Amikor �jf�lt �t az �ra…

- Be kell valljam Watson, nagy �r�mmel �s megnyugv�ssal t�lt el, hogy elk�s�rt…

   Ahogy �lt ott velem szemben �s egy csib�szes mosoly jelent meg a sz�ja szeglet�ben, nem lehetett r� haragudni. 

- Szerencs�je, hogy m�r jobb kedvemben vagyok. Meg kell hagyni, a pokolba k�v�ntam reggel, amikor hajnali f�l hatkor kir�ngatott az �gyb�l. De �gy, hogy v�gre siker�lt el�rni a vonatot �s m�r kifel� robogunk a v�rosb�l, sokkal nyugodtabb vagyok. Csak azt nem �rtem, hol k�slekedett az utols� pillanatig. M�r azt hittem elt�nt!

   Nem v�laszolt, csak el�vette a zseb�b�l a Times legfrissebb, gondosan �sszehajtogatott sz�m�t �s meglobogtatta a szemem el�tt. Ahhoz pedig nem kell az � tehets�ge, hogy kital�ljam, minek neki az �js�g.

- De az Isten szerelm�re, Holmes! – t�rt ki bel�lem. – Pihenni megy�nk, mag�nak meg ilyenkor is csak a b�nt�nyeken j�r az esze! 

- Pihenni megy�nk, val�ban, de meg kell hagyni, hogy h�zigazd�nk r�m unalmas alak, nekem azt�n elhiheti!

- El kell ismernem, hogy m�g val�ban nem sokat tudok Lord Cunninghamr�l, de akkor is az � vend�gszeretet�t �lvezz�k egy ideig!

- �s maga tal�n kellemesen el is t�ltheti azt az id�t. A Neatherthorn-i kast�lyhoz tartoz� hatalmas ter�let igen gazdag vad�llom�nnyal rendelkezik �s n�mi erdei s�ta is j�t fog tenni az �n Watson bar�tom romantikus lelkialkat�nak…

- Meg a maga eg�szs�g�nek is! Ami�ta visszat�rt Londonba �s sikeresen lesz�molt Sebastian Moran ezredessel, szinte egy perc szabadideje sem volt. Ne is tagadja, megl�tszik az arc�n, a vid�ki leveg� teh�t mag�nak is j�t fog tenni!

   Erre nem mondott semmit. Egy pillanatig olyan volt az arckifejez�se, mint egy sarokba szor�tott gyereknek. Hamarabb ismerte volna be, hogy szerelmes, mint azt, hogy nincs �pp j� b�rben.

   Mik�zben alaposan elmer�lt a b�n�gyi rovat tanulm�nyoz�s�ban, �n n�zel�d�ssel m�lattam az id�t. A lord megh�v�sa a legjobbkor �rkezett �s m�r az is nagy hat�ssal volt r�m, mikor a vonat v�gre elrobogott az utols� londoni �p�let mellett is. De egyre az motoszk�lt bennem, hogy az �gvil�gon semmit nem tudok vend�gl�t�nkr�l �s arr�l sem, Holmes ugyan honnan ismerheti. K�v�ncsian f�rk�sztem bar�tom arc�t, aki ezt val�sz�n�leg �szre is vette, mert nemsok�ra �gy sz�lt:

- Ne v�rjon semmif�le nagy t�rt�netet Watson, – kezdte, mik�zben �ppen csak fel-felpillantott az �js�gb�l – mind�ssze arr�l van sz�, hogy a lord szak�rt�je a k�mi�nak, �s mint olyan, elismeri az �n tud�somat is. K�z�s szenved�ly�nk m�g az egyetem �vei alatt hozott �ssze minket.

- �s hogyhogy �pp most h�vta meg mag�t?

