Nyolc

Nyugtalanul aludtam, �s nagyon furcsa �lmom volt. A fogorvosi sz�kben fek�dtem. Pr�b�ltam laz�tani, de tudtam, hogy egy�ltal�n nem lesz minden rendben, hi�ba �ll�tja ezt az orvosom j�les� hat�rozotts�ggal. H�v�s k�z �rt hozz�m, feln�ztem. Az asszisztensn� kedvesen mosolygott. Az arca valahogy, mintha Mrs Hudson arca lett volna. Ezen nagyon csod�lkoztam. Gyeng�d s�rget�ssel sz�lt hozz�m:

- Kisasszony k�rem, nyissa ki!- a hangja is megt�veszt�en hasonl� volt.

Kinyitottam a sz�mat. A fogorvos hozz�m l�pett, �s b�r maszk volt rajta, valahogyan Holmes-ra eml�keztetett. K�nnyed�n b�lintott, �s a v�s� seg�ts�g�vel megpr�b�lta kipiszk�lgatni �sszet�rt �rl�fogam maradv�nyait. Az �t�sek, mintha egyenesen az agyamba hatoltak volna.

- Nyissa ki!- mondta az asszisztens ism�t, de m�r hangosabban.

De hiszen nyitva van, m�r nyitva van! –akartam sz�lni- Mi t�rt�nik itt?

- Nyissa ki, k�rem, gyorsan!

Kinyitottam a szemem. El�sz�r megk�nnyebb�l�s �nt�tt el, hogy mindez csak �lom volt, azonban a hang nem hallgatott el.

- Nyissa ki, Miss Elizabeth!

Az �r�mra n�ztem, �s sz�rnyen ideges lettem. Alig m�lt hajnali h�rom �ra. Mi t�rt�nhetett? Magamra kaptam a szint�n k�lcs�n kapott k�nt�st, �s az ajt�hoz l�ptem. Mikor nyugov�ra t�rtem, kulcsra z�rtam. Idegen helyen mindig �gy teszek. Kinyitottam, �s h�ziasszonyunk s�padt arc�t l�ttam meg el�sz�r.                                          

- Mi a baj, Mrs Hudson? – k�rdeztem ijedten.

- Sajn�lom, ki kell k�lt�ztetnem. A doktor �r…-elcsuklott a hangja, �s k�nnyekben t�rt ki.

Holmes l�pett mell�, �s gyeng�den elh�zta az ajt�b�l.

- Na, na, na, nem lesz itt semmi baj, hiszen megmondta az orvos. Nyugodjon meg.

Szeg�ny asszony megad�an, h�pp�g�sek k�zepette le�lt a sz�kre, amihez vezett�k.

- Sajn�lom, hogy megzavartuk a nyugalm�t. –fordult hozz�m a detekt�v.- Hallottam, hogy k�s�n ker�lt �gyba, de kedves bar�tom beszerzett egy kis harci sebes�l�st.- k�nnyed�n csengtek a szavai, �m az arca m�sr�l besz�lt. S�padt volt, �s fesz�lt.

B�r laza ruh�zatom miatt zavarban voltam, amikor megl�ttam Watsont, megfeledkeztem minderr�l. A mellkas�n a ruh�zata meg volt bontva, �s felette �llva egy idegen f�rfi v�rz� sebhelyet tisztogatott. Sajnos volt m�r alkalmam l�tni n�h�ny r�mes sebet, �m ennek a l�tv�nya most nagyon rosszul �rintett. Igaz, nem t�nt v�gzetesnek, �m eltekintve a doktor �llapota miatt �rzett aggodalmamt�l, m�g az is hal�lra r�m�tett, hogy vajon sz�nrel�p�semmel nem okoztam-e j�v�tehetetlen katasztr�f�t. Valami ilyesmir�l sz�l a k�osz-elm�let, hogy minden mindennel �sszef�gg. Sokat besz�ltek r�la indul�som idej�n, amikor egyre gyakrabban ker�lt sz�ba az id�utaz�s t�m�ja. Nem tudtam, mennyi bel�le az igazs�g, de nem szerettem volna Watson hal�l�val bizony�t�kot szerezni r�.

Kicsit megsz�d�ltem, �s meg is t�ntorodtam.

