A sussex-i m�sz�rl�s ( folyt)

Itt azonban az �r�snak v�ge szakadt. L�p�sek zaj�t hallottam. Gyorsan zsebre v�gtam  az iratokat, becsuktam a sz�fet, visszaakasztottam a k�pet �s amilyen gyorsan csak tudtam, kim�sztam az ablakon.

M�r hajnalodott, mire ism�t a saj�t szob�mban voltam. �pp becsuktam magam m�g�tt az ablakot, mikor ismer�s hangot hallottam meg a h�tam m�g�tt.

- J�l �ll mag�nak a fekete, kedvesem.

- Sherlock, mit keres a szob�mban? -  l�ptem el� k�rd�n felh�zott szem�ld�kkel, majd szersz�mos t�sk�mat hanyagul ledobtam a szoba k�zep�re.

- Ez a m�dszere? – n�zte a barna b�r t�sk�t. – Sz�p, mondhatom. Na �s, jutott valamire? – l�pett hozz�m k�zelebb, mire �n elmosolyodtam, de v�laszolni m�r nem tudtam, mert levetette fejemr�l a sapk�t, �gy hossz� sz�ke hajam a v�llamra omlott, majd Sherlock lassan megcs�kolt.

A napl� r�szlet itt maradtak abba, �s nem tudtam r�besz�lni Elisabethet, hogy folytassa, �gyhogy, ha megengedik, visszat�rn�k az �n hom�lyos eml�keimhez err�l a napr�l.

Reggel �lmosan kopogtam be Holmes szob�ja ajtaj�n, hogy egy�tt induljunk reggelizni, de nem �rkezett v�lasz.

Valami azt s�gta, hogy bar�tomat Miss Ascot szob�j�ban keressem, b�r rem�nykedtem benne, hogy meg�rz�sem ez�ttal t�ved.

Bekopogtam h�t �s val�ban ott tal�ltam mindkettej�ket. Holmes az egyik fotelban gubbasztott, m�g a kisasszony �ppen a m�sik szob�ban �lt�zk�d�tt. Szigor�an n�ztem detekt�v bar�tomra, aki megr�zta a fej�t.

- Ne gondoljon rosszra, Watson! – mosolygott. – �t perce �rkeztem. A kisasszony pedig dolgozott �s most �ppen �t�lt�zik. �gy d�nt�ttem, – folytatta n�mi sz�net ut�n – hogy reggeli ut�n eln�zek a postahivatalba. S�rg�nyt v�rok a b�ty�mt�l, Mycroftt�l. Rem�lhet�leg, ezzel megold�dik a mi kis �gy�nk. Velem tart, bar�tom? – k�rdezte sz�rke szemeit r�m emelve �s �n b�lintottam.

Miut�n elk�lt�tt�k a reggelinket �ts�t�ltunk a szomsz�dos post�ra, ahol Holmes �tvette a b�tyj�t�l �rkezett t�viratot. Mind�ssze ennyi �llt benne: ,, Igazad volt.”

�rdekl�dve fordultam fel�, mik�zben � �ppen egy levelet �rt.

- Megoldotta, Holmes?

- Hogy? – n�zett r�m k�rd�n, majd halv�nyan elmosolyodott. – Nem, m�g nem eg�szen.

- Mit csin�l? – k�rdeztem �ppen foly� tev�kenys�g�re utalva.

- Bebiztos�tom a j�v�met, Watson – mosolygott, majd leragasztotta a bor�t�kot �s fel�m ny�jtotta. – Legyen sz�ves, �rja ezt al� nekem! A d�tumos �s a pontos id�t is �rja r�, k�rem!

- Mi az �rd�g ez, Holmes? – nevettem fel, mikor teljes�tettem k�r�s�t, de � nem v�laszolt, csak tov�bbra is rejt�lyesen mosolyogott.

Mire vissza�rt�nk a fogad�ba, m�r Miss Ascot v�rt minket a h�rrel, hogy megoldotta a rejt�lyt.

