–       Pillanatk�pek Mr. Sherlock Holmes �s Miss T�mea titkos �let�b�l, ahogy doktor Watson sohasem l�thatta, szemtan�k igaz besz�mol�i alapj�n rekonstru�lva �s rejtjelesen megjelentetve –

–       M�sodik felvon�s –

–       A vil�gh�r �tka –

-         J� �tv�gyat uraim!

Mrs. Hudson cinkos mosollyal tekintett Watson doktor fel�, majd miut�n mindent takarosan elrendezett az asztalon, kiment a szob�b�l. Watson doktor tenyereit d�rzs�lve �lt az asztalhoz, majd felemelte az el� lerakott ed�ny fedel�t, beleszippantott a g�z�lg� �telbe �s felki�ltott:

-         �lj�n m�r ide az asztalhoz, Holmes, �gy l�tom, Mrs. Hudson nagyon kitett mag��rt!

Holmes eddig kedvenc karossz�k�ben gubbasztott �s �veges tekintettel meredt maga el�.

-         �szre se vettem, hogy m�r behozta az eb�det…

S�hajtott egyet, majd egy hirtelen mozdulattal felpattant a sz�kr�l. Lass� l�ptekkel k�zel�tett az asztal fel�, majd az el�z�h�z hasonl� hirtelen mozdulattal a sz�kbe vetette mag�t Watsonnal szemben. Lassan, szinte m�r unottan emelte fel a fed�t, �ppen hogy beleszippantott az �tel illat�ba, m�ris visszacsapta.

-         Megint guly�s! – kelt ki mag�b�l, felpattant a sz�kb�l �s inger�lt l�ptekkel az ablak fel� indult.

-         Nem �rtem, Holmes, hogy mi baja van, Mrs. Hudson szerintem nagyon is kitett mag��rt! – pr�b�lta Watson v�delm�be venni a dr�ga id�s h�lgyet. Szemmel l�that�an neki nagyon is �zlett az �tel.

Holmes nem v�laszolt, csak kotor�szott az ablakn�l �s a karossz�k m�g� hajolva a sebtiben odahajig�lt iratok k�z�l el�kotorta a heged�j�t. A m�velet k�zben figyelemre se m�ltatta bar�tj�t �s tov�bbra is h�ttal �llva neki belekezdett valami sz�vszaggat� �s a f�lnek nem �ppen kellemes hat�s� dallamba. Watson doktor k�zben m�r v�gzett az eb�ddel �s tett n�h�ny �gyetlen pr�b�lkoz�st, hogy elolvashassa v�gre az �js�got. Ak�rh�nyszor egy mondat v�g�re �rt, egy olyan f�lsiket�t� dallam szak�totta f�lbe a gondolatmenet�t, hogy a j� �reg doktor b�ket�r�se a m�sodik bekezd�s ut�n szertefoszlott.

-         Az Isten szerelm�re Holmes, mi �t�tt mag�ba?! Hagyja m�r v�gre abba ezt a f�lsiket�t� l�rm�t! – szinte �v�lt�tt, mik�zben m�rg�ben kiss� �sszegy�rte a szerencs�tlen �js�got.

Holmes, mint egy gyerek, akit�l elvett�k a kedvenc j�t�k�t, s�rt�d�tt arckifejez�ssel tette le a hangszert.

-         Nem �rtem, mi baja van… - mondta �s s�hajtott.

-         Ezt �n is mondhatn�m, Holmes, az ut�bbi id�ben olyan furcs�n viselkedik!

-         �n nem vettem ezt �szre…

Holmes ekkorra m�r a kandall� p�rk�ny�n�l keresg�lt valamit. Watson nem l�tta, mit csin�l, de amilyen d�h�s volt az el�bb, annyira �lvezte most a csendet, �gy jobbnak l�tta �szre se venni bar�tj�t. Mire ism�t fel mert n�zni, Holmes m�r h�rom cigarett�t sz�vott el egym�s ut�n.

-         Azt hittem, m�r leszokott… - d�rm�gte a bajsza alatt.

