Ekkor nagy csend �llt be a teremben. A lord kiss� megk�nnyebb�lt, mivel m�r nem kellett egyed�l viselnie sz�rny� titka terh�t. Holmes sz�nakoz� tekintettel n�zett r�:

- Bar�tom, ezt elmondhatta volna m�r kor�bban is…

   A lord k�ts�gbeesetten az asztalra csapott, felpattant a sz�kb�l �s inger�lten a kandall� el�tt fel-al� j�rk�lva heves gesztusokkal v�laszolt:

- M�gis mit? Hogy egy �r�lt r�m�lom k�s�rt? A levelet nem sokkal a hal�leset ut�n kaptam. Nem tudhatom biztosan, hogy egy�ltal�n k�z�k van-e az eg�szhez, vagy hogy �lnek-e m�g! Lehet, hogy az�ta sz�tesett az eg�sz szervezet, hiszen m�r akkor is gondok voltak a vezet�s�ggel! Mondtam volna azt mag�nak, hogy n�h�ny idi�ta t�rv�nnyel dob�l�z� gyermeteg l�lek az �letemre t�r? Semmi bizony�t�k nem volt a kezemben �s nem is hallottam r�luk az�ta! Csak most ez az �tkozott bor�t�k!

   Ekkor meg�llt. Zavarodott elm�vel pillantott hol r�m, hol Holmesra, hol meg a bor�t�kra. Azt�n �jultan esett �ssze a kandall� el�tt.

   Szerencs�re nem volt neh�z �letet lehelni h�zigazd�nkba, miut�n beledikt�ltam egy poh�r sherryt, gyorsan mag�hoz t�rt. Holmes alaposan szem�gyre vette a bor�t�kot, amit az egyik inas az ajt� el�tt tal�lt a f�ld�n. M�g bar�tom sem sok dolgot tudott kih�mozni bel�le, teljesen k�z�ns�ges bor�t�k volt �s b�r t�zetesen szem�gyre vette, nem tal�lt rajta semmilyen c�lravezet� nyomot. Azt�n sz�rakozottan g�rgetni kezdte maga el�tt a pisztolygoly�t. Egy pillanatra �gy t�nt, mintha valamilyen gunyoros kacajt pr�b�lna visszafojtani. Akkor m�g nem �rtettem, mi j�rhat a fej�ben. Majd hirtelen hal�lra v�lt h�zigazd�nknak szegezte a k�rd�st:

- Dr�ga lordom, eg�szen biztos benne, hogy ezt a goly�t mag�nak sz�nt�k?

   Furcsa k�rd�s�t �s a m�g szokatlanabb st�lust m�r nem t�rhettem sz� n�lk�l:

- Holmes, m�gis mi a fene j�r a fej�ben? Hallotta a sz�rny� besz�mol�t, nem?

- Rendben, Watson, megadom magam! Csak k�l�n�s, hogy semmilyen nyom nincs a bor�t�kon, vagy ak�r a goly�n… Ha �n egy elvetem�lt szekta tagja lenn�k, eg�szen biztos hagyn�k valami egy�rtelm� jelet, hogy az �ldozatomat m�g ink�bb az �r�let hat�r�ig kergessem.

   El kellett ismernem, volt valami ebben az �rvben is, de ez semelyik�nket nem nyugtatta meg.

- Mondja csak, m�gis milyen m�dszerrel dolgozik ez a t�rsas�g? Egy szem�lyt k�ldenek ki maguk helyett, vagy j�n az eg�sz banda?

- Nem vettem r�szt ilyesmiben, Istennek legyen h�la, �gyhogy csak arra tudok t�maszkodni, ami abban az �tkozott t�rv�nyk�nyvben szerepel.

- Akad ebb�l esetleg egy saj�t p�ld�nya?

- Nem, sajnos m�r el�gettem. Nem volt sok �rtelme, hogy �rizgessem, sil�ny pap�rra, min�s�thetetlen helyes�r�ssal �s st�lussal felv�zolt firk�lm�ny volt az eg�sz.

- Sok tagja volt ennek a szervezetnek?

- Nem mondhatn�m. �n mind�ssze 6-8 embert l�ttam, azokat se mindig.

- Tudja esetleg a nev�ket?

- Nem, csak az az �tkozott Lanside mutatkozott be.

- Felt�telezhet�en nem is ez volt a neve �s biztosra veszem azt is, hogy nem bank�r volt. Felismern� valamelyik�ket, ha szembetal�lkozn�nak?

- Minden bizonnyal. A t�bbs�g�k lecs�szott, id�s�d� f�rfi volt, aki gondolom ezekben az �r�lt tanokban lelt vigaszt.

- Lehet valami m�g, ami �n szerint fontos lehet az �ggyel kapcsolatban?

- Fogalmam sincs, semmi nem jut eszembe.

   Ezzel v�get is �rt Holmes k�rd�ssora. �gy t�nt � sem tud t�bb nyomot felkutatni. M�ly hallgat�sba burkol�zott, fej�t lehajtotta, ujjbegyeit az oly megszokott mozdulattal �ssze�rintette �s nem is mozdult j� p�r percig. Azt�n felemelte a tekintet�t �s a lordnak szegezte utols� k�rd�s�t:

- Biztosra veszi, hogy csak holnap �jf�lkor teljes�tik be a bossz�jukat?

- Att�l tartok, igen.

   Ezzel be�llt a hal�los csend �s nem is sz�ltunk egym�shoz t�bb�.

   A vacsora, mondanom sem kell, nem sok enyh�l�st hozott a fagyos hangulatba. A lord alig tudott p�r falatot lek�zdeni a tork�n �s nekem sem estek t�l j�l az am�gy finom falatok. Holmes nem is meglep� m�don �rintetlen�l hagyta ott az �telt. Egyik�nk sem volt k�pes besz�lni, ann�l k�nosabban cs�r�gtek az ev�eszk�z�k. Lelkier�nkb�l m�r a megszokott ked�lyes besz�lget�sre sem futotta.

   F�lresiker�lt vacsor�nk ut�n f�lk�s�rtem a lordot a szob�j�ba. �gy j�tt mellettem, mint egy kisgyermek, aki hagyja, hogy a feln�ttek ir�ny�ts�k. �lomneh�z mozdulatokkal t�molygott az �gy fel�. Riaszt�an s�padt volt m�r, szinte nem is evil�gi. Tudtam, hogy k�ptelen lesz elaludni, ez�rt adtam neki egy altat�t. Minden ellenkez�s n�lk�l bevette �s megad�an d�lt le az �gyra. Esdekl�en vetett r�m m�g egy pillant�st, �n pedig sz� n�lk�l meg�rtettem, hogy nem mer egyed�l maradni.

