Kilenc

M�snap Holmes-�rt kor�n elj�ttek a Yardr�l, �gy reggeli k�zben Mrs. Hudsont k�rdeztem meg Watson �llapota fel�l. Mint megtudtam, szeg�ny nem sokat aludt az �jjel. Nem is csod�lkoztam rajta. Ha minden l�legzetv�tel f�j, akkor nem olyan �des az �lom. Elhat�roztam h�t, hogy megl�togatom a szob�j�ban, �s kicsit elsz�rakoztatom, ha ig�nyli a t�rsas�got.

Bekopogtattam, �s szerencs�re �bren tal�ltam a beteget, aki kicsit f�radt hangon beinvit�lt. Mosolyogva r�m n�zett, majd egy m�k�s grimaszt v�gott.

Elnevettem magam, �s tud�l�kosan figyelmeztettem, hogy az � �llapot�ban a nevet�s b�r bizony�ra gy�gy�t, viszont meglehet�sen f�jdalmas lehet.

Abban hamar k�z�s nevez�re jutottunk, hogy az orvos feltehet�leg puszta j� sz�nd�kb�l kiss� elt�lozta az �llapota s�lyoss�g�t. Tal�n csak Holmes-t akarta ezzel figyelmeztetni, hogy egyel�re ne r�ncig�lja vad kalandokba a t�rs�t. H�zvezet�n�nk is bekukucsk�lt az ajt�n, �s ketten seg�tett�nk Watsonnak �l� helyzetbe t�p�szkodni. Ezek ut�n megkapta j�l meg�rdemelt, igazi k�nyeztet�s reggelij�t.

-         Ez valami fens�ges, Mrs. Hudson! – falatozott j��z�en, �s csak n�ha torz�totta el az arc�t egy-egy f�jdalmas fintor.

Miut�n Mrs. Hudson visszat�rt teend�ihez, ketten maradtunk. N�ztem �t, �s j� �rz�s t�lt�tt el, hogy tegnapi aggodalmaink alaptalanok voltak. Szerettem volna jobban megismerni ezt az embert, azonban ahhoz nekem is meg kellett volna ny�lnom valamennyire el�tte. Ezt viszont n�mileg nehez�tette, hogy gyakorlatilag nem volt olyan momentuma az �letemnek, amit ne kellett volna titkolnom. Tudtam, hogy itt tart�zkod�som alatt k�nytelen leszek hazudni, vagy legal�bbis elhallgatni sok mindent, �s ez rosszabbul �rintett, mint ahogy sz�m�tottam r�. �gy h�t, amikor – mintha a fejembe l�tna – megk�rt, hogy mes�ljek valamit magamr�l, kicsit �sszerezzentem. Ha Holmes ott lett volna, bizony�ra nem ker�li el a figyelm�t, azonban Watson vagy nem vette �szre, vagy nem t�r�d�tt vele.

A legnagyobb gondom az volt, hogy Adam-mel m�g nem volt alkalmunk semmit egyeztetni, �s f�ltem, hogy tal�n beles�t�lok a saj�t magam gy�rtotta apr� csapd�kba. De nem volt mit tenni. Nagyobb gyan�ra adott volna okot, ha elh�r�tom ezeket a k�rd�seket.

-         Mire k�v�ncsi?

-         Amir�l csak van kedve besz�lni. P�ld�ul hogy hogyan lett mag�b�l rend�r? Vagy a csal�dj�r�l, gyermekkor�r�l. Hogy mivel szereti elt�lteni a szabadidej�t, �s hasonl�kat. De persze csak akkor, ha szeretn� elmes�lni – magyar�zta. - Tudja, l�tom, hogy maga ny�ltsz�v� teremt�s, �s ha valaki olyan z�rk�zott emberrel t�lti az idej�t, mint az �n Holmes bar�tom, akkor kihaszn�lja az ilyen lehet�s�get, amikor k�tetlen�l cseveghet valakivel.

