7. fejezet

                        �rtelem �s �rzelem

Akkor reggel nagyon kor�n �bredtem, de nem tudtam visszaaludni. H�ton fekve gondolkodtam. B�r alapesetben nem csin�lok �gyet abb�l, hogy mit vegyek fel aznap, de most csak ezen j�rt az agyam. R�ad�sul azt mondogattam magamban, hogy mi�rt is olyan nagy probl�ma ez? Hiszen kinek akarok �n tetszeni? Ok�. Pontosan tudtam, hogy kinek akarok tetszeni. De van �rtelme olyasvalakinek kics�pnem magam, akinek a n�k csup�n b�ntettek kiindul� okai �s ink�bb �rzelmesek �s szesz�lyesek, semmint praktikusak �s �rtelmesek?

Hasra fordultam �s a fejemre h�ztam a p�rn�t. Na nem mintha ez seg�tett volna. V�g�l siker�lt addig verg�dn�m, am�g fel kellett kelnem. Egy nem t�l felt�n�, de csinos ruh�t v�lasztottam, ami azt hiszem, kifejezetten j�l �llt. Fel�lt�ztem, megf�s�ltem �s felt�ztem a hajam, majd lementem a szalonba.

Mrs. Hudson �ppen akkor vitte be a reggelit, Holmes pedig m�r ott �lt az asztaln�l.

-         J� reggelt, Sarah! Igaz�n pontos, �r�l�k, hogy �n b�r e nemes er�nnyel.

R�mosolyogtam.

-         �nnek is j� reggelt, Mr. Holmes! A pontoss�g sz�momra nem csak er�ny, hanem elv�r�s �nmagammal szemben. R�ad�sul, ha �n k�sek, m�s idej�t rabolom, ami el�g modortalan dolog, nem igaz? – le�ltem.

-         �nnek t�k�letesen igaza van, kisasszony! De most egy�k, mert ma sz�ks�ge lesz az energi�ra!

Nem sokkal 9 �ra ut�n kocsit fogtunk �s behajtattunk a v�rosba. London minden r�gi �s h�res �p�lete a hely�n volt. A Big Ben, a Tower, a Westminster ap�ts�g stb. Csak a jellegzetes piros buszok, meg telefonf�lk�k hi�nyoztak a k�pb�l.

Holmes igaz�n �rdekesen is r�szletesen besz�lt mindenr�l, �gy �reztem magam, mint egy VIP-turista, saj�t idegenvezet�vel. Kora d�lut�n megeb�delt�nk, majd le�lt�nk egy parkban.

Az id� szokatlanul meleg volt, szinte ny�rv�gi. A f�k m�g z�ldelltek �s az emberek kit�dultak a z�ldbe, hogy �lvezz�k a simogat� naps�t�st. A detekt�v �s �n egy padra telepedt�nk. Legsz�vesebben felpattantam volna a pad t�ml�j�ra, ahogy szoktam, de ugye ott nem tehettem ilyet. A f�rfi a jobbomon alig l�that�an mosolygott �s n�zel�d�tt, mik�zben r�gy�jtott egy cigarett�ra. Mindenf�le emberek j�ttek-mentek. Dajk�k kisgyerekekkel, siet�, eleg�ns f�rfiak, lassan s�t�lgat� h�lgyek, ballag� �regurak t�lt�tt�k meg a s�t�nyokat. T�l�nk nem messze egy fiatal n� �s k�s�r�je, egy fiatal f�rfi �lt le. A n� annyi id�s lehetett, mint �n. V�r�s haja, mosolyg�s, kedves arca volt. A f�rfi sz�k�sbarna haj�, v�kony, els� l�t�sra visszah�z�d�, de minden bizonnyal szellemes besz�lget�t�rs, mert a l�ny folyamatosan nevetett �s mosolygott azon, amit hallott t�le.

L�tszott rajtuk, hogy nemr�g �ta ismerhetik egym�st, mert m�g nem n�ztek folyamatosan egym�sra, csak lopva, amikor �gy gondolt�k, hogy a m�sik nem figyel. Azt�n amikor v�letlen�l elkapt�k egym�s pillant�s�t, n�h�ny pillanatig egym�s szem�be n�ztek, majd elfordultak �s sz�gyenl�sen, m�gis kiss� diadalittasan mosolyogtak.

A besz�lget�s sor�n lassan-lassan k�zelebb cs�sztak a m�sikhoz, v�g�l csak eg�szen kicsi t�r maradt k�z�tt�k.

Ahogy figyeltem �ket, �nk�ntelen�l is elmosolyodtam. Magamra ismertem a l�nyban, de rem�ltem, hogy � szerencs�sebb lesz n�lam.

-         Ismer�s?

Holmes hangj�ra kiss� �sszerezzentem, de tov�bb n�ztem el�re.

-         Igen. – feleltem szomor�an.

-         Rossz eml�k?