   Odah�ztam egy sz�ket az �gyhoz k�zeli sarokba �s csendben v�rtam, m�g el nem alszik. Akkor a biztons�g kedv��rt �tosontam a szob�mba �s el�kerestem a pisztolyomat, amit szinte csak megszok�sb�l hoztam magammal. Abban a pillanatban �ldottam a szerencs�met, hogy nehezen hagyok fel az eff�le ber�gz�lt bogaraimmal. �gy �reztem, k�ptelen voln�k elaludni, de n�ha �gy is elb�biskoltam. Minden egyes alkalommal nyugalommal t�lt�tt el, hogy a nem t�l t�voli szob�b�l besz�r�d�tt Holmes l�pteinek monoton zaja. „� is �bren van �s az �gy�n t�ri a fej�t. �gy nem lehet baj.” Ez a gondolat tartotta bennem a lelket m�snap reggelig.   

   Azon a reggelen sajnos m�r nem tapasztalhattam a ny�ri napf�ny l�lekvid�t� hat�s�t. A lord nagyon rosszul aludt, egyfolyt�ban forgol�dott �s a gy�trelmes �jszaka nyoma az arc�ra is ki�tk�z�tt. Megtiltotta azonban, hogy a csel�dek b�rmir�l is tudom�st szerezzenek, ann�l jobban ragaszkodott hozz�juk. A komornyik, Richmond is csak annyit sejtett, hogy valami nincs rendben, de egy �res mes�vel siker�lt elterelni az � gondolatait is. A reggeli m�gis hozott valami �j t�m�t.

- K�sz�n�m Rose, elmehet! – mondta a lord a szobal�nynak, amikor � mindannyiunk cs�sz�j�be kit�lt�tte a k�v�t. Ez volt az els� �pk�zl�b mondata aznap reggel. L�tszott rajta, mekkora er�fesz�t�s�be ker�l, hogy nyugalmat er�ltessen mag�ra.  

   Holmes elm�ly�lten tanulm�nyozta a legfrissebb �js�got. Vend�gl�t�nk volt olyan figyelmes, hogy minden reggelre meghozatta neki az �j sz�mot. �n �pp el voltam foglalva egy szelet pir�t�ssal. A l�ny meghajolt, de valahogy furcs�n viselkedett, �gy t�nt, mintha akarna m�g valamit.

- Mi a baj, Rose? – k�rdezte a lord a helyzet�hez k�pest legbar�ts�gosabb hangon.   

- Igaz�b�l, m�g nem tudom biztosan, hogy mondhatom-e, uram… - ekkorra a l�ny teljesen elpirult.

- Ha m�r �gy belekezdett, b�kje ki nyugodtan!

- Uram, �n mindig is j� munkaad�m volt, ez�rt is vagyok most egy kicsit zavarban. Csak szeretn�m, hogy id�ben tudjon r�la… sz�val, arr�l volna sz�, hogy… hogy… sz�val k�rem, lassan keressen egy �j szobal�nyt, uram.

Lord Cunningham szemmel l�that�an megd�bbent:

- De h�t mi a probl�ma, nincs megel�gedve a fizet�s�vel, vagy a hellyel? Mi az, Rose, besz�ljen v�gre!

- Nem! Ezzel a hellyel semmi bajom nincs, uram! – zavartan b�multa a cip�je orr�t, majd vett egy m�ly leveg�t �s v�gre szinte egy szuszra kimondta – Sz�val uram, �gy n�z ki, �n m�r nem fogok szolg�lni senkin�l. M�g nem biztos a dolog, de �gy t�nik, hogy a k�zelj�v�ben eljegyeznek, uram.

   H�zigazd�nk megk�nnyebb�lten fels�hajtott:

- H�t ez�rt hozza �gy r�m a fr�szt, Rose? Hiszen ez j� h�r! Persze sajn�lom, hogy elhagy engem, de a boldogs�g�nak csak �r�lhetek �s fogadja gratul�ci�mat! Szabad tudnom, ki a szerencs�s v�leg�ny?

- Igaz�b�l m�g nem ismerem t�l j�l uram, csak �tutaz�ban j�r erre.

   Ahogy ezt kimondta, d�bbent csend �llt be. M�g Holmes is letette az �js�got �s �l�nken figyelni kezdett. A szobal�ny gyorsan folytatta.

- Pendleton Smith-nek h�vj�k, uram. Fiatal, j�k�p� �s vagyonos. A fogad�ban sz�llt meg nemr�g, ott tal�lkozott az ap�mmal, tudja, � ott a kocsm�ros. Kicsit fel�nt�tt a garatra �s panaszkodni kezdett, hogy m�r mennyi ideje keres mag�nak feles�get, az �ri kisasszonyok meg nem fogadn�k el azt a dolgos, utazgat�s �letet, amit mellette �ln�nek. Azt�n meg mondta azt is, hogy neki egy egyszer� l�ny k�ne, mondjuk olyan, aki csel�dk�nt szolg�l. Ap�m meg erre felkapta a fej�t, tudja, uram, m�r r�g�ta szeretne �m f�rjhez adni engemet, csak h�t nem akadt m�g k�r�m. Ap�m is ivott m�r egy kicsit, �gyhogy m�r mer�szebb volt �s megbesz�lte az �rral, hogy �sszeismertet minket. � meg persze r�gt�n beleegyezett. Azt�n, amikor kimen�m volt tegnap, tal�lkoztunk �s besz�lgett�nk. Nagyon kedves �riember �m! �s hallott m�r mag�r�l is! Azt mondta, egy id�ben olyan r�gi kast�lyokat alak�tott �t, mint amilyen a mag�� is. Persze nem a saj�tj�t, hanem � dolgozott rajta. K�tkezi munk�val k�zd�tte fel mag�t. Nagyon rendes ember, uram �s �gy l�ttam, �n is tetszem neki. Ma is tal�lkozunk �s akkor tal�n t�nyleg megk�ri a kezemet.

- L�tom, most boldog, Rose, ennek pedig �n is �r�l�k. Ha pedig t�nyleg megk�ri a kez�t, �n csak azt mondhatom, mondjon igent. B�r ahogy ragyog a szeme, �gyis ezt fogja mondani, nem igaz? Az �ll�s miatt meg ne agg�djon, majd megoldom valahogy! �s most menjen k�sz�l�dni, ma eg�sz d�lut�n szabad.

   A l�ny egy halk k�sz�n�m�t rebegett �s szinte kirep�lt a szob�b�l. A lord ism�t tan�bizonys�got tett hihetetlen lelkierej�r�l, ahogy elcsevegett a l�nnyal. M�g annyit tett hozz�, hogy sajn�lja, ha meg kell t�le v�lnia, hiszen nagyon der�k l�ny. Azt�n azon kezdte t�rni a fej�t, milyen ill� n�szaj�nd�kkal j�rulhatna hozz� a frigyhez. Ezt az eg�sz eszmefuttat�st v�g�l egy k�zlegyint�ssel elvetette �s f�sult hangon hozz�tette, f�l�sleges m�r ezen t�rnie a fej�t, hiszen �gysem �rheti meg a holnapot. Pr�b�ltam lelket �nteni bel�, hogy nem v�letlen�l vagyunk �ppen most a birtok�n �s Holmes estig biztosan kital�l valamit. De ez csak ideig-�r�ig nyugtathatta meg.  