- �, h�vott � m�r engem ezerszer is, csak mint m�r utaltam r�, nem valami sz�rakoztat� t�rsas�g � a magamfajt�nak. Nem �pp a szer�nys�g mondatja velem, de szaktud�sban siker�lt m�r t�lsz�rnyalnom, az � egyszer� vid�ki �lete pedig szint�gy nem jelent sz�momra sz�rakoz�st. Ez az ember arc�n viseli �s szem�ben hordozza �si fam�li�ja minden gy�trelm�t. Tal�n mag�t elsz�rakoztatj�k majd a csal�di hist�ri�k, amikb�l az�rt akad b�ven a tarsoly�ban. Sz�val, visszat�rve a megh�v�sra, p�r napja kaptam t�le egy levelet. �rtes�lt szerencs�s megmenek�l�semr�l, mint �rta, elt�n�sem �s �ll�t�lagos hal�lom �t is megr�zta. Annak �r�m�re, hogy mintegy �jj�sz�lettem… ne nevessen Watson, ezt a kifejez�st � maga haszn�lta �s kit�n�en szeml�lteti az � �don �s szentiment�lis st�lus�t, sz�val ennek �r�m�re �gy d�nt�tt, tesz m�g egy k�s�rletet �s megpr�b�l elcsalogatni a birtok�ra �s h� kr�nik�somat is sz�vesen l�tja. Mellesleg utalt arra is, hogy tett egy �j felfedez�st valamely savval kapcsolatban…

- Maga pedig igencsak �rdekl�dik ezen �jdons�g ir�nt, ne is tagadja!

- Ahogy mondja, Watson, r�tapintott az �n gyenge pontomra – ismerte el, mik�zben j�kedv�en nevetett – nagyon �rdekel, k�pes volt-e m�g valami �g�retes eredm�nnyel el��llni. 

   Itt besz�lget�s�nk ism�t elakadt, �gy �tadtam magam a t�j �lvezet�nek. Ek�zben Holmes felpattant �s �vatosan kin�zett a f�lk�b�l.  

- Mi a baj Holmes, hiszen megker�lt minden csomagunk…

   R�veteg tekintettel fordult fel�m.

- Val�ban? Rendben, akkor bizony�ra �n felejtettem el valamit…

   M�s helyzetben tal�n csod�lkoztam volna ezen a feled�kenys�gen, ami egy�ltal�n nem volt jellemz� bar�tomra, most azonban eln�z�bb voltam. Ami�ta A lakatlan h�z c�mmel lek�z�lt eset �jra visszavezette bar�tomat a Baker Streetre, Holmes j�csk�n el volt l�tva munk�val. Idegei gyakran pattan�sig fesz�ltek, nagyon lefogyott a helytelen t�pl�lkoz�s �s rendszertelen alv�s k�vetkezt�ben, val�ban r�f�rt m�r a pihen�s.

   �n m�gis nyugtalan voltam a t�tlen pihen�s miatt. Ilyenkor szokott ugyanis gyakrabban el�ker�lni eg�szs�g�nek m�sik megront�ja, az a bizonyos h�t sz�zal�kos oldat. Amikor ez eszembe �tl�tt, legsz�vesebben �tkutattam volna a poggy�sz�t, hogy ennek a k�ros szok�snak minden tartoz�k�t elt�ntessem. Az m�r r�g nem is volt k�rd�ses, hogy a sz�rny� eszk�z�ket mag�val hozta-e van sem. Ahogy elhagyott kis tany�k sora suhant el mellettem, lassan m�gis megnyugodtam, �s m�s ir�nyba tereltem gondolataimat.

   Mik�zben magamba sz�vtam az elsuhan� kora ny�ri t�j sz�neit, form�it �s besz�r�d� illat�t le�rhatatlan nyugalom t�lt�tt el, �s n�mi boldogs�g lop�zott a sz�vembe. Az andal�t� n�zel�d�s k�zben azonban n�ha �tpillantottam bar�tomra. L�that�an igen nyugtalan volt, folyton f�szkel�d�tt �lt�ben, azt�n meg kifel� b�mult, hol az ablakon, hol a f�lk�n, sz�rakozottan dobolt az ujjaival a karf�n, m�skor meg a legnagyobb zajt csapta a szerencs�tlen �js�g gy�r�get�s�vel. Mint egy nagy gyerek, akit�l elvett�k a legjobb j�t�k�t, �s most az a b�ntet�se, hogy nyugton �lj�n egy �r�ig. 

- Ennyire nincs �ny�re az utaz�s, Holmes?

   A k�rd�sem szemmel l�that�an v�ratlanul �rte.

- Ugyan mib�l gondolja? Azt hittem m�r r�g alszik…

- �gy viselkedik, mint egy kalitk�ba z�rt mad�r. Mutathatna az�rt t�bb lelkesed�st is! Mellesleg emellett az �lland� zaj mellett, amit a f�szkel�d�s�vel csap, m�g v�letlen�l sem tudn�k elaludni, pedig igaz�n j�l esne m�r!