K�tetlen�l! �, Istenem, ha ezt �n is elmondhattam volna magamr�l! De engem bizony rengeteg szab�ly k�t�tt. Illet�s�gemet is �t kellett helyeznem valahova j� messzire. M�s vid�k, m�s szok�sok. N�h�ny botl�somat tal�n erre foghatom majd a k�s�bbiekben. El�adtam h�t, hogy a cornwalli Mellow-wickben sz�lettem. B�r a kis telep�l�s val�j�ban nem l�tezett, m�gis egyre ink�bb belemer�ltem a t�rt�netmes�l�sbe. Fiatal l�nyk�nt igazi klasszikus nevel�sben r�szes�ltem, rendes iskola, francia nyelv-, rajz-, zenetanul�s. Ami mindezt megv�ltoztatta, ap�m egy �rtatlan elsz�l�sa volt. Ma m�r persze tudom, hogy csak szeretetteljes �v�d�s volt a r�sz�r�l, de akkoriban nagyon sz�ven tal�lt, amikor ezek miatt „kisasszonyk�nak” nevezett. D�nt�ttem, �s dacosan �tt�rtem a romantikus spanyol nyelvre, �s kem�ny sportol�sba kezdtem. Itt m�r nem mes�lhettem el, hogy spanyol bar�tn�mmel az Interneten kereszt�l hogy �rtuk meg egym�s h�zi feladatait. M�ig sem �rtem, hogy ezek ut�n hogy tanultam meg spanyolul, mikor kiz�r�lag csak az akkoriban annyira divatos latin zen�k dalsz�vegei �rdekeltek. Ami a sportot illeti, az sem volt aff�le �rtatlan futk�roz�s, de Watsont igencsak megr�m�tettem volna, ha a parkour k�v�l�ll� sz�m�ra h�tborzongat� r�szleteivel kezdem el trakt�lni. El�g az hozz�, hogy a testfel�p�t�sem ruh�ban ar�nyosan karcs�nak t�nt, val�j�ban viszont roppant feszes volt �s rugalmas. Igazs�g szerint az �tlagn�l j�val feszesebb �s rugalmasabb. Szinte mindent tudtam az es�sr�l, ugr�sr�l, gurul�sr�l, fut�sr�l. Csod�latos, ha ez ember �rzi, hogy k�nnyebb, mint egy porszem, amit elsodor a sz�l, �s m�gis ura a mozdulatainak. V�g�l �gy ker�ltem a rend�rs�ghez is, mert tudtam, ez azt�n m�r t�nyleg nem fordulna meg Apa fej�ben. A munka persze feln�tt� tett, �s m�r nem volt fontos, hogy dacoljak a sz�l�i v�lem�nyekkel.                                             

Azt azonban nem mondtam el, hogy nem vagyok m�r kezd� a szakm�ban, hiszen itt csak most l�ptem a k�tel�kbe.

-         R�g�ta �l Londonban? �n nem �rzek a besz�d�n semmit, ami a sz�rmaz�s�ra utalna.

Igazs�g szerint erre m�r sz�m�tottam, teh�t azonnal v�gtam a v�laszt:

-         Azon az igen kis ter�leten besz�lik a legszebben az angol nyelvet, kis sziget vagyunk a k�l�nf�le t�jnyelvek k�z�tt. Gyakorlatilag egym�s k�z�tt maradtunk. Szinte mindenki mindenkinek rokona. A fiatalok kev�s kiv�tellel k�zvetlen vagy t�voli unokatestv�reim. Ki tudja, mi�rt alakult ki �gy. Tal�n egyszer majd ut�nan�zek. – elvigyorodtam - Ez�r’ van, ho’ mifel�nk a n�pek nem besz�nek t�jsz�l�sba’. Senem az onokatestv�reim, �s �n se nem.

Elkuncogta mag�t, de hamar abbahagyta, amikor ism�t az oldal�ba has�tott a f�jdalom.

-         Miss Morgan, igaz�n kedves, hogy ilyen ny�ltan besz�l mag�r�l. M�r persze a j� �rtelemben v�ve mondom ezt. A vil�g�rt sem szeretn�m megs�rteni azzal, hogy nyitottnak nevezem – szabadkozott gyorsan.

-         Tudom, hogy �rti, �s k�sz�n�m. – elpirultam, �m zavarom val�j�ban sz�gyenemnek sz�lt, hogy �gy megvezetem j�hiszem� hallgat�s�gomat. M�gis azzal vigasztal�dtam, hogy ezek puszt�n csak adatok, �s igaz�b�l nem mutatkozom m�snak, mint aki vagyok. – Ehhez a viselked�shez vagyok hozz�szokva –folytattam. - Ahonnan j�ttem, ez a megszokott. Ami azt illeti, m�g most is furcs�nak tal�lom ezt a sok mistert �s miss-t. A mi k�z�ss�g�nkben – haszn�ltam sz�nd�kosan ezt a kev�ss� konkr�t kifejez�st - tegez�dnek az emberek, m�g az el�lj�r�ikkal is. Tal�n, mert annyira egym�sra vagyunk utalva –mondtam �szint�n-, �s h�t a rokons�g miatt is – hazudtam azt�n.