   Mialatt mi besz�lgett�nk, Holmes �tfutotta az �js�got. A reggelihez szinte hozz� sem ny�lt. Kurt�n-furcs�n eln�z�st k�rt �s ott hagyott minket az asztaln�l. B�ztam benne, hogy r�j�tt valamire, �gy nem lepett meg a dolog. Az ann�l ink�bb, amit f�l �ra m�lva a szob�j�ban l�ttam. Fesz�lten j�rk�lt fel-al� �s egyre az �r�j�t n�zte. Szinte hellyel sem k�n�lt, de gondoltam nem hagyom annyiban �s letelepedtem a karossz�kbe.

- L�tom, mag�t is �rdeklik a csel�dek pletyk�i – vetette oda g�nyosan.

   Nem volt id�m felelni, mert a k�vetkez� pillanatban bel�pett a szobal�ny. Amikor megl�tott mindkett�nket elpirult.

- Valami baj volt a reggelivel, uraim, vagy a szob�val van gondjuk? – k�rdezte.

- Sz� sincs err�l, csak besz�lgetni szeretn�k egy kicsit mag�val – Holmes a legmegnyer�bb modor�t vette el�, a m�sik sz�kre mutatott �s � maga azzal szemben a falnak t�maszkodott. A l�ny helyet foglalt �s f�l�nken igazgatni kezdte a ruh�ja szeg�ly�t. Holmes minden igyekezete ellen�re is nyugtalannak l�tszott amiatt, hogy valamit nem tal�lunk megfelel�nek. A fesz�lts�get oldand� Holmes gyorsan kib�kte:

- Az im�nt elgondolkodtam azon, hogy kegyed udvarl�ja tal�n egy r�gi j� ismer�s�m lehet. Az alapj�n, amit eddig el�rult r�la, a le�r�s r� is illene. �ppen ez�rt nagy �r�met szerezne vele, ha pontos�tan� kicsit a fiatalember bemutat�s�t!

   �gy t�nt, mintha nagy k� gurult volna le a l�ny sz�v�r�l. Arca kipirult �s der�sen mes�lni kezdett a lovagj�r�l:

- Smith �r nagyon kedves ember. �gy is mondhatn�m, hogy igazi �riember, rendk�v�l j�l nevelt, el�kel� modor�. Tal�n m�g az is meglehet, hogy nemesi sz�rmaz�s�, olyan fess! Egyetemet v�gzett, ez eg�szen biztos, az pedig m�r azonnal kider�lt, hogy nagyon �rt az �p�t�szethez!

- M�gis mib�l, ha szabad k�rdeznem?

- Nem tudom �n megism�telni azokat a szavakat, amiket haszn�lt, uram! Csupa szak�rtelem a besz�de. �s a kast�lyr�l is olyan lelkesed�ssel �rdekl�d�tt!

   Holmes minden �rz�k�vel a l�ny besz�mol�j�ra figyelt, mik�zben � folytatta:

- K�rdezte, hogy ezt a sz�rny� nagy h�zat mennyi id� kitakar�tani, mire �n mondtam, hogy nem sok r�sz�t haszn�ljuk, �gy hamar v�gzek vele. Most is csak a k�t vend�gszoba �s az �r szob�ja foglalt az emeleten, meg a csel�dek� a f�ldszinten az �p�let t�ls� v�g�ben. Azt�n r�k�rdezett, kiket l�tunk vend�g�l. Ne gondolja uram, hogy pletyk�lkodtam, csak a nev�ket �rultam el.

- Nem is felt�teleztem volna ezt egy ilyen b�jos ifj� h�lgyr�l – mondta Holmes, mik�zben kiss� meghajolt. Modora delejes er�vel hatott a l�nyra, nem is tudta levenni a szem�t a bar�tomr�l.

- Annyit �ruljon el m�g nekem, hogy n�z ki ez az �r?

- Mint m�r mondtam az im�nt, nagyon j�k�p�! Fekete a haja, gesztenyebarna a szeme, vil�gos a b�re, szinte s�padt. Olyan magas lehet, mint �n, uram �s �gy huszonh�t �v k�r�li. A kez�n meg van egy sebhely, azt mondta, egy v�v�torn�n s�r�lt meg.

- K�sz�n�m, kisasszony. Akkor eg�szen biztos, hogy nem az �n cimbor�m, � soha nem tanult v�vni. L�tom, m�r nagyon t�relmetlen, menjen csak. A legjobbakat k�v�nom!

   Mik�zben ezt mondta, szinte kituszkolta az ajt�n a l�nyt, aki mindv�gig bar�ts�gos, majdhogynem cs�bos pillant�sokat vetett r�. Mikor becsukta m�g�tte az ajt�t, �gy sz�lt:

- Watson, holnap reggelre egy �jabb sz�v fog megszakadni! Napn�l is vil�gosabb, hogy ezt az �rtatlan l�nyt cs�ny�n r�szedt�k!

- Ugyan mib�l gondolja?

- Napn�l is vil�gosabb, hogy nem neh�z egy ilyen naiv teremt�st leszedni a l�b�r�l. L�thatta az im�nti kis jelenetet, kis j� modor �s m�r egy el�z�keny sz�t�l ell�gyul. �s ami enn�l m�g nagyobb baj, hogy tudat�ban sincs annak, hogy miket fecseg ki �sz n�lk�l. Tartok t�le, hogy meg�rkezett a lord mer�nyl�je, vagy valamilyen k�m �s m�r elkezdt�k el�k�sz�teni a terepet.

   Megh�lt az ereimben a v�r.

- Biztos benne, Holmes?

- Sajnos igen.

- Akkor m�g most le k�ne r� csapni, am�g biztons�gban tudja mag�t, nem?

- Watson, mag�val hozta a pisztoly�t, ami m�r sz�mtalanszor tett nek�nk j� szolg�latot?

- M�r megszoktam, hogy magammal hordjam, hiszen maga �gy vonzza a vesz�lyt, mint egy m�gnes.

   Nem is tudtam, mennyire igazam van.

   Mindenesetre n�mi aggodalommal t�lt�tt el, hogy megpr�b�lunk egy �r�lt b�n�z� el�be menni. �gy l�ttam, Holmes is nyugtalan, de nem sok v�laszt�sunk lehetett. Megbesz�lt�k, hogy a szobal�ny �nk�ntelen �rul�s�r�l nem sz�lunk a lordnak, van neki �gy is el�g baja. Ez�rt csak annyit mondtunk neki, hogy Holmes is kedvet kapott a vad�szathoz – ez megmagyar�zta azt is, mi�rt akartuk magunkkal vinni a lord egyik pusk�j�t. Megad� tekintettel mondta:

- Gondolom az a legjobb, ha �n most nem tartok �n�kkel…

- Ahogy mondja �s a biztons�g kedv��rt rendelje maga mell� valamelyik szolg�j�t!