- Akkor m�gis mire v�r Watson? – f�rmedt r�m.

   Szemmel l�that�an megb�nt�dott. M�rgesen a f�ldh�z v�gta az �js�got �s kiment a f�lk�b�l a folyos�ra. A sz�lling�z� f�stb�l l�ttam, hogy nem ment messzire, valahol a k�zelben cigarett�zhatott.

   Be kell valljam, nem esett j�l a kirohan�sa. Annyi sz�rny�s�get t�l�lt�nk m�r egy�tt, �s pont akkor kell hajba kapnunk, amikor pihenni megy�nk. M�rgesen fontam �ssze a karjaimat �s nem n�ztem t�bb� m�s ir�nyba, csak kifel� az ablakon. De a sz�nes t�j fokozatosan egyre jobban elsz�rk�lt �s m�r nem is leltem benne akkora �r�m�met, mint az im�nt.

   Lassan elnehez�lt a szemem �s elmer�ltem az �lmok birodalm�ban. El�sz�r mindenf�le furcsa k�p kerget�z�tt a szemem el�tt. L�ttam Holmest, amint �pp egy hatalmas k�mcs� f�l� g�rnyed �s mikor �szrevesz, s�t�ni vigyorral �gy sz�l:

- Kifejlesztettem egy szert, ami ezerszer hat�konyabb, mint a h�t sz�zal�kos oldat, �gyhogy nyugodt lehet, ahhoz t�bbet nem ny�lok! – ezut�n sz�rny� kacag�sban t�rt ki.

   Ezt a l�tv�nyt nem b�rtam elviselni, �gy rohanni kezdtem, de a l�baim nem vittek el�bbre. Zuhanni kezdtem �s egy hatalmas k�nyvt�rszob�ban tal�ltam magam. Holmes �s Moriarty professzor sakkozott. K�zelebb lop�dztam hozz�juk. Elb�v�lve n�ztem a sakkb�bukat. Olyan ismer�snek t�ntek. Moriarty figur�i nagyon hasonl�tottak azokra a b�n�z�kre, akikkel Holmes eddig lesz�molt, a husz�r figur�ja eg�szen biztosan Moran ezredes volt. Holmes b�bui k�z�tt pedig felfedeztem Lestrade fel�gyel�t, a kir�lyn� pedig f�l�tt�bb hasonl�tott az eml�kezetes Irene Adlerre. M�r �gy t�nt, Holmes �ll nyer�sre, amikor a professzor felsz�l�totta, hogy halad�ktalanul vonuljon vissza. Bar�tom f�l�nyesen n�zett ellenfele szem�be, de egy sz�t sem sz�lt.      

- Az �n kezem j�val messzebbre �r, mint gondoln�! – �v�lt�tte Moriarty.

   Ezt m�r nem hagyhattam annyiban. Karon ragadtam Holmest, aki eddig figyelemre sem m�ltatott �s pr�b�ltam elr�ngatni onnan. Mikor az igen t�volinak tetsz� ajt� k�zel�be �rt�nk, l�v�s d�rd�lt el. Egy �r�kk�val�s�gnak �reztem, m�g v�gre meg b�rtam fordulni �s akkor l�ttam, hogy bar�tom holtan esik �ssze. A k�lvil�g megsz�nt l�tezni, � meg csak fek�dt ott �s az ing�n hatalmas v�rfolt v�r�sl�tt. Akkor m�r biztosan tudtam, hogy meghalt. Ahogy k�zelebb hajoltam hozz�, hirtelen r�m pillantott �s furcsa mosollyal �gy sz�lt:

- Mi az, Watson, elaludtunk? 

   Pontosan erre a hangra riadtam fel. Bar�tom m�g tal�n pont id�ben r�ngatott ki ebb�l a sz�rny� r�m�lomb�l, �n pedig csak ennyit tudtam mondani:

- Ne tegye ezt t�bbet, rendben?

   Az arc�n nem l�tsz�dott sem meg�tk�z�s, sem lelkiismeretfurdal�s, semmi eff�le, csak bar�ts�gos hangon odavetette:

- Ideje k�sz�l�dni, mindj�rt ott lesz�nk!