-         Nem b�nn�, ha megk�rn�m, hogy �n is sz�l�tson a keresztnevemen?

-         Ha szeretn�…

-         Igen. Nagyon megk�nny�ten� a dolgomat. A csal�dom Lizzynek sz�l�t, de ez el�gg� csacska n�v. Javasolhatom az Eliz�t?

-         H�t akkor Eliza, ezt viszonoznom kell. �n is… illetve te is sz�l�ts Johnnak. Valaha ugyan Johnny voltam, s�t kis Johnny is, de az nagyon r�gen volt, �s ez is el�g „csacsk�n” hangzana.

-         H�t igen! – mosolyogtam r� ny�ltan. – Most megk�rhetn�lek, hogy mes�lj magadr�l, de l�tom, hogy pihenn�l ink�bb, �s egy�bk�nt is mindent elolvastam, amit publik�lt�l.

A kapucseng� hangja v�gott a mondand�mba. Holmes nem lehet, hiszen kulcsa van. �gyf�l lenne? De nem tudtunk r�la, hogy valaki bejelentkezett volna. Watson, illetve bocs�nat…John most nem lesz alkalmas a fogad�s�ra, �gy �n kell, hogy besz�ljek vele, ak�rki is az. Meglepet�semre azonban Adam hangj�t hallottam meg, amint Mrs. Hudson-nel besz�lt.

-         Most magadra kell, hogy hagyjalak. �gy hallom, engem keresnek.

-         Itt?

-         Igen, meghagytam a c�met az unokab�ty�mnak, aki szint�n a rend�rs�gen dolgozik. Pihenj sokat!                                                        

-         Rendben. – mosolygott j� fi�hoz ill�en.

Lesiettem a l�pcs�n, ahol a koll�g�m k�sz�n�sk�ppen kedvesen mag�hoz �lelt.

-         V�gre tudtam id�t szak�tani! Elrabolhatlak? Be�lhetn�nk valahova. Egy kis s�ti, no?

-         H�t persze! Mrs. Hudson, elmentem. K�s�bb visszaj�v�k m�g.

-         Viszontl�t�sra Kisasszony!  Igaz�n sz�p idej�k van!

Egy igen kellemes helyen t�boroztunk le. Amolyan sz�zadfordul�s hangulat� cukr�szda volt, b�r igazs�g szerint akkoriban ezt majdnem mindenre el lehetett mondani. Szerencs�re az asztalok nem voltak egym�s sz�j�ban, �gy nyugodtan tudtunk besz�lgetni egym�ssal.

A j�niusi napsug�r beragyogott a kirakat �veg�n �s a h�feh�r abroszr�l visszaver�d� f�ny szinte elvak�tott. M�r igaz�n nem kellett �gy agg�dnom, hiszen Davis ott �lt velem szemben, �s kedvesen mosolygott. A szeme k�v�ncsis�ggal volt tele, el is mes�ltem neki mindent, ami t�rt�nt velem. M�gis, valahogy nem tudtam felszabadult lenni, Sherlock Holmes j�rt a fejemben. Siker�lt vajon megnyugodnia v�gre? Ha a fi�t elkapt�k, az mennyiben seg�tett a lelk�n? Hiszen a k�ts�gbees�s vez�relte a szerencs�tlen fl�t�st. Tudtam, hogy ha r�cs m�g� ker�l, az nem lesz el�gt�tel egyetlen j��rz�s� ember sz�m�ra sem. Ugyanakkor elker�lhetetlennek t�nt. Holmes most biztosan pocs�kul �rzi mag�t. Hirtelen az �n sz�mban is megkeseredett a falat, pedig a fanyar, �s m�gis �des nedvekt�l duzzad� m�lnaszem a tejsz�nhabos s�tem�nyem tetej�n biztat�an kacsintott r�m. Nagyot s�hajtottam, �s letettem a vill�mat.

-         De most te mes�lj, hiszen van mondanival�d, ugye?

-         Van. Ism�telj�k csak gyorsan el, mit is besz�lt�nk meg a h�v�r�l!

-         Piros k�vecsk�t megnyomni, �s mehetek is. De hogy lesz ez pontosan? Hiszen az id�g�p nem j�tt velem.

