1. fejezet

�gy kezd�d�tt

Nagyszer� nap volt. J�, rengeteg csomagom volt. De t�nyleg. A lak�som fel� mentem. K�t bar�tn�mmel laktam ott. Az volt a m�sodik hetem a f�iskol�n. Kommunik�ci�t tanultam. M�r k�z�piskola �ta �js�g�r� szerettem volna lenni.

Szeptember volt �s s�t�tt a nap, de m�r s�t�t felh�k gy�lekeztek az �gen. Nem volt bar�tom, de nem is v�gytam r�. Nemr�g nagyon megb�ntottak �s nem akartam, hogy �jra megt�rt�njen. Mint m�r el�tte oly sokszor.

�gy nem volt m�s dolgom, minthogy a tanulm�nyaimra, a kedvenc zen�imre (punk meg rock, k�l�n�sen U2 �s n�mi elektronikus – Yonderboi) meg a kedvenc k�nyveimre koncentr�ljak. Detekt�vreg�nyekre. Agatha Christie Poirot- �s Conan Doyle Sherlock Holmes-t�rt�netei. Nagyon szeretem a k�nyvek alapj�n k�sz�lt filmeket is. Na nem mindegyiket, n�ha borzaszt� sz�n�szeket tudnak kiv�lasztani a k�t f�h�s szerep�re.

Egyszer megcsin�ltam valami internetes tesztet �s kider�lt, hogy bel�lem j� nyomoz� lenne. Sohasem akartam rend�r lenni, de szeretek nyomozni. Ez�rt kedvelem annyira a krimiket.

Sz�val a lak�s fel� siettem a csomagjaimmal, mert m�r nagyon l�gott a vihar l�ba. F�jt a sz�l �s a vill�mok csak �gy csapkodtak az �gen. Mindig is f�ltem egy kicsit a vill�ml�st�l, de most hogy egyed�l voltam kint az utc�n, t�bb volt, mint ijeszt�. M�r l�ttam a h�zat. Tudtam, hogy p�r perc �s ott vagyok. Azt�n egy hatalmas csattan�s, vil�goss�g azt�n s�t�ts�g �s csend.

Az els� eml�kem a borzaszt� fejf�j�s. Nem akartam kinyitni a szemem, mert tudtam, hogy odakint f�ny van �s a f�ny egyenl� m�g k�nz�bb fejf�j�ssal. �gy gondoltam, hogy valami k�rh�zban lehetek. Vill�mcsap�s. Nagyszer�. Szerencs�re tudok gondolkodni. Ez azt jelenti, hogy nincs agyk�rosod�s. Legal�bbis nem olyan nagy. Hangokat hallottam, de nem �rtettem �ket. Milyen nyelven besz�lnek? Olyan ismeretlennek t�nik. A k�r�l�ttem lev� emberek suttogtak, �gyhogy nagyon kellett koncentr�lnom. Angol volt, de nagyon fura angol. Bonyolult (ez�rt van az, hogy n�h�ny dolgot nem is tudok pontosan id�zni), �gy nem �rtettem meg mindent, de tudtam, hogy r�lam van sz�.

Ok�, ki kellene nyitnom a szememet, mert nagyon fura a szitu.

Nagyon f�jt, �gyhogy k�romkodtam is, magyarul, ugye. Az az anyanyelvem, teh�t mag�t�l �rtet�d�tt. Nem a k�t embernek az �gyam mellett. K�t f�rfi �llt ott �s n�ztek r�m kikerekedett szemmel. Hunyor�tanom kellet, hogy jobban l�ssam �ket. Egyik�k magas volt �s v�kony, sz�r�s szemei voltak �s k�rd�n n�zett r�m. A m�sik kicsit alacsonyabb volt, �s n�mileg er�sebb testalkat�, bajuszos, �s mosolygott r�m. Rettenetesen meg voltam ijedve.

-         Hol vagyok �s hol van a szem�vegem? – k�rdeztem.

-         Besz�li a nyelv�nket? Ez j�! – A bajuszos f�rfi v�laszolt, �s odaadta a szem�vegemet. – Ne f�ljen. Seg�teni akarunk �nnek!

-         Aha, ez a amit minden perverz mondana. Sz�val kik maguk?