   Mintha kicser�lt�k volna, j�kedv�en mosolygott �s mik�zben �sszeszedte a csomagjait, meg mertem volna esk�dni, hogy dudor�szik. �gy t�nt, az el�bbi veszeked�s nyoma a sz�rny� �lommal egy�tt elsz�llt. 

   A vonat beg�rd�lt a kis vas�t�llom�sra. Egy kocsi m�r v�rt r�nk. Mint megtudtam, ez az �llom�s van legk�zelebb a Neatherthorn-i kast�lyhoz, �s innen m�g utaznunk kell egy kicsit. T�bbsz�r is megfordult az�ta a fejemben, hogy ha ez volt a legk�zelebbi �llom�s, sz�rny� messze lehetett minden t�volabbi.

   El�g sok�ig tartott a kocsik�z�s, de tulajdonk�ppen kellemes �t volt. Kicsit m�g z�gott a fejem az el�bb �t�ltekt�l, bar�tom viszont nem l�tszott sem f�radtnak, sem inger�ltnek t�bb�, csendben cigarett�zgatott mellettem. Nem is t�rtem a fejem a hirtelen hangulatv�ltoz�son, figyelmemet lek�t�tte a t�j sz�ps�ge. Igaza volt Holmesnak, itt azt�n t�nyleg kellemes s�t�kat tehet az ember, a hozz�m hasonl� nagyv�rosi pedig szinte soha nem l�t ilyen var�zslatos, �rintetlen vid�ket.

   A keskeny kocsi�t f�l�tt l�gyan hajolt �ssze a f�k lombkoron�ja, a besz�r�d� napf�nyt�l �gy t�nt, mintha �ri�si gy�m�ntokkal lenne �kes�tve. A h�bor�tatlan csend k�r�l�lelte a t�jat, amit n�hol az erdei madarak csod�s �neke t�rt meg. Ebben a k�rnyezetben az ember k�pes lenne minden b�j�t �s f�jdalm�t elfelejteni. Ahogy egy tiszt�son l�v� keresztez�d�shez �rt�nk, a kocsis balra mutatott:   

- Arra van Dukesberg. Uram szolg�l�i j�r�szt onnan sz�rmaznak, mint ahogy �n is.

   Ennyit mondott az eg�sz �t alatt. Nemsok�ra egy �sr�gi, faragott d�sz�t�s� k�kapuhoz �rt�nk. Nem volt neh�z kital�lni, hogy mindj�rt felt�rul el�tt�nk maga a kast�ly.

   M�r t�bbsz�r is megpr�b�ltam elk�pzelni, milyen lehet ennek a vid�kre visszah�z�dott �rnak a birodalma. Kisebb, d�ledez� fal�, �don �p�letet l�ttam magam el�tt, melynek folyos�in, mint egy agg k�s�rtet, maga az �sz haj� lord suhan v�gig kez�ben n�h�ny k�mcs�vel, mint ahogy n�ha Holmest is l�tni. Erre a pontra jutva mindig meg�lltam. Nem illend� �gy k�pet alkotni valakir�l, hogy nem is ismerj�k. Ut�lag m�r azon is sz�gyenkeztem, hogy id�ig eljutottam.

   A buja n�v�nyzet k�z�tt egyre sz�lesedett maga az �t �s az azt �vez� gondozott gyep is, m�g v�g�l felt�rult el�ttem maga a kast�ly. A d�bbenett�l el�sz�r nem is jutottam sz�hoz. A gyep �s a f�k z�ldj�t�l �s az �g k�kj�t�l keretezve lust�n �s m�lt�s�gteljesen terpeszkedett el�ttem egy hatalmas �p�let, ami minden elk�pzel�semet fel�lm�lta.

   Ahogy k�zelebb �rt�nk, l�thattam, hogy a t�volabb es� sz�rnyat �llv�nyok bor�tj�k, val�sz�n�leg renov�lj�k azt a r�szt, b�r munk�sokat nem l�ttam. Kicsit olyan hat�st keltett, mint egy beteg v�gtag egy �leter�s testen. Az �p�let t�bbi r�sze ugyanis leny�g�z�en n�zett ki, bele sem mertem gondolni, mennyibe ker�lhet a fenntart�sa egy eff�le �p�letnek.