- K�rem, uralkodjon mag�n! Ne hagyjon cserben. –mutatott k�rbe a szob�n Holmes, ahol az egy n�gyzetm�terre es� al�ltak sz�ma t�ls�gosan is magasnak l�tszott.

�sszeszedtem magam, �s k�zelebb l�ptem a kanap�n fekv� f�rfihoz. Megk�nnyeb�lve �llap�tottam meg, hogy b�r val�ban l�tt sebr�l van sz�, �m a l�ved�k nem okozott komoly k�rokat. Viszont szeg�ny annyira nehezen, ny�gd�cselve vette a leveg�t, hogy biztosra vettem, bordat�r�s, de legal�bbis reped�s szerencs�tlen tulajdonosa lett. Sietve megtudakoltam h�t Mrs Hudsont�l, hol tal�lok tiszta �gynem�t, �s mik�zben teljes er�bedob�ssal k�zd�ttem a tiltakoz� asszonnyal, gyorsan el�k�sz�tettem Watson szob�j�t a fogad�s�ra. Hamar el is helyezt�k az �gyba, �s tudv�n, hogy m�g tov�bbi k�nz�sokra sz�m�that, a szakszer� seg�ts�gre b�ztuk.

Sherlock Holmes tov�bbra sem tudott a fesz�lts�g�t�l szabadulni. Az ablakn�l �llt, �s a s�t�t�t�f�gg�nyt r�snyire elh�zva az utc�t k�mlelte. Nem b�rtam tov�bb, azonnal meg kellett tudnom, milyen esem�nyek vezettek ehhez a r�ms�ges helyzethez. Ezenk�v�l nem ker�lte el a figyelmemet, hogy milyen riadtan n�zett bar�tj�ra. Bizony�ra elviselhetetlen�l agg�dott, de ezt a vil�g minden kincs��rt nem mutatta volna ki. Minden igyekezete ellen�re egy�rtelm� volt, mi j�tsz�dik le benne.

- Hogy t�rt�nhetett ez? Hiszen m�r itt j�rhattak a kertek alatt. – �rtetlenkedtem.A detekt�v megp�rd�lt, �s d�h�sen fakadt ki. �kl�t a homlok�hoz szor�totta, olyan hevesen, hogy az ujjpercei eg�szen kifeh�redtek.

- Hogy lehettem ennyire ostoba �s felel�tlen? Az �nhitts�gemmel sodortam hal�los vesz�lybe a bar�tomat!

- Hogy �rti ezt? Mi t�rt�nt? – faggat�ztam.

- T�ls�gosan a t�nyekre t�maszkodtam, �s elhanyagoltam egy olyan fontos dolgot, mint a pszichol�gia, �s az �rzelmi k�tel�kek n�mely esetben t�ls�gosan is els�pr� erej�t.

Egy hossz� pillant�st vetett r�m, mint aki azon tanakodik, megossza-e velem gondolatait. Majd lend�letes l�ptekkel fel s al� kezdte r�ni a szob�t, �s k�zben, mintegy mellesleg egy hat�rozott mozdulattal egy ott �ll� sz�kre nyomott. Figyelmesen �ltem, �s nem is kellett sok�ig v�rnom.

- Nagyon el�gedettek voltunk. Mes�be ill� v�g, a gonosz elnyeri m�lt� b�ntet�s�t. – f�radtan elmosolyodott- Err�l most t�bbet nem oszthatok meg �nnel, mivel a fels� k�r�kbe vezettek a sz�lak, de egy magas rang� hivatalnok volt az, aki egy szeg�ny, megbomlott agy� asszony �rzelmeit haszn�lta fel aljas tervei megval�s�t�s�ra. Rem�lhet�leg a nyomorult teremt�s b�n�t elme�llapota figyelembe v�tel�vel b�r�lj�k majd el.

Itt nagyot s�hajtott, �s n�h�ny pillanatig n�m�n meredt maga el�, homlok�t keserves r�ncok sz�ntott�k.

- De hol itt a probl�ma? – k�rdeztem.

- � igen, eln�z�st. Folytatom… Mikor az asszony fi�val, aki az elfogat�sn�l jelen volt, elv�ltunk egym�st�l, nem vett�nk �szre semmi gyan�s jelet. Istenem! Meddig kell m�g v�rnunk? –�llt meg felettem.