-         Watson, nem v�rhatja el t�lem, hogy minden tekintetben megfeleljek az olvas�i ig�nyeinek! – fakadt ki – Ami�ta visszat�rtem az �ll�t�lagos hal�lomb�l �jjel-nappal azzal szembes�t, hogy mit k�ne tennem a n�pszer�s�gem �rdek�ben! Leszoktam a cigarett�r�l, mert maga szerint a Strand olvas�inak jobban tetszik az eg�szs�ges �letm�d szerint �l� sportos, mindig tettrek�sz detekt�v. Ismerje el, hogy sz�vetkezett Mrs. Hudsonnal �s m�r a sz�momra egyetlen �lvezetet jelent� guly�s is valamif�le eg�szs�gk�m�l� recept szerint k�sz�l! Hallgattam a r�besz�l�s�re �s m�g azt a bizonyos t�t is otthagytam a tengerparton! De ami sok, az sok, elegem van ebb�l az eg�szb�l, hogy mindig csak m�s kegyeit kell keresnem!

-         �n csak j�t akartam mag�nak Holmes! – pattant fel Watson d�h�dten a sz�kb�l. – De tudja mit? Leveszem mag�r�l a kezem, nem �rdekel, mit m�vel mag�val! Nagyon aj�nlom, hogy mire visszaj�v�k, kapja �ssze mag�t, k�l�nben k�nytelen lesz �j lak�t�rs ut�n n�zni! Most pedig elmegyek a klubomba �s est�re szeretn�k itt nyugalmat tal�lni!

Ezzel bev�gta maga m�g�tt az ajt�t.

-         Watson, Watson, maga jav�thatatlan – r�zta fej�t Holmes. – �s ha m�g tudn�, hogy a maga n�gy�l�l�nek be�ll�tott tan�csad� detekt�vje…

Odament az asztal�hoz �s kih�zta a fi�kot. Egy barna fadobozt vett ki bel�le, abb�l pedig egy �sszehajthat� f�nyk�ptokot. Hosszasan n�zte Irene Adler fot�j�t, szinte megl�gyultak a von�sai. Majd egy mozdulattal kiemelte a k�pet a tokb�l. Egy m�sik k�p volt alatta. Egy ismeretlen, sz�ke haj� l�ny, valamilyen idegen orsz�gra jellemz� viseletben. Holmesban egyszerre megmozdultak a r�gi eml�kek. Egy darabig elr�vedezett, majd visszacsemp�szte Irene fot�j�t a tokba. Hat�rozott l�ptekkel ment szob�j�ba, el�vette utaz�t�sk�j�t, majd �gy sz�lt:

-         Watson, ma �jjel nyugodtan aludhat majd! �n pedig v�gre eszek egy kis igazi guly�st!

-         Hamarosan Londonba �r�nk, k�rj�k utasainkat, hogy k�sz�l�djenek!

A fiatal l�ny erre a hangra �bredt fel. Hossz� volt az �t Budapestt�l id�ig, � pedig el�z� este sok�ig b�cs�zkodott bar�tait�l, �gy �rthet�, hogy elf�radt. Er�lyes mozdulattal k�zbe vette a b�r�ndj�t �s felk�sz�lt a kisz�ll�sra. A p�lyaudvarr�l kifel� j�vet leintett egy kocsit. Bemondta a kocsisnak a c�met, majd k�nyelmesen elhelyezkedett �s kifel� n�zett az ablakon. Pont olyan volt, ahogy elk�pzelte, �gy �rezte, mintha m�r j�rt volna itt. Igen, ez az a kis utc�cska, ahol a legut�bbi �gy�t felder�tette… itt szokta venni a legjobb min�s�g� doh�nyt… arra a helyre szokott n�ha j�rni, ha valamilyen kiemelked� m�v�sz heged�estet tart. Felid�zte mag�ban az arc�t, a hangja szinte sz�longatta: „Darling!” Lehunyta a szem�t �s l�tta maga el�tt teljes val�j�ban, �rezte az �rint�s�t. M�r �pp k�zelebb l�pett volna fel�, amikor a kocsis fel�bresztette:

- Meg�rkezt�nk, kisasszony, Baker Street 200!