   A kocsi a bej�rathoz, egy hatalmas faajt�hoz g�rd�lt, melyet g�r�g �p�tm�nyeket id�z� oszlopok fogtak k�zre. A homlokzaton az 1635-�s �vsz�mot fedeztem fel. Az ajt�ban megjelent egy merev tart�s� f�rfi, val�sz�n�leg valamelyik szolga lehetett. Az a gondolatom t�madt, hogy ez az ember t�k�letesen illik ehhez a kast�lyhoz. Ahogy �llt ott, mint aki kar�t nyelt, �rzelmeket nem t�kr�z�, vagy ink�bb p�ffeszked�nek hat� arckifejez�s�vel, szinte hallottam magam el�tt, ahogy �rces hangj�n bejelenti a h�z ur�nak, hogy meg�rkezt�nk. �s ekkor �jabb k�pek rohamoztak meg mag�r�l a vend�gl�t�nkr�l. Az el�bbi reszketeg tart�s� g�rnyedt k�s�rtet szertefoszlott �s �tadta a hely�t egy k�v�rk�s, m�lt�s�gteljes, nemes von�s� �rnak. M�g miel�tt egy rizsporos par�k�t is a fej�re k�pzelhettem volna, a szolga megsz�lalt:

- �dv�zl�m �n�ket uraim a Neatherthorn kast�lyban. Richmond vagyok, a komornyik. Az �r m�r izgatottan v�rta �rkez�s�ket.

   Mik�zben kisz�lltunk a kocsib�l, utas�totta az odarendelt inast, hogy csomagjainkat vigye a szob�nkba. Bevezetett minket a kast�ly el�ter�be �s k�z�lte, hogy azonnal jelenti �rkez�s�nket a lordnak. Erre azonban nem volt sz�ks�g, hiszen a formalit�sokat mell�zve hamarosan megjelent maga a h�z ura is. Ahogy �lltunk ott az el�t�rben, gyermeki �r�mmel szaladt le a l�pcs�n a lord, akit hangja m�r messzire megel�z�tt:

- Holmes, mennyire �r�l�k, hogy v�gre meg�rkeztek!           

   Ekkor foszlottak sz�t v�gk�pp az �n rizsporos par�k�s-k�s�rtetes v�zi�im. A lord minden elk�pzel�semnek ellentmondott. Egy hat l�b magas fiatal, sov�ny, de �leter�s f�rfi jelent meg el�tt�nk, akinek a szeme csillogott az �r�mt�l. Bar�ts�gos ember lehetett, ez messzir�l sug�rzott r�la. Az arca sem olyan volt, mint hittem.  Nemesi sz�rmaz�s�t legink�bb csak a sz�ja �s orra vonala valamint a finoman metszett arc�l t�kr�zte. Nagy, k�v�ncsi k�k szemeivel v�gigf�rk�szett minket. Hirtelen kirohan�s�t leplezend� zavartan sim�totta h�tra sz�k�sbarna haj�t. Mondanom sem kell, viselete is ink�bb a leg�jabb �zl�st t�kr�zte, nem pedig a t�bb sz�z �ves nemesi hagyom�nyokat. Nem tudtam eld�nteni, hogy Holmes jellemezte-e rosszul, amikor unalmas term�szet�r�l �s h�nyattatott sors�r�l besz�lt, vagy a mi �rkez�s�nk v�ltozatta meg ennyire.

- Bocs�ssanak meg uraim, hogy csak �gy lerohantam �n�ket, de m�r igen r�g nem volt l�togat�m �s nem t�l v�ltozatos az �let erre fel�nk. Holmes bar�tom, nincs mostan�ban valami j� sz�nben – mondta, mik�zben j�t�kosan v�llon veregette. – Rem�lem, hogy a birtokomon �j er�re kap, bizony�ra kimer�tett�k az elm�lt �vek esem�nyei.

   Holmes csak egy biccent�ssel �s valamif�le halk mormog�ssal felelt. A lord pedig bar�ts�gos arccal fel�m fordult:

- �n pedig bizony�ra Watson doktor, nagyon �r�l�k, hogy v�gre megismerhetem – mondta, mik�zben er�s k�zfog�ssal is k�sz�nt�tt. – Elmondhatatlanul h�l�s vagyok a munk�j��rt. Mindig elolvasom az �r�sait, �gy legal�bb nyomon tudom k�vetni, mire vitte az �n h�res bar�tom. Nagy izgalommal szoktam v�rni az �jabb besz�mol�kat. Val�ban remek �r�sok!