R�gt�n kocsiba sz�lltunk �s a professzor h�za fel� vett�k az ir�nyt.

Elisabeth rejt�lyesen mosolyogva �lt Holmes mellett, hol az ablakon kin�zve, hol pedig bar�tomat szeml�lve.

A detekt�v nem l�tszott k�l�n�sebben zavartnak, m�r ami az elveszetett fogad�st illette, �gy joggal gondolhattam, hogy tartogat m�g valami meglepet�st a sz�munkra.

A birtokra �rkez�s�nkkor Lestrade fel�gyel� �dv�z�lt benn�nket, aki �ppen �jabb nyomok ut�n kutatott a h�zn�l, �gy h�t bevezetett minket.

Elisabeth k�rette a h�rom szolg�l�t, majd mikor meg�rkezetek �s mindny�jan elfoglalt�k hely�ket, belekezdett a t�rt�net�be.

- El�sz�r tal�n, l�ssuk a t�nyeket! N�h�ny napja brut�lis gyilkoss�g t�rt�nt. A neves Afrika- kutat� professzort meg�lt�k. Na de, milyen m�don? Lev�gt�k a kez�t �s az egyik ujj�t, de vajon mi�rt? �s a gyilkos t�nyleg az ablakon kereszt�l jutott a h�zba vagy esetleg m�r r�g �ta bent tart�zkodott? �s vajon az �ldozat val�ban ellenkezett, harcolt az �let�r�t vagy az eg�sz csak egy �gyesen megrendezett sz�nj�t�k?

Figyeltem Elisabethet, aki olyan szenved�llyel magyar�zott mintha mag�t Sherlock Holmest l�tn�m. R�pillantottam a mellettem �ll� bar�tomra, aki hanyagul az eb�dl� asztalnak d�lt �s melle el�tt �sszefont kezekkel v�rta az esem�nyek folytat�s�t, �s l�ttam, hogy mosolyogva figyeli a kisasszony t�nyked�s�t. De ez nem a szok�sos len�z� mosolya volt, hanem �szinte �s tiszta, b�szkes�get sug�rz�. Hirtelen rossz el��rzetem t�madt, de �gy d�nt�ttem, hogy figyelmemet ink�bb Miss Ascot magyar�zat�ra ford�tom. Holmesszal majd r��rek k�s�bb foglalkozni.

- A k�rd�sek megv�laszol�s�t c�lszer� tal�n az esem�nyek sorrendj�hez h�en kezdeni – folytatta a n�. – A gyilkoss�g este t�z �ra ut�nra tehet�, hiszen Mrs. Harpet akkor t�rt nyugov�ra �s t�le tudjuk, hogy aznap � volt az utols�, aki lefek�dt. Ezzel tal�n nincs is gond. Vagy tal�n, �n m�sk�nt gondolja, Mr. Harlow?  -fordult oda hirtelen Mr. Peterlowhoz, az inashoz, aki zavartan elmosolyodott �s csak a fej�t r�zta.

- Miss Ascot, �n t�ved – sz�lalt meg Lestrade. – Az �r neve nem…

- De bizony az, fel�gyel�! – er�sk�d�tt tov�bb a kisasszony. – S�t, �k h�rman – mutatott v�gig a szem�lyzeten – mind egy csal�d.

D�bbenten figyelt�nk mindny�jan, majd Miss Ascot folytatta.

- Olyan egy�rtelm�. Bolond voltam, hogy nem j�ttem r�! A l�ny neve Harlow, m�g a  m�sik k�t szem�ly� HARpet �s PeterLOW. �gyesen �sszekevert�k a neveik bet�it �s csak az elej�t, illetve a v�g�t hagyt�k meg a nev�knek. Erre csak ma reggel j�ttem r�.

- Kisasszony! – ugrott fel a sz�kr�l a h�zvezet�n�, kiz�kkentve ezzel benn�nket pillanatnyi d�bbenet�nkb�l.  –Kisasszony! A l�nyom �rtatlan a gyilkoss�gban! – mutatott a csel�dl�ny fel� a k�nnyeivel k�szk�d� n�. – Szeg�ny, nem tudott semmir�l.