- De �n nem ezt a c�met mondtam!

- Sajn�lom, kisasszony, a csatorn�z�si munk�latok miatt nem vihetem tov�bb!

- Rendben van, fizetek!

Kifizette az �t �r�t, majd meg�llt a j�rd�n. „Sz�val itt voln�k. Ez az a hely! P�r h�z �s ott vagyok!” Egy l�mpaoszlopn�l �llt �ppen. V�gigfuttatta rajta a tekintet�t, majd huncut kis mosoly suhant �t az arc�n. �tment a p�ratlan oldalra �s hat�rozott l�ptekkel ment tov�bb. A 221/b sz�mn�l azonban megtorpant. Elv�r�s�d�tt a gondolatra, vajon mit sz�l majd, hiszen nem is �rtes�tette az �rkez�s�r�l, vajon �r�lni fog neki? Vagy letagadja a j� doktor el�tt, � nem is ismeri ezt az idegen orsz�gb�l �rkezett l�nyt? Ilyen k�rd�sek zsongtak a fej�ben. A sz�ve a tork�ban dobogott. Kezdett m�r s�t�tedni, �gy �sszeszedte mag�t �s v�gre cs�ngetett. Egy kedves id�s asszony nyitott ajt�t:

-         Miben seg�thetek?

-         Mr. Holmeshoz j�ttem – majd nyelt egy nagyot – �zleti �gyben.

-         Nyugodjon meg kisasszony itt j� kezekben lesz!

„Meghiszem azt!” – gondolta mag�ban, mik�zben megpr�b�lta elfojtani el�t�rni k�sz�l� nevet�s�t. Miut�n bel�pett az ajt�n, minden fesz�lts�g elsz�llt bel�le. Mrs. Hudson leseg�tette a kab�tj�t, majd a nappaliba vezette.

-         Itt megv�rhatja. Hozzak esetleg egy cs�sze k�v�t, vagy te�t? L�tom, kimer�lt…

-         Egy poh�r k�la jobban esne… - mondta halkan.

-         Hogy mondta, k�rem?

-         Nem �rdekes – mondta, mint akit most riasztottak fel az �lm�b�l. – Nem k�rek semmit, k�sz�n�m!

Mrs. Hudson mag�ra hagyta. Csak erre a pillanatra v�rt. V�gre eljutott erre a helyre. Zsongott a feje a sok k�rd�st�l, mindent l�tni akart. M�r meg sem lep�d�tt a hatalmas felfordul�son, az alatt a h�rom �v alatt volt ideje hozz�szokni. �vatosan �tevick�lt egy pap�rhalmon �s alaposan szem�gyre vette a k�miai felszerel�st az asztalon. Azt�n tekintete a heged�re t�vedt. Ellen�llhatatlan k�sztet�st �rzett arra, hogy k�zbe vegye. �pp fel akarta emelni, amikor d�rm�g� hangot hallott a h�ta m�g�l:

-         A hely�ben nem tenn�m, nagyon k�nyes a hangszer�re!

Riadtan fordult h�tra, �szt�n�sen rebegett egy „tudom”-szer� mondatot.

-         Dr. Watson!

-         �n kicsoda?

-         A nevem… Miss T�mea, legyen el�g ennyi – ism�t visszat�rt �ntudatos �nje. – Mr. Holmes egyik t�voli rokona vagyok.

-         Igaz�n? – doktor Watson arc�n a meglepet�s mosolya futott v�gig. – Ha j�l sejtem, �n k�lf�ldi, kiss� furcs�n besz�li a nyelv�nket.

-         Val�ban, doktor �r, magyar vagyok.

-         Nem is tudtam, hogy ott is vannak rokonai – d�rm�gte mag�ban, majd ism�t bar�ts�gos hangon folytatta – �s ha szabad tudnom, mi c�lb�l l�togatott el a Baker Streetre?

-         R�g l�ttam m�r �s gondoltam, meglepem.