Beletelt egy kis id�be, m�g r�j�ttem, mire gondol. Egy pillanatra nyugtat�s-k�ppen meg�rintettem a karj�t.

- P�r perce mentek m�g csak be, ne agg�djon. A seb�r�l �n is meg�llap�tottam, hogy csakugyan nem v�gzetes, mint ahogy azt �n is mondta. Eml�kszik, ugye? Ink�bb azt mondja el v�gre, mi t�rt�nt a doktorral?

Ism�t azt a furcsa dermedts�get tapasztaltam n�la, mint egy-k�t perccel ezel�tt. A karj�t b�multa merev arccal, ott, ahol meg�rintettem. Azonban most m�r hamarabb �sszeszedte mag�t, mint a kor�bbi esetben.

- Igen, igen, persze. A fi� ut�nunk lop�zott, �s a p�lyaudvaron egy revolverrel r�nk l�tt. S�t�t volt, �gy b�rkit eltal�lhatott volna. De sajnos a bar�tom �llt a l�ved�k �tj�ban. – s�hajtott – �szre kellett volna venn�nk az �r�let jeleit, amit bizony�ra anyj�t�l �r�k�lt, de figyelmemet elterelte a siker felett �rzett �r�m. Ezt a hib�t soha t�bbet nem k�vethetem el!

- A fi� elfogt�k?

- �ld�z�be vett�k, de nem v�rhattuk meg az eredm�nyt, mivel Watsont azonnal biztons�gba kellett helyezni. Nem tudom, hogy vajon reggelig v�rnak-e a t�j�koztat�sunkkal. Id� sem volt r�, hogy megbesz�lhes-s�k valakivel. Nyomban orvos�rt k�ldettem, �s egyenesen ide j�tt�nk.

- Akkor ez�rt n�zett ki az ablakon az im�nt!

- Igen, de �res az utca. – ism�t az ablakhoz ment, �s kin�zett. – Semmi.

Mrs Hudson t�nt fel az ajt�ban, m�r kicsit jobb �llapotban.

- Hogy van a dr�ga doktor? – k�rdezte.

- Nem tudjuk m�g ponto…

Ekkor ny�lt az ajt�, �s az orvos l�pett ki rajta, kez�t t�r�lgetve. Mindannyian fesz�lt v�rakoz�ssal n�zt�nk r�.

- Minden rendben lesz. Megtiszt�tottam a sebet. Szerencs�re csak s�rolta a goly�, igaz el�g cs�ny�n, de gyorsan helyre fog j�nni. Azonban a harmadik bord�j�n a jobb oldalon el�g nagy �t�s �rte, �s val�sz�n�nek tartom, hogy el is t�rt. Nem szabad mozognia, nehogy elmozduljon, mert az gondokat, komoly gondokat okozhat. �gynyugalomra lesz sz�ks�ge, p�r h�tig biztosan.

- K�sz�nj�k, doktor! Majd vigy�zunk r�.

- Abban biztos vagyok. –mosolygott- �nre b�zom, Miss…

- Morgan.

- Akkor megyek is, pihenjenek le. Hossz� volt az �jszaka.

Mrs Hudson lek�s�rte, Holmes pedig egy percre bement a bar�tj�hoz, �s �r�mmel l�ttam, hogy mosolyogva j�n ki. �gy �n is lecaplattam a f�ldszintre, �s a h�zvezet�n�nk �ltal biztos�tott kis f�szkemen �jra elveckel�dtem.

Egy darabig az �t�lt izgalmak miatt nem tudtam elaludni, �s �szre kellett vennem, hogy Holmes szob�ja pont a fejem felett van, mert � is fel-al� j�rk�lt, id�nk�nt megtorpanva, �s hallottam, ahogy �tszeli a szob�t, hogy kin�zhessen az utc�ra n�z� ablakon. Tudtam, mi j�r a fej�ben, �s nagyon sajn�ltam szeg�nyt. Id�vel azonban feladhatta a v�rakoz�st, �s bizony�ra nyugov�ra t�rt, mert csend lett. �s hamarosan engem is elnyomott az �lom.