-         �n is �ltem hasonl�k�ppen egy padon egy fi�val. – s�hajtottam. – Azt hittem r�la, hogy ismerem. Azt�n bel�mr�gott, persze k�pletesen. T�bbsz�r is. De �n �jra �s �jra megpr�b�ltam. Magam sem tudom, mi�rt. Akkor adtam fel v�gleg, amikor egy id�ben egyszerre k�t, nekem kedves ember is nagyon megb�ntott. �gy d�nt�ttem, hogy vannak olyan emberek, akik nem �rdemlik meg, hogy a bar�tjuk legyek. – A hangom egy kicsit megremegett. Eszembe jutottak, azok akiket szerettem �s b�ntottak. A rohadt �letbe, piszkosul hi�nyoztak. M�g �gy is. Miel�tt kicsordult volna egy k�nnycsepp, gyorsan megt�r�ltem a szemem.

Holmes hallgatott, majd �gy sz�lt:

-         �nnek teljes m�rt�kben igaza van.

Sz�netet tartott majd �gy folytatta:

-         Az �nh�z hasonl� emberek bar�ts�g�t ki kell �rdemelni.

Elmosolyodtam �s fel� fordultam.

-         �nnek m�r siker�lt.

Hirtelen megfordult �s el�sz�r zavarodottan n�zett r�m. Rend�letlen�l n�ztem a szem�be. N�h�ny pillanat m�lva viszonozta a pillant�somat �s a mosolyomat is. Azt�n �jra n�zel�di kezdett. Kiss� csal�dottan �n is elfordultam.

-         K�sz�n�m, hogy megtisztel a bar�ts�g�val, Sarah.

R�pillantottam. Maga el� b�mult, de sz�ja sark�ban ott b�jk�lt az a bizonyos halv�ny mosoly. �n felnevettem �s mormoltam valami olyat, hogy „sz�vesen”, �s �jra a fiatal p�rt kezdtem el figyelni.

�k n�h�ny percig m�g figyelgettek, majd a fi� fel�llt. Kicsit hezit�lt, azt�n felaj�nlotta karj�t a l�nynak, aki �r�mmel elfogadta. Egym�sra mosolyogtak �s lassan elindultak. Csak �gy sug�rzott r�luk a boldogs�g.

�n fels�hajtottam, �s h�trad�ltem a padon.

-         Azt hittem, �n nem ilyen �rzelmes.

-         Egy kis romantika mindenkiben van, Mr. Holmes. M�g �nben is.

-         �s mire alapozza ezt a felt�telez�s�t?

-         A meg�rz�seimre.

-         �, azok a bizonyos n�i meg�rz�sek… - hangj�n g�ny �rz�d�tt.

-         Azok a bizonyos n�i meg�rz�sek eddig mindig bev�ltak. Nekik k�sz�nhetem a j� emberismer� k�pess�gemet.

-         �s… mi volt a helyzet azzal, aki megb�ntotta?

-         Ott t�vedtem, mert a sz�vemre hallgattam. De tanultam az esetb�l, �s az�ta �vatosabb vagyok.

-         Ez nagyon helyes dolog.

-         �gy v�li?

-         Igen. �n t�l okos ahhoz, hogy az �rzelmein k�v�l m�ssal is be tudj�k csapni. Az �rz�seivel viszont – legal�bbis �n �gy gondolom – nagy sebeket tudnak �nben ejteni.

Gomb�cot �reztem a torkomban, ez�rt egy kicsit hallgattam. Amikor �sszeszedtem magam, el�red�ltem �s r�n�ztem a mellettem �l� f�rfira.

-         Most, hogy m�r tudja a gyenge pontomat, rem�lem, nem fogja kihaszn�lni.

Az arca elkomorodott, nem n�zett r�m.

-         T�l kev�s bar�tom van ahhoz, hogy hagyjam �ket csak �gy elveszni.

Bal kezemmel el�reny�ltam �s meg�rintettem bal karj�t. �rint�semre �sszerezzent, majd fel�m fordult �s kicsit, nagyon kicsit elmosolyodott. Visszah�ztam a kezem, � pedig felpattant.

-         �gy v�lem, ideje indulnunk, bizony�ra m�r nagyon f�radt. – J�t�kos hangon folytatta. – B�r �n nem vagyok olyan romantikus jellem, mint az im�nt l�tott fiatalember, de megtisztelne, ha elfogadn� a karomat.

Felnevettem.

-         B�r nem vagyok olyan romantikus jellem, mint az im�nt l�tott fiatal h�lgy, de ezer �r�mmel elfogadom.

Fel�lltam, belekaroltam �s �gy s�t�ltunk haza. A k�zels�ge, az �rint�se, m�g a fel�le �rad�, b�d�s doh�nyszag is r�g nem tapasztalt �rz�st keltett bennem. Madarat lehetett volna velem fogatni.