-         Meg kell valljam, nem a legjobb pillanatban �rkezett! Hogy �gy mondjam el�gg� kifordult mag�b�l. Ingerl�keny, t�relmetlen, k�t �rtelmes sz�t nem lehet vele besz�lni, m�r azt is megfigyeltem, hogy valami �rthetetlen halandzsanyelven besz�l �lm�ban. M�r ha alszik egy�ltal�n. Nos, hogy �gy mondjam, olyan, mintha valamif�le hi�nyt�netei lenn�nek…

-         Ezt �r�mmel hallom!

-         Tess�k?

-         �h, bocs�sson meg, �n nem besz�lni angol t�k�letes, biztos valamit f�lre�rt…

A besz�lget�s itt elakadt. Watson zavarodotts�g�t leplezend� a kandall�hoz l�pett. A p�rk�nyra szegezett sz�mos lev�l k�z�tt egy �jat v�lt felfedezni. Nem hitt a szem�nek, amikor ezt olvasta rajta:

Szabads�gra mentem.

Holmes

-         Hamarosan Budapestre �r�nk, k�rj�k utasainkat, hogy k�sz�l�djenek.

Holmes erre a hangra �bredt fel. Hossz� volt az �t Londont�l id�ig, � pedig m�r napok �ta k�ptelen volt egy falatot is enni Mrs. Hudson f�ztj�b�l �s az �hs�g miatt aludni sem tudott, �gy �rthet�, hogy elf�radt. Er�lyes mozdulattal k�zbe vette a b�r�ndj�t �s felk�sz�lt a kisz�ll�sra. A p�lyaudvarr�l kifel� j�vet leintett egy kocsit. Bemondta a kocsisnak a c�met, majd k�nyelmesen elhelyezkedett �s kifel� n�zett az ablakon. Pont olyan volt, ahogy eml�kezett r�, �gy �rezte, mintha tegnap j�rt volna itt. Igen, ez az a kis utc�cska, ahol a legut�bb… itt volt k�nytelen megvenni a legjobb min�s�g� doh�nyt… arra a helyre szokott n�ha j�rni, ha valamilyen kiemelked� m�v�sz heged�estet tartott. Felid�zte mag�ban az arc�t, a hangja szinte sz�longatta: „Dr�g�m!” Lehunyta a szem�t �s l�tta maga el�tt teljes val�j�ban, �rezte az �rint�s�t. M�r �pp k�zelebb l�pett volna fel�, amikor a kocsis fel�bresztette:

-         Meg�rkezt�nk, uram!

Kifizette a kocsist, majd meg�llt a j�rd�n. „Sz�val itt voln�k. Ez az a hely! P�r l�p�s �s ott vagyok!” Egy l�mpaoszlopn�l �llt �ppen. V�gigfuttatta rajta a tekintet�t, majd huncut kis mosoly suhant �t az arc�n. Nem, ez nem az a bizonyos l�mpaoszlop, de az�rt ez is �bresztett benne eml�keket. �tment a p�ratlan oldalra �s hat�rozott l�ptekkel ment tov�bb. A l�pcs�h�zn�l azonban megtorpant. Elv�r�s�d�tt a gondolatra, vajon mit sz�l majd, hiszen nem is �rtes�tette az �rkez�s�r�l, vajon �r�lni fog neki? Vagy letagadja a szomsz�dok el�tt, � m�r nem is ismeri ezt az idegen orsz�gb�l �rkezett f�rfit? Ilyen k�rd�sek zsongtak a fej�ben. A sz�ve a tork�ban dobogott. Kezdett m�r s�t�tedni, �gy �sszeszedte mag�t �s v�gre cs�ngetett. Egy kedves id�s asszony nyitott ajt�t:

-         Miben seg�thetek?

-         Miss T�me�hoz j�ttem – majd nyelt egy nagyot – �zleti �gyben.

-         Sajn�lom uram, de elk�sett. A kisasszony angliai k�rutat tesz…

-         Elhagyta Budapestet?

-         �s lehet, hogy vissza se j�n t�bb�… nem, csak vicceltem, nem mondta, mikor j�n meg.

-         �risten, m�r megint!

Nem tudta elk�pzelni, hogy lehetett az, hogy megint elker�lt�k egym�st. Pedig m�g a vir�got is elfelejtette, �gy sietett. �s m�gis elker�lt�k egym�st! Biztos az az �tkozott villanyoszlop!

