- Ne tegyen mag�nak ez�rt szemreh�ny�st uram, mind a ketten r�szedt�k a m�sikat, felejts�k el! Az teh�t m�r biztos volt, hogy nincs marad�som Londonban. Mag�t, Watson, azonban semmi esetre sem hagyhattam egyed�l. Tartottam t�le, hogy valami baja eshet, ez�rt d�nt�ttem �gy, hogy elcsalogatom magammal erre a kis t�r�ra. Ezzel magyar�zom a nagy siets�get is, amit elutaz�sunk reggel�n tapasztalt. �gy int�ztem mindent, hogy Mrs. Hudson m�g v�letlen�l se tudja meg, hova ment�nk. A vonaton azonban k�nytelen voltam ellen�rizni, nem k�vetnek-e, ebb�l fakadt a mi kis �sszesz�lalkoz�sunk, ami�rt ez�ton eln�z�st k�rek!

   Ekkor kezdett vil�goss� v�lni el�ttem egy csom� dolog. M�r maga a bar�tom fesz�lt, kimer�lt ideg�llapota, amit �n a sok munk�nak tudtam be, az inger�lt f�szkel�d�s a vonaton, a feled�kenys�g.

- M�gis mi�ta tudott r�la, hogy vesz�ly fenyegeti? – k�rdeztem. 

- Megvan annak tal�n m�sf�l-k�t hete is… - mondta, mik�zben tekintete a t�volba r�vedt, majd egy hirtelen v�lt�ssal folytatta. – �gy t�nt, siker�lt egy kis id�t nyerni. Ittl�t�nk els� p�r napj�n nem t�rt�nt semmi k�l�n�s, �gy lassan m�r kezdtem azt hinni, hogy Pietersfield nyomomat vesztette, de amikor az �n becses szobal�nya besz�molt �jdons�lt lovagj�r�l, m�r tudtam, hogy �ld�z�m r�m tal�lt. A sors fura tr�f�ja, hogy �n pedig pont ebben az id�szakban v�rta �ll�t�lagos mer�nyl�j�t, �gy nem k�nyszer�ltem r�, hogy r�gt�n felfedjem a lapjaimat.

- Akkor ezek szerint r�gt�n tudta, hogy az eg�sz bossz��ll�s-hist�ria csak valami �r�lt elme sz�lem�nye?

- Teljes bizonyoss�ggal nem �ll�tottam volna, de er�s volt a gyan�m. Azon az �jjelen v�gig magamn�l tartottam a fegyveremet, de a mer�nylet nem k�vetkezett be. B�ztam benne, hogy a fogad�ban m�g rejtekhely�n elcs�phetj�k az urat, de sajnos a sors k�zbesz�lt. El�vigy�zatlanul beler�ngattam Watson bar�tomat abba a hajsz�ba, ami bel�tom sokkal rosszabbul is v�gz�dhetett volna…

- De h�t mindkett�nk �let�t kock�ra tette! – v�gtam k�zbe.

- Ha nem tudtam volna, hogy Pietersfield mennyire gyenge c�ll�v�. Azt m�g most sem �rtem, hogy siker�lt ennyire j�l c�loznia – mondta, mik�zben a fogoly fel� l�pett. Ha nem ismertem volna jobban, azt mondtam volna, ny�lt tr�f�t �z bel�le. A fiatalember szemei �gy n�m�n is nagyon besz�desek voltak, sz�rny� vill�mokat sz�rtak Holmes fel�.

- Bar�tunkat az ifjonti h�v vez�rli. Londonban tal�n felb�relt volna valakit, hogy �lj�n meg, de vil�g�let�ben arra t�rekedett, hogy a nagy el�d nyomdokaiba l�pjen, ez�rt szem�lyesen akart v�gezni velem. A k�r�lm�nyek teh�t adottak voltak, hogy becsalogassuk a saj�t csapd�nkba. Alaposan kik�rdeztem Rose-t, hogy m�gis mit �rult el az �p�t�szet ir�nt oly igen �rdekl�d� �rnak. Mint kider�lt a legt�bb k�rd�s a vend�gszob�k helyzet�re �s a r�gi sz�rny �t�p�t�s�re vonatkozott. Nem volt neh�z kital�lnom, hogy az �llv�nyzaton felm�szva, a r�gi sz�rnyon �t akart bejutni a szob�mba. Az als� szintr�l ugyanis szinte lehetetlen od�ig �gy eljutni, hogy �szre ne vegye valaki.