- Tudom – sz�lalt meg l�gyan Elisabeth Charlottra n�zve.  –�n �s a f�rje tett�k. Bizonyos dokumentumok ker�ltek hozz�m, melyekb�l a k�vetkez�k der�ltek ki. Kieg�sz�tve term�szetesen azzal, amit m�r tudunk. T�z �vvel ezel�tt a professzor Afrik�ban j�rt tanulm�ny�ton. Hosszabb id�t t�lt�tt Um – Nark telep�l�s�n, ahol �n�k misszion�rius tev�kenys�get folytattak. A doktornak k�t helybeli seg�dje volt, James �s Jack Harlow, akik szint�n �rdekl�dtek a bennsz�l�ttek szok�sai ir�nt, �gy sz�vesen elk�s�rt�k a f�rfit �tj�ra. Itt van a munkaszerz�d�s�k – dobta az asztal k�zep�re a pap�rokat, majd folytatta. – Azonban egy alkalommal a professzor �sszet�z�sbe ker�lt, egy, a voku t�rzsb�l sz�rmaz� taggal. Bizony�ra nagyon s�lyos dolog lehetett, ugyanis a professzor meg�lte �t. Csakhogy tett�nek volt k�t szemtan�ja is, James �s Jack, akik azzal fenyeget�ztek, hogy feljelentik a doktort. �ket is el kellett tenni l�b al�l. Ezt le is jegyezte a napl�j�ba - mutatott fel a kisasszony egy pap�rdarabot. –Sajnos, csak ennyi maradt bel�le, de ez is egy�rtelm�. Visszat�rve a t�rgyhoz. A professzornak nem volt sok ideje, hogy cselekedjen, �gy m�g akkor �jjel megtette. Meggyilkolta a k�t fi�t,de �gy rendezte a k�r�lm�nyeket, hogy azt a l�tszatot keltse, hogy a voku t�rzs gyilkoltatta meg �ket. A t�rzsi szok�s szerint testcsonk�t�st v�gzett, egyiknek lev�gta a kez�t, a m�siknak a mutat�ujj�t. �gy siker�lt elterelnie mag�r�l a figyelmet a gyan�t, mind a k�t fi�, mind pedig a bennsz�l�tt meggyilkol�sa �gy�ben. Nyugodtan visszat�rhetett Londonba.

Csakhogy a sz�l�k r�j�ttek, mi t�rt�nt, �gy hat �vvel ezel�tt k�vett�k a professzort. Meg is tal�lt�k �s elszeg�dtek hozz� csel�dnek. N�gy �vig tartott, m�g a  bizalm�ba f�rk�ztek, majd n�h�ny nappal ezel�tt beteljes�tett�k bossz�jukat.

- Na, de m�gis, hogyan? -  tettem fel a k�rd�st.

- Ismert�k a professzor szok�sait, tudt�k, mikor t�r nyugov�ra �s, hogy el�tte ellen�rzi, hogy minden z�rva van-e. Amikor a doktor szok�sos esti rutinj�t v�gezte, Mr. �s Mrs. Harlow ut�na mentek, bez�rt�k az ajt�t az eb�dl�ben �s egy, a professzor szob�j�b�l sz�rmaz� f�v�cs�vel �s m�rgezett nyil�val meg�lt�k. A m�reg ugyan gyorsan hat �s szinte azonnal b�nul�st okoz, de a professzornak m�g volt annyi ideje, hogy megkapaszkodjon a sz�k t�ml�j�ban �s mag�val r�ntsa azt, �s az asztal sz�l�n l�v� v�z�t a f�ldre. Ez a magyar�zat a dulakod�s l�tszat�ra. A nyilat kih�zt�k  a halott nyak�b�l �s, hogy elt�ntess�k a sz�r�snyomot, elv�gt�k a nyak�t, majd a kez�t �s a mutat�ujj�t is lev�gt�k, ahogyan � tette annak idej�n a k�t a fi�val – fejezte be a kisasszony.