Az esem�nyek saj�ts�gos l�ncolata �gy alakult, hogy a k�t ember ugyanabban a pillanatban szembes�lt a t�nyekkel.

-         Most mit�v� legyek? – T�mea mag�ba roskadt, a j� Watson doktor elt�mogatta egy kanap�hoz, �s elrohant egy poh�r brandy�rt, ami szerinte minden hasonl� helyzetben j� gy�gym�d, de jelen esetben csak annyib�l volt j� �tlet, hogy hagyta a l�nyt �tgondolni, mit tehet.

-         Most mit�v� legyen? – k�rdezte Holmes a l�pcs�h�zban �s k�zben elkeseredetts�g�ben �s tehetetlens�g�ben nagyot r�gott a korl�tba. F�jni is kezdett t�le a l�ba, de egy arra j�r� f�rfi elt�mogatta a l�pcs�ig, hogy le�lhessen �s elszaladt egy poh�r v�z�rt, ami szerinte minden hasonl� helyzetben j� gy�gym�d, de jelen esetben csak annyib�l volt j� �tlet, hogy hagyta a f�rfit �tgondolni, mit tehet.

-         Megvan! A telefon! – ki�ltott fel T�mea.

-         Mit mond? – k�rdezte doktor Watson, aki ekkor t�rt vissza az itallal. � ugyanis m�g soha nem hallott ilyen k�l�n�s sz�t.

-         Semmi, csak hangosan gondolkodtam. Megmutatn�, merre van a mosd�?

-         Term�szetesen, kisasszony, k�vessen.

T�me�t csak az a gondolat nyugtatta, hogy ott v�gre nyugodtan besz�lhet Holmesszal.

-         Megvan! A telefon! – ki�ltott fel Holmes.

-         Mit mond? – k�rdezte a f�rfi, aki ekkor t�rt vissza az itallal. � ugyanis m�g soha nem hallott ilyen k�l�n�s hangz�s� besz�det.

-         Semmi, csak hangosan gondolkodtam. Megmutatn�, merre van a legk�zelebbi telefon�l�sra alkalmas hely?

-         Term�szetesen, uram, k�vessen.

Az idegen nem �rtette, mit akar ez a furcsa besz�d� f�rfi egy telefon�l�sra alkalmas hellyel, hiszen mobillal m�r mindenhol lehetett megfelel� t�rer�t tal�lni, de az�rt mutatta az utat.

A vonal k�t v�g�n egyazon id�ben kezdtek el t�rcs�zni.

- Foglalt! A fen�be, mi lehet az? – ki�ltott fel T�mea.

- Foglalt! A fen�be, ki lehet az? – ki�ltott fel Holmes.

A jelenet megism�tl�d�tt. Holmes ekkor er�t vett mag�n �s v�rt egy m�sodpercet az �jabb t�rcs�z�ssal. K�sz�l�ke le volt n�m�tva (nehogy a k�v�ncsi Watson b�rmikor felfedezhesse n�la). K�ts�gbeesetten pillantott k�rbe, mik�zben �rezte, hogy a k�sz�l�k rezegni kezd. „Ez csak � lehet!” gondolta. Elk�pzel�se minden logik�t �s meg�rz�st mell�z�tt, hiszen tudta, hogy senki m�s nem ismeri ezt a sz�mot. Megn�zte a kijelz�t. A „Darling” felirat hatalmas bet�i vill�dztak a k�perny�n. Izgatotts�g�ban �s a nagy kapkod�sban v�letlen�l rossz gombot nyomott meg �gy megszak�totta a h�v�st.

T�mea ekkor er�t vett mag�n �s v�rt egy m�sodpercet az �jabb t�rcs�z�ssal. K�sz�l�ke le volt n�m�tva (nehogy a k�v�ncsi Watson b�rmikor felfedezhesse n�la). K�ts�gbeesetten pillantott k�rbe, mik�zben �rezte, hogy a k�sz�l�k rezegni kezd. „Ez csak � lehet!” gondolta. Elk�pzel�se minden logik�t �s meg�rz�st mell�z�tt, hiszen tudta, hogy senki m�s nem ismeri ezt a sz�mot. Megn�zte a kijelz�t. A „Dr�g�m” felirat hatalmas bet�i vill�dztak a k�perny�n. Vett egy m�ly l�legzetet, megnyomta a gombot �s a f�l�hez emelte a k�sz�l�ket.

