9. fejezet

                    A vend�g akci�ba l�p

M�snap kora reggel mindannyian fent voltunk. Holmes elk�s�rte az id�s h�zvezet�n�t a vas�t�llom�sra. Miel�tt elhagyta volna a h�zat, a h�lgy f�lrevont �s ezt suttogta.

-         Tudom, kedvesk�m, hogy �gyes �s okos l�ny vagy, de az�rt vigy�zz Mr. Holmes-szal. Ha esetleg egy-k�t napn�l tov�bb bez�rk�zna a szob�j�ba, sz�lj dr. Watson-nak.

�ppen v�laszoltam volna, amikor a detekt�v ki�ltott, hogy indulniuk kell. �t�leltem Mrs. Hudson-t �s elb�cs�ztam t�le. Miut�n elhajtattak, becsuktam a bej�rati ajt�t �s a hajnali �breszt� ellen�re hat�rtalan j�kedv lett rajtam �rr�. Fel-le ugr�ltam �s rohang�ltam a l�pcs�n, majd besz�guldottam �s f�ty�r�szve nekil�ttam reggelit k�sz�teni. Mikor v�geztem, meg�rkezett Holmes is. Felt�laltam a reggeli, � pedig le�ltetetett az asztalhoz.

-         Nos – sz�lalt meg �js�gj�ba temetkezve – �gy t�nik, most �n a h�z �rn�je.

Nem �rtettem dolgot.

-         Azt hittem, �n a h�z ura.

Felnevetett.

-         �, csak szeretn�k az lenni! Ha Mrs. Hudson nem lenne, �n sem tudn�k dolgozni. F�z, mos, takar�t, rendben tartja a h�zat, �gy nekem csak a munk�mra kell figyelnem. N�lk�le azt se tudn�m, hol �ll a fejem.

-         Hmmm, nem tudtam, hogy ekkora felel�ss�get v�llalok magamra.

Komoly tekintettel r�m n�zett.

-         Tal�n megijedt?

K�zelebb hajoltam �s rezzen�stelen arccal feleltem.

-         �n ugyan nem! S�t! Most kezdem igaz�n �lvezni!

N�h�ny m�sodpercig tartotta a pillant�som, majd visszat�rt az �js�gj�hoz �s csak�gy, „mell�kesen” megjegyezte:

-         M�r azt hittem, csal�dnom kell �nben.

�ppen akkor kortyoltam bele a te�mba, amit �gy majdnem f�lrenyeltem, �s csak k�h�csel�ssel tudtam �jra leveg�h�z jutni.

Holmes r�mn�zett.

-         J�l van?

-         Igen. – ny�gtem ki v�g�l. – Csak f�lrenyeltem.

-         Vigy�zzon mag�ra, most hogy Mrs. Hudson elutazott, nem tudom kegyedet n�lk�l�zni.

-         M�g j�, hogy nem csak a hasznomat lesi. – jegyeztem meg.

Felh�zta egyik szem�ld�k�t.

-         Mi�rt? Gondolja, hogy az �let m�s ter�letein is n�lk�l�zhetetlen sz�momra? – �reztem hangj�n a j�t�koss�got.

Nem sz�ltam semmit. Fel�lltam, t�lc�ra pakoltam a t�ny�rokat, majd  - magam sem tudom, honnan szedtem a b�rots�got – odamentem a f�rfihoz, lehajoltam, eg�szen k�zel a f�l�hez �s ezt eg�szen halkan, ezt mondtam.

-         Sohasem lehet tudni, Mr. Holmes.

M�lyen a szem�be n�ztem n�h�ny pillanatig, azt�n m�lt�s�gteljesen �s huncut mosollyal kivonultam a szob�b�l. Amint becsuktam az ajt�t, �reztem, ahogy el�nti a fejemet a v�r. Jelz�seim, �gy v�lem, egy�rtelm�ek voltak. Vagy komplett h�ly�t csin�ltam magamb�l, vagy beind�tottam a g�pezetet. A v�laszt akkor m�g nem tudtam.