J� magam d�bbenten n�ztem Elisabethre. T�k�letes. A gondolatmenete egyszer�en hib�tlan!

-Meg�rdemelte- sziszegte Mr. Harlow. – Egy alja gyilkos volt, nem t�bb.

Lestrade el�rel�pett �s intett a k�t mellette �ll� rend�rnek, hogy tart�ztass�k le a k�t gyilkost, majd mikor elvezett�k �ket, Elisabeth fel� fordult.

- Miss Ascot, remek munk�t v�gzett, k�sz�nj�k! – cs�kolt kezet a n�nek, majd k�sz�n�s k�ppen fel�nk biccentett �s elhagyta a szob�t.

Holmes m�g mindig az asztal sz�l�nek t�maszkodva �llt, melle el�tt �sszefont karokkal �s komoran n�zett Miss Ascotra. Nyilv�n most jutott el a tudat�ig, hogy elvesztette a fogad�st.

Lassan a n�h�z l�pett �s kezet ny�jtott neki.

- Gratul�lok, Elisabeth! Sz�p munka volt! Csak egy k�rd�sre nincs v�lasz: mi�rt ker�lt a lev�gott a k�z a szekr�nybe?

- Halv�ny fogalmam sincs! – kacagott fel a kisasszony. �desen cseng� hangja bet�lt�tte az eg�sz szob�t. – Tal�n az�rt, mert �gyis tudt�k, hogy a rend�rs�g mindent �tkutat �s ezzel er�s�tett�k a gyan�t egy bennsz�l�tt gyilkoss�ggal kapcsolatban.

- Logikusan hangzik – mosolyodott el Holmes.

A hazafel� �t csendesen �s esem�nytelen�l telt. Miss Ascotot hazak�s�rt�k, Holmes pedig megbesz�lte vele, hogy este megl�togatja �s elrendezik f�gg�ben l�v� �gyeiket, majd hazas�t�ltunk a Baker Streetre.

Csod�latos �szi d�lut�n volt, h�t �gra s�t�tt a nap �s csak gyenge szell� f�jdog�lt.

- �gy t�nik – kezdte bar�tom – vesztettem. A t�t pedig igen nagy volt, ha �rti, mire  gondolok, Watson.

- Azt hiszem, emiatt nem kell agg�dnia, Holmes – jegyeztem meg csendesen, � pedig k�rd�n tekintett r�m. �gy �rzetem, b�vebb magyar�zatra szorulnak az �ltalam im�nt mondottak.  –Nem hinn�m, hogy Miss Ascot mag�hoz menne feles�g�l.

- Mi�rt? – torpant meg hirtelen.

- Hogy mi�rt?! Az�rt, dr�ga bar�tom, mert nem akarja, hogy csup�n fogad�sb�l vegye el �t.

- Aha – b�lintott, amolyan mindent �rtek st�lusban �s el�vett a zseb�b�l egy bor�t�kot, ami nagyon ismer�snek t�nt. M�r hogyne lenne az, hiszen alig n�h�ny �r�ja �rtam al� bar�tom k�r�s�re!

- Mit jelentsen ez, Holmes?!

- Ez a mai kis �gy�nk megold�sa. Rajta a d�tummal �s a k�z�r�s�val. Ma reggel jutott eszembe a megfejt�s. Bor�t�kba tettem, lez�rtam, �n pedig volt olyan kedves �s hiteles�tette.

Hirtelen mindent meg�rtettem. A s�r� k�d egy szempillant�s alatt felsz�llt.

- Tudta?! – k�rdeztem sz�jt�tva. – Reggel �ta?! A t�virat – szem�ltem fel. – Mi volt a t�viratban?

- A b�ty�m k�ldte a k�l�gyminiszt�riumb�l �s igazolta a te�ri�mat egy t�z �vvel ezel�tti gyilkoss�gr�l miniszt�riumi dokumentumokkal.