   A lord megfogadta a tan�csot. A komornyikkal k�rty�zott, amikor magukra hagytuk �ket. M�g mindig k�nosan �gyelt arra, hogy fenntartsa a nyugalom l�tszat�t, b�rmekkora er�fesz�t�s�be is ker�lt a sz�nlel�s.

   Nem volt k�slekedni val� id�nk, menn�nk kellett, hogy a k�met m�g id�ben elcs�phess�k, miel�tt b�rmi is t�rt�nne. A pisztolyt a kezem �gy�ben tartottam, Holmes pedig ugyan�gy tett a pusk�val. Ha jobban meggondolom, nem is l�d�tottunk akkor�t a lordnak: t�nyleg vad�szatra ment�nk, de Holmes most egy igazi nagy vadra p�ly�zott. Ez�rt is �rt v�ratlanul a k�rd�s, amit az erd�ben haladva nekem szegezett:

- Mit gondol, elb�rn�nk ketten egy szarvast?

Hirtelen nem tudtam mit kiny�gni, � pedig folytatta:

- Pontosan, Watson el�g nagy k�ptelens�g volna a r�sz�nkr�l! De az�rt nem �rtana l�n�nk valamilyen kisebb test� �llatot.

- Mire v�ljem ezt, Holmes? Pont most j�tt meg a kedve a vad�szathoz?

- Nyugodjon meg Watson, ez is a terv r�sze. Nem �ll�thatunk be csak �gy a Dukesberg-i fogad�ba, �ppen ez�rt kiadhatn�nk magunkat vad�sznak is. Ha l�tj�k rajtunk, hogy mi is ilyen r��r�s urak vagyunk, akiknek semmi sem dr�ga, tal�n k�nnyebben lehet vel�k besz�lni is. Oh�, ott egy fogoly, mit sz�l hozz�?

   Nem is v�rta meg a v�laszomat, hanem c�lzott �s siker�lt is eltal�lnia az �llatot. Azt�n �sszeszedt�k a szerencs�tlen p�r�t �s nem is �lltunk meg a fogad�ig.

   Valamivel d�l ut�n �rt�nk a fogad�ba. Holmes felaj�nlotta, hogy eb�delj�nk ott, intett a fogad�snak, majd el�vette legel�z�kenyebb �s legbar�ts�gosabb modor�t. A sz�m�t�sa eg�sz j�l bev�lt, a f�rfi j�indulat�an fogadott minket. Elcsevegett bar�tommal a k�rny�k sz�ps�g�r�l, azt�n hozatta az �telt, ami az�rt messze meg sem k�zel�tette a lordn�l elfogyasztott lakom�t. Holmes m�r �ppen arra k�sz�lt, hogy megh�vja a fogad�st egy kors� s�rre �s az asztalunkhoz csalogassa, amikor az ajt�ban megjelent a szobal�ny. Furcsa volt az arckifejez�se. �gy �reztem, valamilyen vihar lehet k�sz�l�ben a lelk�ben �s egy biztos pontot keres, ahol mened�ket lelhet. Mikor megl�tta bar�tomat, felcsillant a szeme, szinte odavetette mag�t Holmes el� �s heves zokog�sban t�rt ki:

- �, uram, �n olyan szerencs�tlen vagyok!

   Bar�tom l�that�an meglep�d�tt �s �gy t�nt, nem tud mit kezdeni Rose heves �rzelemkit�r�seivel. Azt�n esetlen�l a l�ny v�ll�ra tette a kez�t, majd megpr�b�lta f�lseg�teni.

- Ugyan m�r, kedvesk�m, mi t�rt�nt?

   Rose le�lt a mellette l�v� sz�kre, kis er�t gy�jt�tt �s szipogva belekezdett:

- �n m�r �r�kk� egyed�l maradok! Legyen �tkozott a nap is, amikor Smith �r a vil�gra j�tt!

   Pr�b�ltam �n is kimutatni az egy�tt�rz�semet:

- Megb�ntotta valamivel?

- Az a gazember el�rult engem! – d�he elemi er�vel t�rt ki bel�le. – Nem sokkal azel�tt, hogy ide�rtem volna, megsz�k�tt! Azt mondt�k, vett mag�nak p�r napra val� elem�zsi�t, elk�t�tt egy lovat �s elviharzott innen. Senki sem l�tta merre ment. Az az �tkozott cs�ny�n �tvert engem!

   Ekkor ism�t zokog�sban t�rt ki. Holmes gyorsan �tl�tta a helyzetet.

- Watson, azonnal indulnunk kell, egy percet sem vesz�thet�nk!

   Gyorsan felpattant a l�ny mell�l, akit l�that�an elkeser�tett, hogy megint mag�ra akarj�k hagyni, de nem tett semmit. Holmes a fogad�s kez�be nyomott egy nagyobb �sszeget, de m�g miel�tt az h�l�lkodhatott volna, kiviharzott a h�zb�l. Azt�n m�r messzebbr�l hallottuk, hogy ut�nunk ki�lt:

- A madarat itt hagyt�k!

   Holmes sz�ra sem m�ltatta.

- Watson, rem�lem, hogy nem k�vett�nk el nagy bakl�v�st! B�r ha �gy �ll a helyzet, ahogy sz�m�tom, a lordnak tov�bbra sem eshet b�nt�d�sa.

   Szapor�ztuk a l�pteinket, hogy min�l hamarabb vissza�rj�nk a kast�lyba. A kocsi�t, amin el�sz�r ide �rkezt�nk, nagy ker�l� lett volna, �gy visszafel� is az erd�n �t ment�nk. Sajnos azonban m�g t�l k�zel volt az eb�d �s ez sokat lass�tott a mozdulataimon. Holmes viszont mindig egy p�r l�p�ssel el�ttem j�rt, olykor visszafordult �s s�rget� mozdulatokkal pr�b�lt r�b�rni, hogy siessek kicsit.

   Minden igyekezetem ellen�re kifogyott bel�lem a szufla, musz�j volt meg�llnom. Holmes az �kl�vel �t�tt egyet a leveg�be, szemmel l�that�an nem �r�lt a k�nyszeres pihen�nek, de igyekezett a lehet� legbar�ts�gosabb arckifejez�st mag�ra er�ltetni. Bal karomat egy fa t�rzs�nek t�masztottam, el�re d�ltem �s m�ly l�legzetet vettem. Mozdulatommal szinte egy id�ben sz�rny� s�v�t� hangra lettem figyelmes. Szinte m�g fel sem ocs�dtam, �szt�n�sen m�gis tudtam, hogy egy goly� f�r�dott a f�ba abban a magass�gban, ahol az el�bb a fejem volt. L�dobog�st hallottam a h�tam m�g�l, Holmes pedig ebben a pillanatban r�ntott egyet a karomon �s �gy ki�ltott:

- Fut�s Watson, az �lete m�lhat rajta!  

