Egész nap azon törtem a fejem, hogy mit tegyek, hogy álljak neki a csábításnak. Csoda, hogy semmit nem törtem vagy rontottam el. Ráadásul azok után, amit reggel Holmes művelt, azt se tudtam, mire számítsak. Vagy piszkosul jól játszik, vagy a szemében tényleg igazi szenvedélyt játszik. Egyre nagyobb hatással volt rám a jelenléte. Ha sikerül este uralkodni magamon és irányítani, akkor Hamilton már nyert ügy. Legalábbis remélem.

Vacsora után elmosogattam, felmentem a szobámba és levettem a ruhámat. Az alsóruhám fölé csak egy köntöst vettem és kibontottam a hajam. Remegő térdekkel mentem le a lépcsőn. Borzasztóan izgultam. Bekopogtam, majd bementem a szalonba. Holmes a kandalló előtt állt és tüzet nézte. Lassan felém fordult és kifürkészhetetlen tekintettel nézett rám.

-         Remek az öltözéke. – szólalt meg végül.

-         Köszönöm. – suttogtam.

Közelebb jött és szokatlanul gyengéden így szólt:

-         Ha nem akarja, csak szóljon. Majd kitalálok valami mást.

-         Nem! Amit mondtam, megmondtam. Vágjunk bele!

-         Nagyszerű. – elmosolyodott. – Milyen betegségre gondolt?

-         Nem betegségre gondoltam, hanem sérülésre. Ha Hamilton-nak elpanaszolom, hogy borzasztóan sajog a vállam, biztosan szeretné majd közelebbről is megvizsgálni.

-         Kitűnő! Úgy vélem felesleges elpróbálnunk azt, hogy hogyan fogadja az ajtóban. Vegyük onnan, hogy feljönnek a szobába. Menjünk is át!

Kimentünk a folyósora. Fogalmam sincs honnan, de Holmes hirtelen előkerített egy orvosi táskát és megálltunk az ajtó előtt.

-         Kezdhetjük?

-         Igen.

-         Ne feledje, innentől kezdve Stephen Hamilton vagyok.

Nagyon csúnyán néztem rá.

-         Elnézést, kisasszony.

-         Íme, dr. Hamilton, a szobám. Itt megvizsgálhat. – kacéran mosolyogtam.

-         Na és Mr. Holmes? Azt gondoltam, ez az ő szobája. – A detektív bámulatosan játszott.

-         Az volt, de tudja elég hóbortos ember. Néha elég nehéz vele. Nemrég azt találta ki, hogy cseréljünk szobát, mert az enyémben jobban tud gondolkodni. De most egyébként sincs itthon, vidékre utazott. – közelebb mentem és mélyen „az orvos” szemébe néztem. – Ráérek, ezért gondoltam, hogy elhívom Önt és kivizsgáltatom magam. – leültem az ágyra.

Az ajtó, amin bejöttünk, az ággyal szemben volt. A fekhelytől balra az ablak, jobbra a ruhásszekrény, a fal mellett egy asztal, végül az ablakkal szemben a szalonba vezető ajtó volt.

„Hamilton” letette a táskát az asztalra, majd leült mellém.

-         Mondja, kisasszony, pontosan mi a panasza?

-         Egy-két napja takarítottam, bútorokat tologattam és azt hiszem, megrándult a jobb vállam. Azóta nagyon fáj. Még az öltözködés is nehezen megy…

-         Azt látom! Pardon! Megengedi, hogy megnézzem?

-         Természetesen.

Hagytam, hadd húzza le a vállamról a köntöst. Úgy terveztem, hogy amint hozzámér, összerezzenek. Önkéntelenül is sikerült.

-         Bocsánat, ennyire fáj?

-         Nem, csak hideg a keze.

Dehogy volt hideg. Égette a bőrömet. Arrébb húzta a hajamat és finoman tapogatni kezdte a vállamat.

-         Itt fáj?

-         Nem.

-         És itt?

-         Ott sem… Aú!

-         Elnézést. Úgy tűnik, valóban megrándult, de nem komoly.