-         Az �n nevem dr. John Watson, � pedig a bar�tom, Sherlock Holmes. �s �n kicsoda, kisasszony?

-         Nos, ha �n dr. Watson, � pedig Mr. Holmes, akkor �n Szent Johanna vagyok.

A k�t f�rfi s�t�ten n�zett r�m.

-         Att�l, tartok nem eg�szen �rtem �nt. - mondta „Watson”.

-         Ha �n lenn�k a hely�ben, �n is ezt mondan�m. N�zze uram, ez itt egy t�k�letes viktori�nus szoba. �n�k viktori�nus angolt besz�lnek �s �gy vannak �lt�zve mint Watson �s Holmes. De tudja, �k kital�lt szem�lyek. Lehet, hogy bel�m csapott a vill�m, de nem vagyok �r�lt. Sz�val hol van a kamera �s mi�rt nem vagyok k�rh�zban?

-         Egy mell�kutc�ban tal�ltunk �nre. Eszm�letlen volt, furcsa ruh�ban �s n�h�ny csomaggal. Nem hagyhattuk ott, ez�rt idehoztuk. �n orvos vagyok, �gy gondoltam, seg�thetek �nnek.

„Watson” engem n�zett. Bar�ts�gos volt. Ha sz�n�sz, akkor nagyon �gyes. „Holmes” egy fotelben �lt az ablak mellett, ami az �gyammal szemben volt. Nem mondott semmit. Becsukta a szemeit �s hallgatta a besz�lget�s�nket. Szint�n remek alak�t�s.

-         �s hol van az az „itt”?

-         Baker Street 221B.

Nem b�rtam tov�bb �s elkezdtem nevetni. Olyan er�teljesen, hogy le kellett fek�dn�m �s k�nnyek folytak a szememb�l. Egy-k�t perc ut�n lecsillapodtam. „A nagy detekt�v” �s „t�rsa”�gy n�ztek r�m, mintha �r�lt lenn�k. Szerintem azt is gondolt�k, hogy az vagyok. Fel�ltem.

-         Eln�z�st, de �n�k nem val�s�gosak. Amit mondtam, kital�lt szem�lyek.

-         Val�s�gosak vagyunk. – Ez volt az els� alkalom, hogy „Holmes” besz�lt hozz�m.

-         J�, �n�k val�diak, de a szerepeik nem. �, Istenem, de neh�z… T�nyleg, h�nyadika van?

-         Szeptember 28… - kezdte „Holmes”, de f�lbeszak�tottam.

-         Ha azt mondja, hogy ezernyolcsz�znyolcvanvalamennyi, t�nyleg meg�r�l�k.

-         M�rpedig 1886. szeptember 28-a van. – A detekt�v hideg volt �s �rzelmek n�lk�li.

-         Aha, teh�t 120 �vet utaztam vissza az id�ben. Nem, ez nem id�utaz�s, mert �n�k nem l�teztek a m�ltban… �, m�r tudom, egy m�sik vil�g, vagy dimenzi�. Amikor a Csillagkapu tal�lkozik Conan Doyle-lal. Kir�ly.

-         J�llehet, nem teljesen �rtem �nt, de mutathatok valamit. J�jj�n ide! – Az ablakra mutatott.

Felkeltem az �gyb�l. Az �n ruh�im voltak rajtam, farmernadr�g �s ujjatlan r�zsasz�n top. A sportcip�m az �gy mellett volt, a farmerdzsekim pedig egy sz�ken. Amint fel�lltam, megragadtam az �jjeli szekr�ny sz�l�t. „Watson” odaj�tt �s megfogta a m�sik kezem.

-         Szerintem m�g t�l korai felkelnie.

-         Nem, j�l vagyok, k�sz�n�m. L�tni akarom.

Seg�tett az ablakhoz menni. A l�tv�ny minden k�pzeletet fel�lm�lt. Lovaskocsik, lovasok, �js�gosfi�k, 19. sz�zadi ruh�kban j�rk�l� emberek. Nekit�maszkodtam az ablakkeretnek �s nem tudtam, mit�v� legyek.

Ez volt az �vsz�zad legnagyobb �tver�se, vagy t�nyleg ott vagyok.

1886. szeptember 28-�n.

Akkor megint els�t�t�lt minden.