   Nem volt id�m h�tran�zni, minden er�met megfesz�tve rohanni kezdtem. A pat�k zaja a h�tunk m�g�tt egyre hangosodott. Nem l�ttam magam el�tt m�st, csak bar�tom lobog� fekete kab�tj�t. M�g mindig gyorsabb volt n�lam. Abban a pillanatban ism�t egy goly� s�v�t� hangj�t hallottam, ami Holmes kab�tj�nak a sz�l�t lyukasztotta �t. T�mad�nk m�r egyre k�zelebb j�rt hozz�nk. Bar�tom a m�sodperc t�rt r�sze alatt felm�rte a helyzetet �s r�m ki�ltott:

- V�ljunk sz�t, maga menjen balra!

   Nem sok id�m volt, hogy gondolkozzak, hirtelen ir�nyt v�ltottam �s csak a szemem sark�b�l l�ttam, hogy Holmes egyre t�volodik t�lem. A hangokb�l �t�lve a lovas nem v�ltoztatott az �tj�n. Ahogy elsuhantak mellettem a f�k, kezdtem egyre t�bbet vesz�teni a l�t�somb�l. Szemem egy f�nyes s�vra meredt: egy patak cs�rgedezett el�ttem keskeny medr�ben. �jabb d�rren�s, majd megbotlottam egy k�ben �s egyenesen a v�zbe zuhantam.

   Jeges r�m�let j�rta �t minden porcik�mat. �gy hallottam, mintha a l�dobog�s egyre elhalkult volna, m�gsem mertem mozdulni. Pedig a v�z �tkozottul hideg volt. �szt�n�m azt s�gta, az a legjobb, ha halottnak tettetem magam. Meg sem mozdulni, csak fek�dni csendesen �s hallgatni, mint a s�r. M�r r�g nem �rdekelt, mennyire kimer�tett a fut�s, hogy nem kapok m�g mindig rendesen leveg�t, hogy a sz�vem majd kiugrik a hely�b�l. Nem volt m�s, csak szokatlanul k�nny� porh�velyem, amit l�gyan k�r�l�lelt a v�z.

   Nem tudom, meddig fek�dhettem �gy. A t�l�l�s �szt�ne csak annyit engedett, hogy a fejemet kiss� felemeljem. Kezdett lelassulni a l�gz�sem �s a sz�vem sem kalap�lt m�r olyan hevesen. �jra lepergett el�ttem az eg�sz jelenet �s akkor has�tott bel�m a tudat, hogy a legutols� l�v�s tal�n…

   Nem, nem tudtam elfogadni a gondolatot! A hozz�m eljutott hangfoszl�nyokb�l arra k�vetkeztettem, hogy az idegen elrobogott k�zt�nk a lov�val, nem �llt meg �s nem is fordult vissza. �sszeszedtem magam, lassan kikecmeregtem az oltalmat ny�jt� mederb�l �s az egyik f�t fedez�kk�nt haszn�lva �vatosan sz�tn�ztem. Sehol semmi, az erd� teljesen n�ma volt, m�g a madarak is hallgattak.

   Hirtelen er�t vett rajtam a k�ts�gbees�s. J�szerivel azt sem tudom, ki �s mi�rt t�madt r�nk. Azt�n ahogy eszembe �tl�ttek a fogad�ban hallottak, nem tudtam m�sra gondolni, csak arra, hogy t�mad�nk az a bizonyos Pendleton Smith lehetett. De hisz m�g az arc�t sem l�ttam! �s ha t�nyleg � volt, mi�rt t�madt volna r�nk? Semmi k�z�nk a szekt�j�hoz �s az �tkozott bossz�hadj�rathoz! Vagy megtudta, hogy �rdekl�dt�nk fel�le �s �gy pr�b�lt r�nk ijeszteni? Ehhez hasonl� gondolatok kavarogtak a fejemben �s azt k�v�ntam, Holmes b�r lenne itt �s tenne rendet a maga h�v�sen k�vetkezetes logik�j�val! De merre lehet?

   Meggy�z�dtem r�la, hogy elm�lt a vesz�ly �s el�mer�szkedtem a rejtekhelyemr�l. Kiab�lni azonban nem mertem. Lassan megtettem p�r l�p�st. Semmi nem t�rt�nt. A lehet�s�gekhez m�rten pr�b�ltam megnyugtatni magam, de az aggodalom hangja egyre er�sebben k�nt�lt bennem. Az utols� l�v�s…

   Ahogy �jra �s �jra felid�ztem, tompa puffan�st is v�ltem ut�na hallani magamban. M�r nem tudtam, hogy k�pzel�d�m-e, egyre csak s�v�tett a f�lemben a k�pzeletbeli goly�. Nem tudtam t�bb� meg�lljt parancsolni a l�baimnak. Ir�nyba �lltam, tal�n � is arra futhatott. �szrevettem egy l�bnyomot a f�ld�n. K�ts�gtelen�l az �v� volt. A szememet pr�b�ltam v�gigfuttatni a felt�telezett �tvonalon, de bar�tom fekete alakja nem rajzol�dott ki el�ttem. De hiszen nem t�nhetett csak �gy el! �gy �reztem, mintha egy kisebb dombon kaptatn�k felfel�. �s akkor megl�ttam… �gy t�z-tizen�t l�p�snyire el�ttem v�rcseppekt�l v�r�sl�tt a f�ld…

   Nem lehet le�rni, amit abban a pillanatban �reztem. Nem fogtam fel, hogy mit l�tok magam el�tt, csak azt �reztem, hogy hirtelen m�zs�s s�ly� lesz a sz�vem �s m�gis valami hatalmas �r t�mad a lelkemben. Odavonszoltam magamat az �rulkod� nyomokhoz. Holmes viszont nem volt ott. A f�ldre zuhantam �s elhom�lyosult a tekintetem. �gy t�nt, mintha ott el�ttem v�get �rt volna a domb.

   Nem lehet, hogy megint megism�tl�dj�n, ami a v�zes�sn�l t�rt�nt �vekkel ezel�tt! �gy �reztem, azt nem b�rn�m ki. Felt�p�szkodtam, hogy a saj�t szememmel l�ssam �t �s akkor vettem �szre, mintha valamilyen g�d�r lenne el�ttem. Tal�n valami �sr�gi csapda. Holmes pedig ott hevert a nagyj�b�l m�sf�l-k�t m�teres g�d�r m�ly�n. F�loldalt fek�dt, nekem h�ttal, tal�n �gy gurulhatott le oda. Nem mozdult. Akkor szakadt ki a mellkasomb�l el�sz�r egy er�tlen hang. Alig tudtam kiejteni a nev�t. �szrevettem, hogy m�g l�legzik. Akkor tal�n van m�g rem�ny! Ahogy m�g egyszer kiejtettem a nev�t, megmozdult. �gy t�nt, tal�n egy pillanatra elvesztette az eszm�let�t. Lassan a h�t�ra fordult �s az arc�n �gy l�ttam, kezd tisztulni a tudata. Halov�ny mosoly jelent meg az arc�n �s er�tlen hangon �gy sz�lt:

- Ne agg�djon annyira, nem haltam meg!