-         Tud segíteni, dr. Hamilton?

-         Van nálam kenőcs, azzal kellene addig kenegetni, amíg meg nem szűnik a panasz. Máris hozom!

Felkelt, odament a táskájához, kivette a kenőcsöt, majd visszatért.

-         Doktor úr!

-         Igen?

-         Lenne olyan kedves és bekenné most a vállam? Biztosan sokat segítene és Ön jobban hozzáfér. – Igyekeztem olyan búgó hangon megszólalni, ahogy csak bírtam.

Holmes elmosolyodott és visszaült mellém.

-         Ezer örömmel.

Lassú és gyengéd mozdulatokkal elkezdte bekrémezni a „sérült részt”. Érintése még nagyobb hatással volt rám, mint vártam. Igyekeztem sóhajtozni – nem kellett hozzá nagy erőfeszítés. Hamarosan már nem csak a jobb vállamat masszírozta, hanem a nyakamat és a másik vállamat is. A masszírozás aztán simogatássá és cirógatássá szelídült.

-         Úgy látom, Ön különös gonddal kezeli a betegeit.

-         Csak az olyan gyönyörűeket, mint Ön. – Éreztem a leheletét a bőrömön, ahogy suttogott. Megborzongtam.

Hirtelen felálltam. Az asztalhoz mentem és nekidőltem. Hátravetettem a hajam, majd kacér pillantást vetettem a férfira.

-         Biztosan sok nőnek mondta már ezt!

Felállt.

-         Higgye el kedvesem, nagyon kevésnek. És közülük is Ön van rám a legnagyobb hatással!

-         Igen? – Mélyen a szemébe néztem. – Bizonyítsa be!

Holmes lassan közelített felém. A szemében vad tűz és szenvedély lobogott. Bárcsak igaz lenne ez az egész és nemcsak egy játék! Mindenféle bűntudat nélkül odaadnám magam neki.

Amikor már majdnem odaért, kisiklottam az asztal és a teste közül és a szalon felé vezető ajtónak dőltem. Felkacagtam.

-         Boszorkány! – mosolygott, de ezúttal gyors volt.

Nekiszorított az ajtónak, lélegezni is alig bírtam. Nem tudom, hogy az én testem volt-e olyan forró, vagy az övé, vagy mindkettőnkké, de majd’ elégtem.

Jobb karjával átkarolta a derekam, bal kezével pedig gyengéden tartotta a nyakam. Mélyen a szemembe nézett.

-         Most nem menekülsz!

-         Ki mondta, hogy akarok?

Szélesen vigyorgott, majd ajkával lassan közelíteni kezdett az ajkaimhoz. Már éreztem a leheletét a számon. PUFF!

A következő pillanatban a szalon padlóján feküdtem, rajtam Holmes, aki ijedten és zavarodottan néz rám.

-         Gondoltam, ha kinyílik az ajtó és beesünk, hatásosabb a belépő. – mosolyogtam.

A férfi hangosan elkezdett kacagni. Letette a fejét a vállamra és úgy nevetett. Pár perc múlva végre elcsendesedett. Felkelt és engem is felsegített.

-         Sarah, Ön egyszerűen zseniális.

-         Ön túloz, Mr. Holmes, de azért köszönöm! – elpirultam.

Még mindig fogta a kezem. Amikor észrevette, azt hittem el fogja engedni, de nem tette. Helyette megcsókolta. Mosolygott.

-         Ideje lefeküdni, holnap előadás!

-         Igen.

Elengedte a kezem.

-         Jó éjt, Sarah!

-         Jó éjt, Mr. Holmes!

Hátat fordítottam. Tettem pár lépést, majd megálltam.

-         Valami baj van, Sarah?

Visszafordultam és odamentem a férfihoz. Lábujjhegyre emelkedtem, megtámasztottam magam a mellkasán és közvetlenül az ajkai mellett megcsókoltam az arcát. Kezemet végigsimítottam a mellkasán, majd kimentem a szobából. Aznap éjjel nagyszerűen aludtam.