- Mi�rt hagyta nyerni, Holmes? – k�rdeztem Elisabethre utalva. – Nem �rtem, ez nem �nre vall. Kiengedte a biztos gy�zelmet a kez�b�l? Mi�rt?

- Nem tudja, bar�tom? – fordult fel�m mosolyogva. Megr�ztam a fejem. T�nyleg nem �rtettem.  – Akkor most j�l figyeljen, Watson, mert ilyet nem hallott t�lem �s nem is fog soha t�bb�. Meg�r�l�k ez�rt a n��rt! B�rmire k�pes lenn�k �rte! Ez az igazs�g. �s feles�g�l fogom venni, ak�r tetszik neki, ak�r nem.

- Err�l az�rt k�rdezze meg �t is, �regem! – nevettem fel boldogan �s lelki szemeim el�tt, l�ttam Miss Ascot gy�ny�r� arc�t, amint ki�l r� a d�bbenet, mikor megtudja ez igazat.

Sok minden lettem volna azon az est�n, de Sherlock Holmes biztosan nem. Tudtam, hogy Elisabeth borzaszt� d�h�s lesz, hogy l�v� tett�k, ebben eg�szen biztos voltam.

Holmes pontban este hatkor indult Miss Ascothoz. Sok sikert k�v�ntam neki. Azt hiszem, sz�ks�ge is lesz r�!

A k�vetkez�kben ism�t a kisasszony napl�j�t h�vom seg�ts�g�l, hogy �n�k is olyan pontosan megismerhess�k a r�szleteket, ahogyan azok val�ban megt�rt�ntek.

Sherlock pontosan h�tkor be�ll�tott hozz�m �s elment�nk vacsor�zni. Igen csak sz�tlanul telt az est�nk. Nem sokat besz�lgett�nk. Nem tudn�m megmondani, kett�nk k�z�l ki volt nagyobb zavarban. De egy biztos: mindketten a fogad�s miatt �rezt�k magunkat kellemetlen�l. M�g soha nem nyertem, �t pedig m�g soha nem gy�zt�k le. R�ad�sul egy n�! Azt hiszem ink�bb ez ut�bbi okozta a probl�m�t.

Mikor vacsora ut�n visszat�rt�nk a Kesington Roadra, elvonultunk a nappaliba, � pedig becsukta m�g�tt�nk az ajt�t, majd le�lt mell�m a d�v�nyra.

- Brav�ros volt  a gondolatmenete! – dics�rt meg halkan. – Magam sem oldottam meg volna jobban! �s akkor most  - �llt fel mell�lem nagy lend�lettel – azt hiszem, itt az ideje, hogy rendezz�k f�gg�bben l�v� �gyeinket. Elisabeth, hozz�m j�n feles�g�l?

A gyomrom �sszeszorult a k�rd�s hallat�n. Annyira v�rtam m�r, hogy feltegye.

- Nem – v�laszoltam hat�rozottan, a szem�be n�zve.

- Nem? -  k�rdezett vissza d�bbenten. – Mi�rt? Tal�n m�r nem…?

- Nem err�l van sz�, Sherlock – l�ptem el� szomor�an. – Csak nem akarom, hogy �gy �rezze, k�teless�ge feles�g�l venni! Nem lett volna szabad elfogadnom a t�tet �s szeretn�m, ha semmiss� nyilv�n�tan�nk a fogad�st. Arr�l nem is besz�lve, hogy… mi ez? – n�ztem r� gyanakodva �s a kezemben tartott feh�r bor�t�kra, amit �tny�jtott. Nekem volt c�mezve s a h�tulj�n a mai d�tum, perce pontosan �s doktor Watson al��r�sa.

Tov�bbra is �rtetlen�l n�ztem r�, de � csak mosolygott �s fej�vel intett, hogy bontsam ki �s olvassam el. �gy tettem.