   Nagy k� esett le a sz�vemr�l. Akkor vettem �szre, amit el�bbi b�dult m�moros �llapotomban figyelmen k�v�l hagytam: a tal�lat a l�b�t �rte �s csak az es�st�l veszthette el az eszm�let�t. P�r pillanat m�lva teljesen kitisztult a tudata, fel is tudott �lni.

- Nem szok�som ilyesmit mondani, Watson, de valaki onnan f�ntr�l vigy�z r�nk.

   Felh�zta a l�b�t, hogy k�zelebbr�l is szem�gyre vehesse a s�r�l�s�t. A goly� �ppen csak s�rolta a bok�ja f�l�tt. Megpr�b�lt fel�llni, de felszisszent �s visszarogyott a f�ldre.

- Att�l tartok, az�rt m�g nem fogok r�szt venni a k�vetkez� fut�versenyen…

   Ny�jtottam neki a kezemet �s valahogy siker�lt kikecmeregnie a g�d�rb�l. Egy hang sem hagyta el a sz�j�t, pedig biztos voltak f�jdalmai. Amennyire a helyzet engedte, ell�ttam a sebet, k�t�z� anyagnak az �n frissen el�ztatott ingemb�l egy darab t�k�letesen megtette. �gy l�ttam a t�bbi s�r�l�se tal�n nem olyan v�szes. Kisebb-nagyobb z�z�d�sok, tal�n n�mi agyr�zk�d�s.

- K�sz�n�m, Watson, most m�r j�l vagyok. Ideny�jtan� nekem azt a vastag �gat? Mank�nak t�k�letesen megfelel, k�sz�n�m. �s legyen olyan j�, tegye meg m�g nekem azt, hogy visszaszalad a pusk��rt, a nagy rohan�sban megfeledkeztem r�la, pedig csinos darab!

   Mikor mindketten t�ltett�k magunkat a r�m�let els� hull�m�n, elhat�roztuk, hogy valahogy megpr�b�lunk visszajutni a kast�lyba. Nem lehett�nk �pp sz�vder�t� l�tv�ny: Holmes, amint egyik karj�val a r�gt�nz�tt mank�ra, m�sikkal pedig r�m t�maszkodik, �n pedig pr�b�lom seg�teni, mik�zben a ruh�m h�v�s p�nc�lk�nt tapad a testemre. Mennyivel sz�vesebben �cs�r�gtem volna a napon a kast�ly parkj�ban! Holmes eg�sz �ton alig sz�lt egy p�r sz�t. Hallgat�s�t nem tudtam mire v�lni, ez�rt n�mi �res fecseg�ssel pr�b�ltam el�tni az id�t.

- Holmes, szerintem a t�mad�nk csakis Pendleton Smith lehetett, nem gondolja?

- K�ts�gk�v�l, Watson, k�ts�gk�v�l…

- De nem f�r a fejembe, mi�rt t�madt r�nk! M�g szerencse, hogy a l�v�sei nem okozt�k egyik�nk hal�l�t sem! Ennyire nem �rtene a fegyverhaszn�lathoz? Vagy ink�bb csak r�nk akart ijeszteni �s sz�nd�kosan l�tt mell�?

- Minden bizonnyal…

- Holmes, hiszen maga nem is figyel!

- Dehogynem, Watson, brili�ns az eszmefuttat�sa!

   Ez volt, amit utolj�ra siker�lt kicsikarnom bel�le. Tudat�ban voltam, hogy egy�ltal�n nem �rdekli, mit mondok, gondolataiba mer�lve botork�lt mellettem. Biztos voltam benne, hogy sokkal el�bbre j�r m�r gondolatban, mint �n. Legut�bbi f�lresiker�lt mondata, az �t�lt sz�rny�s�gek �s az oldalamat furdal� k�v�ncsis�g nagyon felb�sz�tett, m�gis visszafogtam a d�h�met. Lehet, hogy csak az�rt nem sz�lt semmit, mert �gy pr�b�lta leplezni a f�jdalm�t? Kudarcot vallott volna? Nem, ezt a gondolatot hamar elvetettem. Itt valami nincs rendben, valamilyen balj�s sejtelem lett �rr� rajtam. B�rhogy t�rtem a fejem, k�ptelen voltam �sszer� magyar�zatot tal�lni a t�rt�ntekre. A f�k �rny�k�ban akkor eg�szen s�t�tnek l�ttam mindent. Valami m�gis azt s�gta, hogy a lord �let��rt nem kell agg�dnom, messze m�g az �jf�l �s addigra biztos siker�l megtal�lni a megold�st. De akkor m�gis mi zavart annyira?

   Nagyon megk�nnyebb�ltem, amikor v�gre megl�ttam a kast�lyt. A komornyik arc�ra l�that� m�don ki�lt a d�bbenet, amikor megl�tott minket. Nagyon kimer�tett minket az �t, arra maradt m�g egy kis er�nk, hogy az eb�dl�be vonszoljuk magunkat. Holmes levetette mag�t a legk�zelebbi sz�kbe, majd miut�n megk�rtem Richmondot, hogy hozzon valamit inni, �n is hasonl�an tettem. Alighogy elment, a lord jelent meg az ajt�ban.

- �risten, mi t�rt�nt magukkal?

- Volt egy kis aff�runk a vaddal, amit kiszemelt�nk magunknak – hunyor�tott Holmes.

   Miut�n megkaptuk az innival�t, lassan �jra sz�t�radt tagjainkban az �leter�. Mik�zben �n szakszer�en ell�ttam a s�r�l�s�t, Holmes nagy vonalakban v�zolta mi t�rt�nt.

- �n�k a hal�l tork�b�l t�rtek vissza, mik�zben �n b�k�sen k�rty�zgattam azzal a szent meggy�z�d�ssel, hogy egy k�nny� s�t�ra indultak. Bevallom, sz�rnyen r�stellem magam, hogy ider�ngattam �n�ket �s ezzel az �let�ket tettem kock�ra!

- Nincs oka r�, hogy szemreh�ny�st tegyen mag�nak, lord Cunningham, akit a k�nnyelm�s�g v�tke terhel, csakis �n lehetek – mondta Holmes szemles�tve. J�l l�that�an b�ntudat gy�t�rte. Egy pillanatig ell�gyultak a von�sai, azt hittem, tal�n v�gre megny�lik el�tt�nk. Ehelyett megmakacsolta mag�t �s utat engedett r�gi, megfontolt �nmag�nak. – Uraim, azt hiszem, ideje volna nekil�tni a csapda megszerkeszt�s�nek!

   Gyorsan ruh�t v�ltottunk �s ekkorra bar�tomba visszat�rt r�gi tettereje. Kiss� h�zta ugyan a l�b�t, de �gy t�nt, most a f�jdalom �rdekli legkev�sb�.

- Hamarosan beesteledik, egy percet sem vesz�thet�nk, ki kell �p�teni a v�delmi b�sty�nkat! Watson hozza rendbe a pisztoly�t, ha j�l sejtem a d�lut�ni f�rd�z�s nem tett neki j�t. Azt�n pedig a lorddal keressenek j� er�s k�teleket, egy tolvajl�mp�st �s az � fegyvert�r�b�l is vegyenek magukhoz m�g k�t pisztolyt a biztons�g kedv��rt.

