4. fejezet

                           �j kih�v�sok

M�snap reggel kor�n �bredtem. Fejf�j�s n�lk�l. Fel�ltem az �gyban �s megpr�b�ltam gondolkodni.

Este Watson-nal �s Holmes-szal besz�lgett�nk a vil�gomr�l, az ottani 19. sz�zadr�l �s magamr�l. Vacsora ut�n kor�n lefek�dtem, mert el�gg� elf�radtam. Elalv�s el�tt eszembe jutott az otthonom �s hogy soha t�bb� nem fogom viszontl�tni. �lomba s�rtam magam.

Felkeltem �s az ablakhoz mentem. Egy hossz� h�l�ing volt rajtam, Mrs. Hudson-t�l kaptam. Kin�ztem �s l�ttam, hogy a korai id�pont ellen�re (reggel 7 �ra volt), rengetegen ny�zs�gtek odakint. Csak �lltam �s b�multam. Hihetetlen volt.

Azt�n gondoltam, k�r�ln�zek, �bren van-e m�r valaki. Felvettem egy farmert, meg egy r�zsasz�n pulcsit, meg a sportcip�met �s lementem a dolgoz�szob�ba. A folyos�n tal�lkoztam a h�zvezeten�vel. Kicsit fur�n n�zett r�m, gondolom a ruh�im miatt, de kedvesen mosolygott.

-         J� reggelt, kedvesem! Nem tudott aludni?

-         J� reggelt, Mrs. Hudson! Tegnap kor�n lefek�dtem �s kialudtam magam.

-         Ennek �r�l�k. Mr. Holmes m�g alszik, 8 �ra k�r�l szokott felkelni, �s f�l 9-kor reggelizik. Most gy�jtottam be a kandall�ba a szalonban, ha gondolja, bemehet oda olvasgatni. De a vegyszerekhez ne ny�ljon, Mr. Holmes senkit nem enged a k�zel�kbe!

-         K�sz�n�m, Mrs. Hudson! �s eszembe se jutott Mr. Holmes j�t�kszereit kipr�b�lni.

Az id�s h�lgy mosolyogva lement a l�pcs�n, �n pedig bementem a szalonba.

A szalon el�g nagy volt, de t�gasnak nem mondhat�. Az ajt�val szemben k�t ablak volt, ahonnan az utc�ra lehetett l�tni. A jobboldali el�tt volt egy �r�asztal, tele pap�rokkal. Jobbra t�le egy nagy fi�kos szekr�ny, az iratoknak �s gondolom Watson feljegyz�seinek. A fels� r�sze tele volt k�nyvekkel.

A baloldali ablakn�l �llt egy kottatart�. Nem messze t�le, a kandall�ban lobogott a t�z. A kandall� el�tt k�t fotel, a t�z fel� ford�tva. Az egyikben egy heged�, von�val. A szoba k�zep�n egy kanap�. A fi�kos szekr�ny mellett egy asztal n�gy sz�kkel. Az ajt�t�l balra, a fal mellett volt egy m�sik asztal, tele vegyszerekkel, amellett pedig egy ajt�, ami Sherlock szob�j�ba ny�lt.

A padl�n sz�nyegek, a falakon t�jk�pek, vir�gos tap�ta �s hozz� ill� f�gg�ny�k. Napf�nyn�l sokkal jobban meg tudtam szeml�lni a r�szleteket, mint el�z� este g�zvil�g�t�sban.

Halkan becsuktam az ajt�t �s a k�nyvespolc fel� vettem az ir�nyt. Volt ott f�ldrajzi, k�miai (ki gondolta volna) meg t�rt�nelmi is. �n ez ut�bbiakb�l v�lasztottam egyet, ami egyetemes t�rt�nelemmel foglalkozott, hogy k�pben legyek. Letelepedtem a kanap�ra, levetettem a cip�met, elhelyezkedtem t�r�k�l�sben �s olvasni kezdtem.

Eleinte kiss� nehezen ment, de tal�ltam ismer�s r�szeket �s ez megk�nny�tette a dolgomat. Kider�lt, hogy a t�rt�nelem nagyj�b�l ugyan�gy alakult, mint a mi�nk, csak a szerepl�ket h�vt�k m�sk�pp. Ugyanaz, de m�gse. Teljesen belefeledkeztem �s arra eszm�ltem fel, hogy kiv�g�dik Holmes szob�j�nak ajtaja, majd a f�rfi h�l�ingben, k�nt�sben �s papucsban beviharzik �s lehuppan az ablak fel�li fotelbe.

-         J� reggelt, Mr. Holmes!

Hirtelen r�mn�zett �s l�tszott, hogy eddig nem vett �szre. A szemei teljesen kikerekedtek, azt hiszem, kiss� zavarban volt.

-         Miss Smith! �n m�r �bren van? �szre sem vettem. Ha tudtam volna, hogy itt van, fel�lt�z�m.