-         Igen, az adja az impulzust, a t�bbi m�r az elemek dolga. Leadod a jelet, �s minden megy majd a maga �tj�n, ne agg�dj! –biztatott- De azt elfelejted, hogy ezt m�g �n sem tapasztaltam meg szem�lyesen.

-         Tudom, de te sokkal jobban �rtesz ezekhez a dolgokhoz, mint �n. P�ld�ul ha megnyomom a gombot, akkor azonnal indulhatok? Nincs sz�ks�g el�k�sz�letekre?

-         Azonnal??? Van r� sz�zhuszonh�rom �v�k! –nevetett- L�tom, nem er�ss�ged a fizika.

-         H�t nem. – pironkodtam - �s kell magunkkal vinni valamit? Mint�t valamib�l vagy ilyesmit?

-         Ez nekem is megfordult a fejemben, amikor idej�ttem, de ez m�g nem megoldhat� technikailag. Tal�n n�lunk �jabb kori utaz�k teszik majd meg. Ne l�gy telhetetlen, nekik is hagyj valamit.

-         J�l van, j�l van! Csak szeretn�m tudni, amit felt�tlen�l tudnom kell.

-         Felt�tlen�l tudnod kell azt p�ld�ul, hogy p�r nap m�lva indulok vissza.

-         �risten, m�ris? – olyan r�m�letet �reztem, mintha nem lettem volna eddig is tiszt�ban vele, hogy tulajdonk�ppen v�lt�t�rsak vagyunk. Davis m�r �gy is t�bb ideig maradt, mint azt eredetileg gondoltam. �gy h�t �sszeszedtem magam.

-         �rtem. �s tal�lkozunk majd, hogy a h�v�t megkapjam t�led?

-         Persze, m�g k�nnyes b�cs�t vehet�nk, hadnagy.

-         K�rlek, ne g�nyol�dj!

-         J�l van. Ink�bb besz�lj akkor arr�l, meddig sz�nd�kozol maradni. Minimum kett� h�napra sz�ks�g van, az �t�ll�s miatt.

-         �t�ll�s? J�, j�, miel�tt megjegyezn�d, hogy a biol�gia sem er�ss�gem, z�rjuk is itt le a t�m�t. A v�laszom pedig… Nem is tudom m�g pontosan. Hagyjuk ezt nyitva. Ink�bb az �rdekelne, tudsz-e valami tan�csot adni, hogy viselkedik itt egy h�lgy.

-         Miut�n nem vagyok h�lgy, nem egyszer� v�laszolnom. –majd elvigyorodott- Azt lehet�leg ne mes�ld el, hogy tavaly a Yardon az �sszes cs�k�t asztal al� ittad a kar�csonyi party-n.

-         H�-h�-h�! Igaz�n vicces!

-         Volt szeret�kkel val� dicsekv�st szint�n nem aj�nlom.

-         Adam –kacagtam-, ha okosat nem tudsz mondani, ink�bb hallgass!

-         J�, de most menj�nk, mert ma m�g bevet�sem van. Gyere, visszaviszlek.

Rendezt�k a sz�ml�t, �s kocsival a Baker Street fel� indultunk, ahol �n kisz�lltam, de Davis ment a dolgai ut�n. Ism�t a kopogtat�t haszn�ltam, �s a h�ziasszonyunk nyitott ajt�t.

-         Nem maradt el sok�ig.

-         Igen. Adam nagyon sokat dolgozik. M�g rengeteg a munk�ja, �gyhogy most ennyi f�rt bele az idej�be. Holmes?

-         Odafent van. El�g bor�snak t�nt. –cs�v�lta a fej�t.

-         Sejtettem.

Neh�z sz�vvel baktattam fel a l�pcs�n, �s a detekt�vet dolgoz�szoba ablak�n�l �llva tal�ltam, a keze az �js�gcikk gy�jtem�nyen nyugodott. Egy darabig m�g n�m�n n�zte a forgalmat, majd hossz� ujjaival megpaskolta a mapp�t.

-         L�tom, t�nyleg sokat dolgozott, am�g t�vol voltunk. Tetszik a sziszt�ma! – mondta olyan sz�ntelen hangon, hogy nem t�nt t�l hihet�nek, amit mondott.

-         Igaz�n? Tudja, szeretem a rendet.

-         �n is szeretem. Itt! – mutatott a hal�nt�k�ra.

-         T�bbek k�zt ez�rt is akartam rend�r lenni. –folytattam- Hittem abban, hogy �gy hozz�j�ruljatok ahhoz, hogy a dolgok rendj�n menjenek.