   Miut�n kiadta az utas�t�sokat, h�vatta Richmondot �s megk�rte, ker�tse el� a szobal�nyt. A szeg�ny p�ra m�r j�val el�tt�nk vissza�rt a kast�lyba, hogy elrejt�zz�n saj�t sz�gyene el�l, nem volt �pp j� �llapotban.

   Nem �rtettem igaz�n, mire kell ez a furcsa fegyverk�szlet, f�leg a k�t�l �s a tolvajl�mp�s nem volt vil�gos sz�momra. Arra mindenesetre j� volt, hogy addig a lord figyelm�t siker�lt egy kicsit elterelni a tal�lgat�sokkal. � ugyanis egyre riadtabban r�ndult �ssze, valah�nyszor kongatni kezdett az �ra.

   Sz�p lassan r�nk s�t�tedett, �sszeszedt�nk minden kell�ket, mire Holmes csatlakozott hozz�nk.

- Lord Cunningham, k�rem nyugodjon meg, nem fenyegetheti k�zvetlen vesz�ly, mindazon�ltal �r�ln�k, ha seg�tene!

- Megteszek minden t�lem telhet�t, sz�m�that r�m, hiszen �n kevertem magukat ebbe az eg�szbe.

   Holmes m�g mondani akart valami, de az ajt�ban megjelent a komornyik, k�hintett egyet, hogy mag�ra vonja bar�tom figyelm�t:

- Besz�ltem a szolg�kkal uram, �s elint�ztem mindent, ahogy k�v�nta. Minden l�mp�st eloltunk �s visszavonulunk a szob�inkba. Ha b�rmire sz�ks�g�k lenne, uram…

- Akkor azt azonnal tudatni fogjuk, Richmond, k�sz�n�m! Most pedig mi felk�lt�z�nk sz�pen a r�gi sz�rnyba!

   Tan�cstalanul n�zt�nk �ssze a lorddal. Ahogy felment�nk a l�pcs�n a saj�t lakr�sz�nk fel�, egyre s�t�tebb �s kihaltabb lett m�g�tt�nk az �p�let. A szolg�k mind csendben megh�zt�k magukat. A folyos� v�g�n egy hatalmas faajt� �llt, ez ny�lt a r�gi lakr�szre.

   Holmes el�vett egy kulcsot, amit minden bizonnyal a komornyikt�l szerzett. Meggy�jtotta a l�mp�st, �tadta nekem �s kinyitotta az ajt�t. Hangos nyikorg�sra sz�m�tottam, de meglep� m�don az ajt� eg�sz halkan adta meg mag�t. Egy igen k�s�rteties vil�g t�rult fel a szem�nk el�tt. Azt a n�h�ny b�tort, amit m�g ott hagytak, mind feh�r v�szonnal takart�k le, a sarkokban zs�km�nyra �hes p�kok vertek tany�t. L�tszott, hogy ezt a sz�rnyat nem lakj�k.

   N�ha f�jdalmasan nyikorgott a talpunk alatt a parketta, a l�mp�s f�nye szokatlan �rnyakat rajzolt a falra. Holmes a folyos� legv�g�n l�v� szob�ba vezetett minket. M�g miel�tt bel�pt�nk volna a szob�ba, eloltotta a l�mp�st, �gy csak a telihold f�ny�n�l t�j�koz�dhattunk.

   Ahogy lassan hozz�szokott a szemem a s�t�ts�ghez, kezdett kirajzol�dni el�ttem a szoba. Semmilyen berendez�s nem volt benne. Amennyire siker�lt beazonos�tanom, ez lehetett az a sarokszoba, ami k�zvetlen�l a fel�llv�nyozott r�szn�l helyezkedett el. Az egyik fal�n�l az ablak pont erre az �llv�nyra ny�lt, a m�sik falon l�v� a kast�ly parkj�ra n�zett.

- Uraim, most egy kicsit v�rakoznunk kell. Watson, legyen sz�ves, adja ide az egyik pisztolyt! K�sz�n�m! Javaslom, hogy �n�k is tarts�k a kez�k �gy�ben, de k�ny�rg�k, csak v�gsz�ks�g eset�n haszn�lj�k! A tov�bbiakban pedig k�rem, tart�zkodjanak a besz�lget�st�l! 

   Holmes m�g az �rhely�nket is kijel�lte. A lord k�zvetlen�l az ajt� mellett a faln�l helyezkedett el, �n valamivel t�volabb t�le �gy, hogy pont r�l�ttam az ablakra, Holmes pedig az ablak k�zel�ben telepedett le. A l�mp�st a lordra b�zta.

   A fesz�lts�g az id� el�rehaladt�val egyre tapinthat�bb volt. Csak sejt�seim lehettek, mi�rt kuksolunk itt a s�t�ts�gben. Id�nk�nt hallottam a lord zil�lt l�legzetv�tel�t. Tal�n gondolatban m�g mindig a hal�lra k�sz�lt. Holmes szorosan a falhoz lapult �s mozdulatlans�g�val legink�bb egy szoborra eml�keztetett. Meglepve tapasztaltam magamon, hogy sem a f�radts�g, sem az �hs�g nem vett er�t rajtam, pedig minden bizonnyal k�s� lehetett m�r. Valahonnan messzir�l halk foszl�nyk�nt n�ha besz�r�d�tt az �ra kong�sa. Tizenegy, negyed tizenkett�, f�l tizenkett�… Az eg�sz l�gk�rt tompa n�mas�g uralta. Nem volt neh�z elk�pzelni, hogy a kast�ly t�bbi r�sz�ben is hasonl�an k�s�rteties csend honol.

   H�romnegyed tizenkett�… Egy pillanatra k�zelebb h�z�dtam a lordhoz �s b�tor�t�lag megszor�tottam a kez�t. Jeges volt az �rint�se, m�r rettegett a pillanatt�l, amikor �jf�lt �t az �ra. Az �rz�keim egyre �lesebbek lettek, kezdtem �gy �rezni, hogy m�r t�k�letesen l�tok.

   �s akkor felhangzott az �jf�lt jelz� kongat�s. A lord megijedt a hang hallat�n, de ami ezut�n k�vetkezett, az �nr�m is hasonl� hat�ssal volt. Tompa nesz sz�r�d�tt be k�v�lr�l. A hold f�nye pont az �llv�nyzatot vil�g�totta meg �s a szemk�zti falra vet�tette annak �rnyk�p�t. L�ttam, amint bar�tom felegyenesedik, �s minden idegsz�l�val az elk�vetkezend�kre koncentr�l.

   �jabb nesz, most m�r be tudtam azonos�tani, mi lehet az: valaki �pp az �llv�nyra m�szott fel. Kibiztos�tottam a fegyveremet �s l�lekben pr�b�ltam felk�sz�lni. A hold egy f�rfi �rny�t vet�tette a falra. Holmes, b�r j�l l�tta ezt, m�g mindig nem mozdult, mi pedig k�vett�k a p�ld�j�t.

