-         Shit!

Ut�lom a fejf�j�st �s r�vid id�n bel�l m�r m�sodszor �bredtem fejf�j�ssal. Vagy az csak egy �lom volt?

-    �gy gondolom, hogy fiatal h�lgyeknek nem illik �gy besz�lni�k.

Kinyitottam a szememet, feltettem a szem�vegemet az �jjeliszekr�nyr�l �s l�ttam, hogy Sherlock Holmes a fotelben �l. Megint.

-     Hogy �rzi mag�t, Miss Johanna? – Kicsit elmosolyodott.

-   Mintha meg�gettek volna. – Egy kis sz�net ut�n nevetni kezdett, �n is mosolyogtam

-   Hol van Watson

-    Elment megl�togatnia p�cienseit. Est�re vissza�r.

-     �.

„Kiss�” �ssze voltam zavarodva. Ez nem szokv�nyos �lom volt. Ahhoz t�l hossz� �s �letszer�. Lehet, hogy meghaltam �s ez most a t�lvil�g. Vagy k�m�ban fekszem �s ez olyan k�ma�lom-f�le. Ha v�gigcsin�lom, �letben maradok.

A harmadik alternat�va volt a legfur�bb. Egy m�sik dimenzi�ban vagyok, �s itt Sherlock Holmes �s Watson �s minden igazi. Egy olyan univerzumban, ahol b�rki szerepelhet a m�di�ban �s Paris Hilton dalai sl�gerek, b�rmi lehets�ges… Sz�val ak�r meghaltam, ak�r a Conan Doyle-dimenzi�ban vagyok, mindkett� v�gleges.

- Zavartnak t�nik. - Holmes fel�llt �s az �gyamhoz l�pett.

- Na ne mondja. – V�gtam egy arcot.

- �ssze van zavarodva. �s cinikus.

- A szarkazmus megk�nny�ti az �letet.

- Meg�rtem a viselked�s�t, de tal�n tudok seg�teni. El�sz�r k�rem, mutatkozzon be!

- Bocsi. A nevem… jobb lesz, ha angolul mondom. Sarah Smith vagyok. Magyarorsz�gr�l j�ttem. ���, ha itt l�tezik ilyen orsz�g.

- �gy v�lem, �n az Osztr�k-Magyar Monarchi�ra gondol.

- Pontosan. Legal�bb ez ugyanolyan, mint az �n vil�gomban.

- Az �n vil�g�ban?

- H�t, azt hiszem, hogy bel�mcsapott a vill�m. Otthon. 2006. szeptember 28-�n.

Holmes szemei kikerekedtek.

-         2006?

-         Igen. Ez�rt voltam �sszezavarodva.

-         Meg tudom �rteni. De hogyan ker�lt ide?

-         Hah�, nem vagyok fizikus. �n a tud�s, nem, �n csak egy amat�r k�mikus.

Felh�zta egyik szem�ld�k�t.

-         Csak amat�r?

-         �gy �rtettem, hogy nem vegy�sz. Csin�l dolgokat k�miai anyagaival, de val�j�ban egy detekt�v. Tan�csad� detekt�v. Azt hiszem.

-         Honnan tudja, Miss Smith?

-         A vil�gomban �n kital�lt szem�ly. Ahogy Watson is. H�la Sir Arthur Conan Doyle �r�nak. Igaz�b�l �n nagyon szeretem a Sherlock Holmes-sztorikat, �s azt hiszem, tudok n�h�ny dolgot �nr�l. Persze val�sz�n�, hogy n�h�ny dolog nem �gy van, mint otthon.

-         Nos, ez igaz�n �rdekes.

-         Nekem mondja?

Ekkor korgott egyet a gyomrom.

-         �hes?

-         Igen, nagyon.

-         Megyek �s sz�lok Mrs. Hudsonnak, hogy hozzon �nnek n�h�ny szendvicset. � a…

-         H�zvezet�n�. Tudom.

Halv�nyan r�m mosolygott, majd elment. Nekid�ltem az �gy t�ml�j�nak �s k�r�ln�ztem. A szoba kicsi volt, de b�jos. Egy fi�kos szekr�ny, egy szekr�ny, egy kis asztal, egy karossz�k, egy fotel, egy �jjeli szekr�ny �s az �gyam alkotta a b�torzatot. A falakon vir�gos tap�ta, az ablakon vir�gos f�gg�ny, g�zl�mp�k. Igazi viktori�nus hangulat.

Kopogtattak.

-         J�jj�n be!

A detekt�v bej�tt, fogta a sz�ket, odah�zta az �gyamhoz �s le�lt.

- Mrs. Hudson hamarosan j�n. Mondtam, hogy �n egy messzi �s idegen orsz�gb�l j�tt. Nem eml�kszik, hogyan ker�lt ide. �gy gondolom, hogy � nem hisz a vil�gok vagy dimenzi�k k�z�tti utaz�sban. – Egy kis mosoly bujk�lt a sz�ja sark�ban.

- �s �n hisz nekem?

- Elmondhatom, Miss Smith, hogy az �n t�rt�nete k�l�nleges. Nem, ink�bb fantasztikus. Azonban, ha az �lt�zk�d�s�t, meg a ruh�it n�zem �s egy�ltal�n, �nt n�zem, a gondolat, hogy �n egy m�sik vil�gb�l j�tt, nem is olyan hihetetlen.

- K�sz�n�m, hogy hisz nekem, de m�rt vagyok olyan furcsa?

- El�sz�r is a frizur�ja.

- A frizur�m? Mi a baj vele? M�g sz�nezve sincs. Term�szetes barna.

- Az, ahogyan le van v�gva. R�vid.

- V�llig �r.

- �n is ezt mondtam. �s ki van engedve. H�lgyek nyilv�nosan nem tesznek ilyet.

- Felt�zik.

- Igen. – Szemforgat� szok�sok.

- M�sodszor a ruh�im.

- Nem, a szem�vege.

- De itt is l�tezik a szem�veg.

- Igen, de a keret�k kerekded, az �n� sz�gletes. �s olyan k�nny�.

- Mert a lencs�k m�anyagb�l vannak.

- Nem ismerem azt az anyagot. �n a karj�n hordja az �r�j�t?

- Igen, �s az is m�anyag. A m�anyag mesters�gesen el��ll�tott… anyag.

Miel�tt megk�rdezhette volna, hogyan �ll�tj�k el� �s ezzel leleplezte volna k�miatud�som rengeteg s�t�t foltj�t, kopogtattak.

-         J�jj�n, Mrs. Hudson, k�l�nben a vend�g�nk �hen hal!

A h�lgynek �sz haja volt �s kedves mosolya. �gy n�zett ki, mint valami mesebeli nagyany�. Egy szendvicsekkel �s te�val megrakott t�lc�t tett el�m.

- Rem�lem, �zleni fog, kedvesem!

- Biztos vagyok benne. K�sz�n�m!

Ezut�n kisietett a szob�b�l. A szendvicsek t�nyleg isteniek voltak, de a tea… Nos, �n a te�t cukorral �s sok citroml�vel szeretem. Tejjel kicsit fura volt, de mivel szomjas voltam, megittam.

-         Nem szereti a te�t?

-         �n tej n�lk�l, citrommal szeretem.

Holmes elsz�rny�lk�dve n�zett r�m, de nem sz�lt semmit. Am�g ettem, mindketten csendben voltunk.