-         Rend! – emelte fel a hangj�t. – Ki d�nti el, mi van rendj�n, mondja! A t�rv�ny?

-         Bizonyos esetekben igen, a t�rv�ny. M�skor tal�n egy magasabb t�rv�ny.

K�l�n�s, f�rk�sz� tekintettel n�zett r�m, az arca egyetlen nagy k�rd�jel volt. De egy olyan k�rd�s v�g�n, amire nagyon neh�z v�laszolni. Tal�n nem is lehet. Nem tudtam tov�bb elviselni a pillant�s�t, �gy megk�sz�r�ltem a torkom, �s megsz�laltam.

-         Hogy van a beteg�nk?

-         M�g nem mentem be hozz�.

-         N�zz�k meg, alszik-e.

Kurta kopog�s ut�n nyitott be, de felesleges volt az �vatoskod�s, mert Watson �bren volt, �s az aznapi lapot olvasta.

-         Holmes! Mi �js�g?

-         �rizetbe vett�k az �jjel.

-         �rtem. – v�laszolta r�viden. � sem firtatta tov�bb a dolgot, l�tva Holmes elz�rk�z�s�t.

-         Eliza! Hamar vissza is j�tt�l.

-         Igen. Adam nagyon elfoglalt.

-         Adam! Eliza! – kerekedett el Holmes szeme.

-         �, mi m�r �sszeismerkedt�nk. – dicsekedett Watson.

-         Azt l�tom. Adam pedig…

-         …az unokab�ty�m, aki rend�rnyomoz�. Adam Davis, tal�n ismeri.

-         Igen. Volt hozz� szerencs�m. J� esz�, intuit�v fick�.

-         Val�ban az.

Nem szerettem volna, ha tov�bb faggat, ez�rt Watsonhoz fordultam.

-         John, nem akarsz �rni ink�bb az olvas�s helyett? Ha akarod, hozok pap�rt �s tollat.

-         V�g�lis behozhatod, h�tha kedvem t�mad. K�sz�n�m.

Holmes kis fintort f�z�tt hozz� a hallottakhoz.

-         Tal�n van valami kifog�sa? – h�ztam fel az orrom.

-         �, dr�ga bar�tommal �lland� vit�nk t�rgya, hogy t�l nagy hangs�lyt fektetek a t�rt�netmes�l�sre, ami szerinte a logikai k�vetkeztet�sek bemutat�s�nak rov�s�ra megy.

-         Szerintem, nagyon is j�l k�vethet�ek! – replik�ztam.

-         Tal�n t�ls�gosan is. – magyar�zta a detekt�v emelkedetten. – Nagyon leegyszer�s�dnek az apr�l�kos okfejt�sek, ami pedig nem felt�tlen�l tesz j�t, a v�geredm�nyt tekintve.

-         Nem hiszem, hogy olyan nagy gond lenne az, ha a rideg t�nyeken k�v�l az �n rendk�v�li szem�lyis�ge �s kiv�teles magatart�sa is bemutat�sra ker�l ezekben a novell�kban. Sok ember sz�m�ra erk�lcsi �tmutat�k�nt szolg�lhat.

L�ttam, hogy az elmondottak felborzolj�k egy�bk�nt is megt�p�zott idegeit, ez�rt ink�bb nyugalmat er�ltettem magamra, �s r�mosolyogtam. Ett�l kicsit felold�dott, �s megj�tt a hangja is.

-         �s azt ki d�nti el, hogy mi az erk�lcs�s? A t�rv�ny? –incselkedve besz�lt, tal�n n�ha rendhagy� eszk�zeire utalva.

Watsonon l�tszott, hogy nagyon �lvezi a helyzetet, melyben most csak n�z� volt, �s v�gre nem a szenved� alany.

J�t�kosan d�h�t mutattam, �s megp�rd�ltem.

-         Hozom az �r�mapp�t.

Mosollyal az arcomon l�pkedtem, �s f�jdalmasan j�les� �rz�s szor�totta �ssze a sz�vemet, majd ind�totta �jra nagy dobban�ssal. A dolgoz�szob�ban magamhoz vettem az �r�szersz�mokat �s a pap�rokat er�sen a mellemhez szor�tva egy pillanatra lehunyt szemmel a falnak t�maszkodtam. Nem tudtam let�r�lni a vigyort az arcomr�l. Micsoda nagyszer�, nagyszer� t�rsas�gba ker�ltem!