   Az idegen elbabr�lt egy kicsit az ablakkal, de minden komolyabb neh�zs�g n�lk�l siker�lt feltolnia az als� ablakt�bl�t. Holmes kiv�rta, am�g az eg�sz fels�test�t el�retolta a ny�l�son, majd abban a pillanatban egy er�s �t�st m�rt a behatol� tark�j�ra. Az idegen a f�ldre zuhant, de hamar �sszeszedte mag�t �s r�rontott a bar�tomra. Heves dulakod�sba kezdtek. Holmes n�h�ny sikeres �t�ssel eltal�lta a f�rfit, mire az kiss� h�trat�ntorodott, majd m�g er�teljesebb mozdulattal a falhoz tasz�totta Holmest. Annyira gyorsan pergett le ez az eg�sz, hogy szinte fel sem tudtuk fogni, mi t�rt�nik. �gy �reztem meg�llt az id� �s akkor t�rtem magamhoz, amikor az idegen fojtogatni kezdte. Abban a pillanatban t�madtam h�tba, �s a pisztolyommal egy er�s �t�st m�rtem a fej�re. Ett�l v�gre �jultan rogyott �ssze.

- Meg kell hagyni Watson, nagyon �t�sek az �rvei a gazfick� meggy�z�s�re!

   Kicsit �sszeszedte mag�t, majd gyorsan megk�t�zte az idegent. A lord hal�lra v�ltan reszketett a sarokban, majd mikor felgy�jtottuk a l�mp�st, l�bai felmondt�k a szolg�latot �s a f�ldre rogyott.

- Ezt az �n idegeim m�r nem b�rj�k… – ny�gte.

   Holmes valahonnan el�ker�tett egy kis sherryt �s a lordba dikt�lt bel�le egy p�r kortyot, mire lassan visszat�rt bel� az �let. Az ismeretlen f�rfi m�g mindig eszm�letlen�l fek�dt a f�ld�n, de ha mag�hoz t�rt volna sem lett volna sok lehet�s�ge a mozg�sra, Holmes olyan er�sen megk�t�zte. A lord esetlen�l az arc�ba vil�g�tott, d�bbenet �lt ki az arc�ra, majd csak kib�kte:

- �n ezt az embert nem ismerem!

   Fekete haj�, fiatal, s�padt b�r� f�rfi fek�dt el�tt�nk a f�ld�n. A szobal�ny le�r�sa alapj�n k�ts�g sem f�rt hozz�, hogy � Pendleton Smith. Vajon � t�madt r�nk d�lut�n is?

- Azt hiszem uraim, itt az ideje, hogy m�lys�ges eln�z�st k�rjek �n�kt�l, ugyanis nem avattam be �n�ket mindenbe…

   Alighogy Holmes belekezdett, a f�rfi mag�hoz t�rt �s sziszeg� hangon szitkoz�dni kezdett:

- Maga nyomorult, Holmes! Legyen �tkozott!

   Minden erej�t megfesz�tve pr�b�lta kiverekedni mag�t a k�telek szor�t�s�b�l, de er�lk�d�se csak m�g jobban kif�rasztotta.

- Lord Cunningham, megnyugodhat, ha j�l sejtem, az �n �let�t senki nem fenyegeti �s nem is fenyegette soha.

   Egyszerre szakadt fel mindkett�nkb�l a k�rd�s:

- De h�t akkor ki ez?

   Holmes odahajolt a fogolyhoz �s a l�mp�st egyenesen az arc�ba ir�ny�totta:

- Hadd mutassam be Mr. Andrew Pietersfieldet, aki a k�tes eml�k� Moriarty professzor unoka�ccse…

- A sz�j�ra ne mer�szelje venni a nev�t!

   �gy t�nt, Holmes megel�gelte a heves ifj� kit�r�seit, a zseb�b�l el�vett egy kend�t �s bek�t�zte a sz�j�t.

- Rendben uraim, most m�r nyugodtan besz�lgethet�nk. Hamarosan Lestrade fel�gyel� is meg�rkezhet, m�g d�lut�n �zentem neki, hogy m�g ma �jjel j�jj�n el ide. Javaslom, hogy az urat vigy�k le az eb�dl�be, ott nyugodt k�r�lm�nyek k�z�tt tiszt�zhatunk mindent…

- Watson bar�tom, most m�r elj�tt az ideje, hogy mindenr�l besz�moljak – kezdte Holmes az eb�dl� kandall�j�nak t�maszkodva, mik�zben r�gy�jtott egyik kedvenc pip�j�ra. – Tartok t�le, hogy szokatlan viselked�sem m�r a kezdetekt�l felkeltette a gyan�j�t, de k�rem �rtse meg, nem avathattam be, mert azzal sokat �rthattam volna mindkett�nknek.

- M�gis, Holmes mir�l besz�l?

- Mint m�r mondtam, ez a fiatalember k�zvetlen rokons�gban �ll az �n n�hai nagy ellens�gemmel. Eml�kszik, amikor p�r napja �ppen arr�l besz�lt�nk, hogy a szervezet �gyeinek elemz�se m�g �j vesz�lyeket el�zhet meg? Maga eddig szent�l meg volt gy�z�dve r�la, hogy m�r minden b�n�s a r�cs m�g�tt �l, de sajnos m�g egy valakir�l megfeledkezt�nk. M�r egy ideje tudok r�la, hogy Pietersfield bossz�t akar �llni rajtam �s ebben nem csak nagyb�tyja ir�nt �rzett szeretete vez�rli, hanem az is, hogy elv�gtam minden olyan lehet�s�gt�l, melyb�l mostan�ban sz�p j�vedelmet rem�lhetett volna.

   A f�rfi ek�zben fic�nkolni kezdett a karossz�kben, ahova kik�t�zt�k. Holmes jeges tekintettel tartotta fel� pisztoly�t, mire � abbahagyta a mocorg�st. Val�sz�n�leg feladta.

- M�r egy ideje azon dolgoztam, hogyan volna lehet�s�gem elcs�pni a gazfick�t – folytatta. – Londonb�l elmenek�lni… ezt nem tartottam volna szerencs�s �tletnek, m�ltkor sem m�k�d�tt a legt�k�letesebben. Londonban maradni pedig fel�rt volna az �ngyilkoss�ggal. A legjobb id�ben �rkezett a megh�v�sa, dr�ga lord – fordult vend�gl�t�nk fel�. – Sz�ks�gem volt r�, hogy kiss� �tgondoljam az eg�szet �s egy r�vidke id�re elt�njek �ld�z�m szeme el�l. �gy t�nik, cselesen kij�tszottuk egym�st dr�ga uram, mivel engem sem az �n �ll�t�lagos k�miai felfedez�se vezetett r�, hogy elfogadjam a megh�v�st…

- Sz�val r�j�tt, hogy csak kifog�s volt? – a lord arc�r�l d�bbenet t�kr�z�d�tt.