A titkos szerelmesek �gy v�gre egym�sra tal�ltak. Ism�t ugyanaz a t�vols�g szak�totta el �ket, mint eddig, csak most helyet cser�ltek. Nem illik visszaadni T�mea elfojtott suttog�s�t �s Holmes csup�n T�mea �ltal ismert b�g� hangj�t, �gy k�nytelenek vagyunk t�m�r �sszefoglal�st ny�jtani a mind�ssze 35 perc 16 m�sodperces besz�lget�sb�l. Miut�n r�j�ttek, hogy mindkett�j�kben fel�bredt a v�gy a m�sik viszontl�t�sa ir�nt, nem volt k�rd�ses, hogy valahol tal�lkozniuk kell. Londonba nem mehetnek, mert ott Holmest minden utcasarkon felismerheti egy rajong� �s akkor oda a Watson �ltal teremtett mogorva n�gy�l�l� l�ngelme k�pe. Budapestet m�r mind a ketten ismerik, mint a tenyer�ket. Mit tegyenek?

- Nekem volna egy j� fed�sztorim… - vetette fel Holmes.

Mindent tiszt�ztak. T�mea magyar�zat n�lk�l elhagyta a Baker Streetet, szeg�ny Watson legnagyobb megd�bben�s�re, aki am�gy is el�g furcs�n n�zett, mivel k�ptelen volt felfogni, mit besz�lhetett mag�ban 35 perc 16 m�sodpercig egy idegen n� az � mosd�jukban. Majd nyugt�zta, hogy biztos egy �r�lt rajong� volt �s nem izgatta tov�bb az eset. T�mea pedig az els� j�rattal robogott vissza Budapestre.

A meg�llapod�sban szerepl� helysz�nen, a v�ros egyik forgalmas ter�n v�rakozott m�r f�l �r�ja, de nem volt ott m�s, csak egy id�s asszony. T�mea k�ts�gbeesetten roskadt az egyik padra. Az id�s asszony odacsoszogott hozz� �s �gy sz�lt:

- Nem adna p�r fill�rt, kedvesk�m? – �s tartotta a mark�t.

T�mea elmer�lt a gondolataiban, meg sem hallotta. Egyre csak az �r�j�t b�multa. Az asszony k�zelebb l�pett hozz�. Furcsa, kr�kog�s hangon ism�t mgsz�l�totta:

-         Nem adna p�r fill�rt, Darling? – �s csib�szesen kacsintott.

Aznap este a budapestiek nem kis megr�k�ny�d�s�re egy fiatal l�ny �s egy eg�sz fiatalos mozg�s� �regasszony szaladt v�gig a v�roson szemmel l�that�an nagy egyet�rt�sben. Az eset annyira szokatlan volt, hogy a bulv�rlapok is besz�moltak r�la, s�t a h�re eljutott eg�sz Londonig, ahol is doktor Watson k�nytelen volt felismerni a napokban l�tott szokatlan viselked�s� h�lgyet �s a cikket gondosan eltette a b�n�z�k gy�jtem�ny�be. A paparazzok eg�szen a p�lyaudvarig k�vett�k a furcsa p�rost, de a hat�ron nyomukat vesztett�k, nem volt �rdekes tov�bb a t�rt�net. Egyesek bankrabl�st sejtettek a h�tt�rben, m�sok pedig azt, hogy egy anya �s r�g nem l�tott l�nya tal�lt egym�sra. Persze mindenki azt hitte, r�j�tt az igazs�gra, de a val�s�got csak az a tibeti port�s sejtette meg legjobban, aki egy fiatal p�rt fogadott sz�llod�juk legel�kel�bb szob�j�ban �s j� pihen�st k�v�nt a Sigerson n�ven bejelentkezett p�rosnak…