-         M�r t�bb mint egy �r�ja fent vagyok. Gondoltam, olvasgatok egyet, am�g felkel. Mrs. Hudson mondta, hogy m�g alszik, ez�rt halkan voltam, nehogy fel�bresszem. – Egy kicsit hallgattam, majd elmosolyodva folytattam. - �s ne agg�djon, l�ttam �n m�r f�rfit h�l�ing �s k�nt�s n�lk�l is.

A f�rfi el�sz�r csak b�mult r�m, majd felh�zta egyik szem�ld�k�t, h�trad�lt a fotelban �s nevetni kezdett. Amikor abbahagyta, �gy sz�lt:

-         Azt hiszem, �n sok �rdekes dolgot tudna nekem mes�lni.

-         �n is azt hiszem.

A szemembe n�zett. Tudtam, hogy olyan ember, aki �gy vizsg�ztatja a m�sikat, hogy a szem�be n�z. Aki elford�tja a tekintet�t, vesztett. Er�t vettem magamon, �s �nel�g�lt mosollyal tartottam a pillant�s�t. Hossz� m�sodpercek teltek el, de ki�lltam a pr�b�t.

-         �gy v�lem, �n egy igaz�n okos �s �szinte fiatal h�lgy. De ha most megbocs�t, fel�lt�z�m, mert Mrs. Hudson b�rmelyik percben itt lehet a reggelivel. – Azzal kiment a szob�b�l.

�n meg v�gigd�ltem a kanap�n �s �reztem, hogy a v�r a fejembe sz�ll. Viszont valahogy dics�s�get �reztem. Tudtam, hogy �jdons�lt bar�taimmal j�l ki fogok j�nni. Watson nagyon bar�ts�gos volt, kicsit aty�skod�, nagyszer� t�masz. Holmes viszont t�vols�gtart�, aki �lland�an figyeli az embert, tanulm�nyozza, pr�b�lja megfejteni. �n is ilyen vagyok, f�leg az olyanokkal, mint a detekt�v. Sz�momra �ket bet�rni �s nagyj�b�l kiismerni (teljesen kielemezni �ket lehetetlen �s nem is �rdemes) igazi kih�v�s �s dics�s�g. De kock�zatos is: nem egyszer hittem m�r azt, hogy siker�lt bef�rk�zn�m ilyen t�pus� emberek sz�v�be, azt�n rendesen beletapostak a f�ldbe. Akkor megfogadtam, hogy �vatosabb leszek.

-         Azt hittem kialudta mag�t! – sz�lalt meg m�g�ttem Holmes.

�n meg �gy megijedtem, hogy leestem a kanap�r�l �s nagyot huppantam a f�ld�n. H�tamra fordultam �s magamban szitkoz�dtam. Hogy lehetek ennyire b�na!

-         Eln�z�st, nem akartam megijeszteni! Hadd seg�tsek! – �reztem a hangj�n, hogy pr�b�lja visszafojtani a nevet�st.

Elfogadjam, ne fogadjam. Visszautas�tani egyszer�bb, mert nem fogok elpirulni. Visszautas�tani nemcsak udvariatlans�g, de bunk�s�g is.

-         K�sz�n�m, nagyon kedves, de el�bb nyugodtan nevesse ki mag�t!

Sz�lesen elmosolyodott.

-         M�r legy�ztem a k�sztet�st. B�r nem volt k�nny�.

Kiny�jtotta mindk�t kez�t.

Pr�b�ltam cs�ny�n n�zni, de nem tudtam r� haragudni. Elfogadtam a seg�ts�get �s fel�lltam. Ekkor kopogtattak.

-         Bizony�ra a reggeli. – Elengedte a kezem �s az ajt�hoz sietett. - Nyitom, Mrs. Hudson!

Betess�kelte a h�lgyet, �n meg csak �lltam �s pr�b�ltam �sszeszedni magam.

-         Miss Smith!

Megr�ztam a fejem.

-         Igen?

-         Nem j�n reggelizni?

A detekt�v az asztaln�l �lt, Mrs. Hudson sehol.

-         ���… de, j�v�k.

Le�ltem a f�rfival szemben �s elkezdtem vajazni egy pir�t�st. �reztem, hogy figyel �s g�nyosan mosolyog. Fel se n�zve k�rdeztem:

-         Van valami probl�ma, Mr. Holmes?

-         Nem, dehogy, kisasszony. Csak �gy t�nik, szeret elmer�lni a gondolataiban.

-         �s ez zavarja? Mert �gy tudom, hogy ez �nre is igaz.

-         Val�ban. �s ez�rt nem is zavar. S�t!

Elhallgatott. A k�s meg�llt a kezemben. Feln�ztem, de � m�r az �js�gj�t olvasta. Titokzatos mosoly �lt a sz�j�n, ami biztosan nem a lapnak sz�lt. �n is elmosolyodtam, majd tov�bb folytattam az ev�st. �gy �reztem, m�giscsak j� lesz nekem itt.