   Ebben a pillanatban kiny�lt az eb�dl� ajtaja �s Lestrade fel�gyel� viharzott be rajta k�t rend�r k�s�ret�ben.

- Mr. Holmes, itt vagyok. Ahogy t�lem tellett, siettem. K�rem, magyar�zza meg, mi volt az oka, hogy ilyen k�sei id�pontra rendelt ide minket!    

- Dr�ga fel�gyel�, �jabb sz�p skalpot k�nyvelhet el a gy�jtem�ny�ben! Holnap m�r azzal lesz tele a londoni sajt�, hogy a Scotland Yard zseni�lis nyomoz�ja ism�t lef�lelt egy minden h�jjal megkent b�n�z�t! A fiatalember, akit itt l�t, Andrew Pietersfield, Moriarty professzor unoka�ccse, aki felel�s t�bbek k�z�tt az�rt, hogy egy rabl�banda megszabad�totta Lady Samstone-t �rt�kes csal�di �kszereit�l, �s el�ny�s k�ls� adotts�gait m�g sz�mos �rh�lgy p�nzt�rc�j�nak ki�r�t�se �rdek�ben is bevetette. Nem is besz�lve a t�bbi olyan �gyr�l, amikben olyanokkal egy�tt vett r�szt, akik m�r mind a b�rt�nben sz�molj�k a napjaikat!

- Na de Mr. Holmes! – Lestrade d�bbenten b�mult bar�tomra.

- Term�szetesen a rendelkez�s�re bocs�tom minden jegyzetemet, ha v�r egy kicsit, mindj�rt ide is hozom. De az Isten szerelm�re k�ny�rg�k mag�nak, ne hagyj�k, hogy ez a fick� kics�sszon a kezeik k�z�l! K�ts�gtelen, nem a legjobb c�ll�v�, de tagadhatatlan, hogy erej�ben nem szenved �pp hi�nyt �s m�r-m�r megk�zel�ti nagyb�tyja zsenialit�s�t! Egy pillanatra sem szabad �rizetlen�l hagyni!

   A fel�gyel� intett a k�t rend�rnek, akik kiszabad�tott�k k�tel�keib�l az er�lk�d�st�l m�r kiss� elf�radt Pietersfieldet, megbilincselt�k �s elvezett�k. Lestrade, mint a hatalom embere, pr�b�lt f�l�nyesen viselkedni, de min�l jobban t�rekedett erre, ann�l ink�bb egy poj�ca benyom�s�t keltette.

- Mr. Holmes, ha k�rhetn�m a jegyzeteket!

   Holmes intett neki, hogy k�vesse, Lestrade pedig el sem b�cs�zva t�nt el m�g�tte. Tal�n m�g besz�lhettek p�r sz�t, mindenesetre Holmes m�r egyed�l j�tt vissza.

- Ennyit a Scotland Yard zseni�lis nyomoz�j�r�l… - felnevetett, majd ism�t vissza�llt a kandall� el�.

- Egy dolgot magyar�zzon meg m�g nekem, bar�tom! – sz�lt a lord. – Ezek szerint az �letemet m�r nem is fenyegeti semmi?