Ahogy k�zeledtem az �r�s v�ge fel�, arcomon �gy suhantak �t a k�l�nb�z� �rzelmek: d�h, harag, megk�nnyebb�l�s �s �rtetlens�g.

- Akkor… ezek szerint… - kezdtem szaggatottan. – Mi�rt hagyott nyerni?! – ki�ltottam fel d�h�sen �s olyan er�sen szor�tottam   a pap�rlapot, hogy ujjaim elfeh�redtek. – V�gig tudta a megold�st �s…?

- Csak f�l �r�val el�bb j�ttem r�, mint �n – mutatott a d�tumra. – Nem hagytam nyerni. Mondjuk ink�bb, hogy a c�l szentes�ti az eszk�zt – sz�lt halkan. Nagyon bamb�n n�zhettem r�, mert elmosolyodott �s folytatta. – Az igazs�g az, hogy nem akartalak elvesz�teni. �des kis but�m, h�t komolyan azt hitted, hogy csak fogad�sb�l venn�lek feles�g�l? – elmosolyodtam. H�t m�r tegez! Ezek szerint megb�zik bennem �s tal�n… nem, biztosan szeret. Csak mondan� m�r ki! El�g volt a hangtalan suttog�sokb�l! Hallani akarom!

K�zelebb l�pett hozz�, m�g mindig mosolygott. Felemelte bal kez�t �s megsimogatta arcom. Szinte suttogott. Alig hallottam, amit mondott.

- Elisabeth, te vagy a legjobb dolog, ami t�rt�nt velem eg�sz eddigi �letemben. Mi�ta t�ged ismerlek, minden megv�ltozott. Ha velem vagy olyan, mintha mindig s�tne a nap. Mintha mindig ny�r lenne. Ha boldog vagy, �n is az vagyok. Ha s�rsz, veled s�rok. N�lk�led is �ln�k, ez eg�szen biztos, de azt hiszem, soha nem lenn�k igaz�n boldog. �rted m�g a doh�nyz�sr�l is leszokn�k, b�r ellenkezik a term�szetemmel, hogy egy n�nek engedelmeskedjek �s minden k�v�ns�g�t teljes�tsem, de… k�rlek, hagyd, hogy a Tieidet teljes�thessem!

- Gy�ny�r� dolgokat mondt�l – suttogtam most m�r �n is. – De van valami, amit m�g szeretn�k hallani t�led…

- Szeretlek – szak�t f�lbe. Hatalmas szemekkel n�ztem r� �s elmosolyodtam,  � pedig megism�telte. – Szeretlek! �s ezerszer is kimondan�m, csakhogy ezt a gy�ny�r� mosolyt l�thassam! Szeretlek, Elisabeth Ascot! A vil�g legboldogabb ember�v� tenn�l, ha hozz�m j�nn�l feles�g�l!

- Igen – sz�ltam nevetve �s olyan er�sen szor�tottam, amennyire csak lehetett. – Hozz�d megyek, Sherlock Holmes – nevettem sz�rke szemeibe �s � is velem nevetett. Megcs�kolt egyszer, azt�n m�g egyszer �s m�g egyszer.

- Szeretlek – suttogtam folyamatosan k�t s�k k�z�tt. Soha �letemben nem voltam m�g olyan boldog, mint akkor este �s tudom, hogy is boldog volt.

Mivel Elisabeth csak napl�j�nak ezen r�sz�t bocs�totta rendelkez�semre, saj�t feljegyz�seimmel z�rom a t�rt�netet.

Az esk�v�t h�rom h�nappal k�s�bb tartott�k. Sz�k k�r�, szer�ny, de maghat� szertart�s volt. A legk�zelebbi bar�tokon �s csal�dtagokon k�v�l m�s nem volt jelent.

Ez azonban nem befoly�solta Holmes �s Elisabeth boldogs�g�t.

Csak r�juk n�zek �s l�tom mennyire szeretik egym�st �s azt k�v�nom, egyszer nekem is adasson meg a szerelem csod�ja.