vacsor�hoz csakaz�rtis sz�pen fel�lt�z�m. Egy csinos �s eleg�ns, m�lyz�ld, ujjatlan, a kor viszonyaihoz k�pest testhez �ll� ruh�t v�lasztottam. Gondosan felt�ztem a hajam, �s munkaad�m k�r�s�re pontban 9-kor felt�laltam a vacsor�t. Holmes a kandall� el�tt �lt, akkor �llt csak fel, maikor meghallotta, hogy meg�rkeztem. R� se n�ztem, csak odamentem az asztalhoz �s megter�tettem kett�nknek. B�r eddigi �r�saimb�l �gy t�nt, de nem ettem mindig vele, csak ha k�rte. Ez �ltal�ban akkor fordult el�, ha kifejezetten j� kedve volt vagy ha unatkozott �s t�rsas�gra v�gyott. Ma azonban kifejezetten meghagyta, hogy vele kell vacsor�znom.

Amikor megter�tettem, megfordultam, odah�vjam az asztalhoz. Csod�lkozva vettem tudom�sul, hogy ott �ll t�lem alig f�l m�terre. Sz�rk�sbarna szemei engem n�ztek, sz�j�n a Sherlock-f�le alig mosoly. Annyira v�ratlanul �rt, hogy csak sz�tlanul �lltam �s n�ztem �t. V�g�l megsz�lalt.

-         �n igaz�n elb�v�l� ma este.

Nagyot nyeltem.

-         K�sz�n�m. Gondoltam Szenteste alkalm�b�l illene csinosabban fel�lt�zn�m.

-         Helyesen tette. – Akkor vettem �szre, hogy rajta nem a szok�sos fekete �lt�ny van, hanem egy fekete frakk.

Ezut�n olyat tett, amit addig soha. Kih�zta a sz�kemet, �s megv�rta, am�g le�l�k. Am�g ett�nk, nem sokat besz�lgett�nk, de ann�l t�bbet n�zt�k egym�st. Olyanok voltunk, mint az a fiatal p�r azon a bizonyos okt�beri d�lut�non a parkban.

Vacsora ut�n leszedtem az asztalt, elmosogattam, �s miel�tt visszamentem volna a szalonba, tettem egy kit�r�t a szob�mba, hogy magamhoz vegyem Holmes aj�nd�k�t. Egy k�nyv volt az, tudom�nyos jelleg� (mi m�s), �sszefoglalt mindent, amit akkor a k�mi�r�l tudni kellett. Egy vagyonba ker�lt, a detekt�v ez�rt nem is vette meg. Sk�t. Watson eml�tette m�g egyszer, hogy mennyire tetszik neki e k�tet.

A szalonba l�ptemkor �ppen �jf�lt �t�tt az �ra. A f�rfi a kandall�n�l �llt. Elindultam fel�, a k�nyv a h�tam m�g�tt, volt vagy 3 kil�. R�mn�zett, „Egy pillanat”, mondta, �s �tsietett a szob�j�ba. �n meg csak �lltam �s nem tudtam mire v�lni a dolgot. Pillanatok m�lva visszaj�tt szinte sug�rz� arccal. Meg�llt el�ttem.

- Boldog kar�csonyt, Sarah! – egy csomagot ny�jtott fel�m.

Elkezdtem vigyorogni.

-         Boldog kar�csonyt, Mr. Holmes! – �tny�jtottam az � aj�nd�k�t.

Holmes felkacagott �s le�lt�nk a pamlagra. �gy bontogattuk az aj�nd�kokat, mint a kisgyerekek. Egyszerre v�gezt�nk �s az �r�mt�l egyik�nk se jutott sz�hoz.

-         Honnan tudta? – k�rdezt�k szinkronban.

-         Watson! – v�laszoltunk egyszerre, nevetve.

Nemr�g mes�ltem a doktornak, hogy mennyire hi�nyzik a mozg�s. T�len p�ld�ul im�dok korcsoly�zni. �s �me: itt az �lemben egy p�r gy�ny�r�, f�nyesen csillog� korcsolya. �lt�nk egy ideig, csendben. Azt�n Holmes fel�llt, fel a heged�j�t �s j�tszani kezdett. Nem tudom, mi volt az a zene, de gy�ny�r� volt. Egyszeriben el�nt�ttek az eml�keke, az otthoniak �s az itteniek, mag�val ragadtak az �rzelmeim. Lassan csorogni kezdtek a k�nnyeim. Nem tudom, mikor maradt abba a zene, csak azt vettem �szre, hogy a detekt�v el�lt mell�m, a t�rd�nk egym�shoz �rt. Azonnal a nyak�ba borultam �s zokogni kezdtem. Csod�lom, hogy nem fojtottam meg. �reztem, ahogy mag�hoz szor�t, egyik kez�vel a h�tamat cir�gatja, m�sikat a derekamon tartja, mik�zben halkan suttog, hogy megnyugtasson. Nemsok�ra meg is nyugodtam. Kiegyenesedtem �s elsz�gyelltem magam. Nem szoktam m�sok el�tt s�rni, Holmes meg m�r m�sodszor l�tott 3 h�nap alatt kiborulni.

Az �lembe tett kezeimet b�multam. A f�rfi nem mozdult. Ehelyett bal kez�vel meg�rintette az �llamat �s felemelte a fejem �gy, hogy r�n�zzek. Lassan levette �s f�lretette a szem�vegemet �s mindk�t kez�vel gyeng�den let�r�lgette a k�nnyeimet. M�g egyszer v�gigsim�tott az arcomon, majd k�t oldalr�l megfogta a fejem. Olyasmit l�ttam a szem�ben, amit azel�tt soha. V�gyat, f�lelmet, �s azt hiszem szerelmet. L�ttam, hogy habozik. Gondoltam, seg�tek. �tkaroltam a derek�t, beh�nytam a szemem �s lesz-ami-lesz alapon k�zel�teni kezdtem fel�. �reztem, ahogy mag�hoz h�z. �reztem az ajk�t az ajkamon. Nagyon j� volt, b�r r�vid ideig tartott �s cseppet sem volt szenved�lyes. Lassan visszah�z�dtunk. Elh�zta a kez�t a derekamr�l �s megfogta a kezeimet. �gy �ld�g�lt�nk m�g egy ideig, csendben, �lvezve egym�s k�zels�g�t. Egy �ra k�r�l azt�n Holmes �gy sz�lt:

-         Azt hiszem, ideje lenne, visszavonulnunk.

-         Igen.

Mindketten, fel�lltunk, feltettem a szem�vegem, k�zbe vettem az aj�nd�kom, de nem indultam el. A f�rfi el�ttem �llt �s t�tov�n n�zett r�m. Egy k�zzel �tkaroltam a nyak�t �s magamhoz h�ztam. Lassan �s gyeng�den megcs�koltam. Azt�n elengedtem �s r�mosolyogtam. Visszamosolygott.

-         J� �jt, Mr. Holmes!

-         J� �jt, Sarah!