- �szint�n sz�lva, szerintem soha nem is volt �letvesz�lyben, uram. Gyan�tom, hogy egy egyszer� csal�band�r�l van sz�, akik ezt az eg�sz �gyes kis sz�nj�t�kot csak az �n kedv��rt eszelt�k ki… vagyis jobban sz�lva a p�nz��rt! Egy�ltal�n nem lenn�k meglepve, ha kider�lne, hogy a n�hai professzor valamelyik elk�telezett vid�ki h�ve �ll a h�tt�rben. Mi�ta Watson bar�tom oly r�szletesen ismertette az � �letm�v�t, b�rki kedvet kaphatott hozz�, hogy kipr�b�lja mindezt a gyakorlatban. Igaz, hogy csak sil�ny m�solata lehet ez az eredeti zsenialit�s�nak, mindesetre szerencse, hogy m�g id�ben megmenek�lt a karmaik k�z�l. Felt�telezem, hogy a heveny�szett t�rv�nyk�nyvnek is csak annyi a funkci�ja, hogy a j�sz�v� patr�nus sz�zszor is meggondolja, kil�p-e a szervezetb�l. Ami pedig a csal�di �tkot illeti, biztos vagyok benne, hogy fiv�r�nek szerencs�tlen balesete nem k�thet� ehhez a band�hoz, mind�ssze v�letlen, ha m�goly f�jdalmas egybees�sr�l lehet sz�. Mint ahogy az is a sors szokatlan �tlete, hogy Pietersfieldnek �ppen �jf�lkor t�madt kedve a bet�r�shez.

- Holmes, azt mondja meg nekem, m�gis akkor mire v�lj�k a bor�t�kot a pisztolygoly�val?

- Watson, az igen egy�rtelm� figyelmeztet�s volt. Csak nem a lordnak, hanem nekem sz�nt�k!

   Ezzel f�ny der�lt az utols� hom�lyos pontra is. Aznap reggel az erd�ben megtal�ltuk az elrabolt lovat is. A gazfick� nem messze a kast�lyt�l verte fel t�borhely�t, ott k�sz�lt fel az �jf�li t�mad�sra.

   L�that�an mindenki megk�nnyebb�lt, egyed�l a szobal�ny szomorkodott kicsit, de miut�n a lord biztos�totta r�la, hogy tov�bbra is n�lk�l�zhetetlen a h�zn�l, � is megnyugodott. Mindenesetre Holmest messzire elker�lte, ha m�gis egy l�gt�rben tart�zkodtak volna, rendszerint elpirult.

   Bar�tom egy darabig m�g pihentette a s�r�l�s�t, ami �gy t�nt, hamar begy�gyul majd. A jegyzeteihez m�r nem ny�lt ottl�t�nk alatt. „Pihen�nk Watson, nemde?” – v�gott vissza csib�szes mosollyal, valah�nyszor erre c�lozgattam. A lord pedig ism�t leporolta a k�mcs�veit, Holmes pedig k�szs�gesen megosztotta vele n�h�ny elm�let�t. Mivel nekem nem volt �ppen �nyemre az eff�le tudom�nyos �rtekez�s, nagy s�t�kat tettem a k�rny�ken, �sszeismerkedtem Rose apj�val is, aki szint�n nem volt t�l boldog, hogy a l�nya tov�bbra is a nyak�n marad. Mint kider�lt, az �ll�t�lagos Pendleton Smith csak megj�tszotta r�szegs�g�t, annyi volt a c�lja, hogy inform�ci�kat h�zzon ki a szerencs�tlen l�nyb�l.

   Lord Cunningham ism�t olyan vid�mm� v�lt, mint amilyennek megismert�k. �j er�t �nt�tt bel�, hogy siker�lt ler�znia mag�r�l az �vsz�zados csal�di �tok b�kly�it, ami csak azt s�jtja, aki igaz�n hisz benne.

   F�j� sz�vvel hagytuk ott a vid�ki idillt, de Holmest m�r h�vogatta a v�ros zsibong�, b�nnel terhes l�gk�re. A lord mindenesetre meg�g�rtette vele, hogy a k�zelj�v�ben akkor is felkeresi majd, ha egyik�k sem forog �letvesz�lyben. Bar�tom mosolyogva csak ennyit mondott:

- Ha sor ker�l arra a fantasztikus k�miai felfedez�sre, mindenk�ppen!        

 V�ge