- �, igaz�n k�sz�n�m uram, az �n kis f�rcmunk�im nem �rdemelnek ekkora dics�retet.

- M�r hogy is ne �rdemeln�nek! B�r, mint azt is olvasom id�nk�nt, tal�n nem �tik meg a tudom�nyos m�rc�t – ekkor csib�szesen Holmes fel� kacsintott, akit l�that�lag nem b�ntott a c�lozgat�s – mindenesetre a hozz�m hasonl� egyszer� olvas�kat nagyon is mag�val tudja ragadni. Egy�tt osztoztam �nnel megrend�l�s�ben, amikor besz�molt Holmes elt�n�s�r�l, de ann�l nagyobb volt az �r�m�m, mikor �rtes�ltem r�la, hogy m�gis siker�lt kimenek�lnie abb�l a pokoli helyzetb�l. Ez�rt is gondoltam, hogy teszek m�g egy k�s�rletet �s megpr�b�lom v�gre elcsalogatni ide. Nagy �r�mmel t�lt el, hogy van v�gre t�rsas�gom.  

   Eme bar�ts�gos fogadtat�s ut�n elfeledtem minden rossz el��t�letemet �s a veszeked�s Holmesszal is t�volinak t�nt m�r. A komornyik megmutatta a szob�inkat, kicsit rendbe hoztuk magunkat �s csatlakoztunk a lordhoz, aki m�r el�k�sz�ttette sz�munkra a kiss� eltol�dott eb�det. Mint ahogy arra vend�gl�t�nk is utalt, sz�vesebben v�rt meg minket az eb�ddel, ha m�r �gyis t�rsas�ga �rkezik.

   Egy �ri�si szob�ba, vagyis ink�bb terembe vezettek minket, aminek egyik oldala csupa ablak volt �s a kast�ly sz�pen gondozott parkj�ra n�zett. A m�sik oldalon pedig a csal�d �si tagjainak portr�i sorakoztak. Nemes tekintet�, kecses d�m�k, harci t�zt�l f�t�tt lovagok, k�nyesked� gavall�rok eg�sz sora vonult fel el�tt�nk.

   A lord gyorsan az asztal fel� mutatott. Halkan megjegyezte, hogy a csal�di k�pt�r bemutat�s�t ink�bb az �tkez�s ut�nra hagyn�, mivel biztosra veszi, hogy Holmest �gyis untatn� a dolog. Engem viszont nagyon is �rdekeltek ezek a k�pek. A hossz�, d�szes asztal is csak tov�bb fokozta a terem hangulat�t �s r�gm�lt id�k nagy �ri lakom�it id�zte el�m. A lord helyet foglalt az asztalf�n, mellette v�rt r�nk a m�sik k�t ter�t�k. Az asztaln�l �lve jobban szem�gyre vehettem a szoba v�g�n �ll� kandall�t, ami f�l�tt egy tekint�lyes fegyvergy�jtem�ny pomp�s darabjai csillogtak.

- R�gi csal�di �r�ks�g – legyintett lord Cunningham, bizony�ra �szrevette, mennyire leny�g�znek ezek a t�rgyak. Le�rhatatlan hangulata volt ennek a teremnek, mintha visszautaztam volna az id�ben.

   Az eb�det is csak ehhez hasonl� jelz�kkel illethetem: fejedelmi. Miut�n elfogyasztottuk a kiv�l� fog�sokat, k�nyelmesen elny�jt�ztunk a sz�keken �s besz�lgetni kezdt�nk. A lord m�g egyszer eln�z�st k�rt a tal�n t�l heves fogadtat�s�rt. Mint utalt r�, m�r �vek �ta nem volt huzamosabb ideig l�togat�ja, ez�rt kiss� elszokott m�r a nemesekhez m�lt� t�k�letes viselked�si norm�kt�l.

   Azut�n alaposan kik�rdezte bar�tomat, hogyan alakult az �lete azok ut�n, hogy utolj�ra tal�lkoztak �s k�l�n�s r�szletess�ggel �rdekl�d�tt az elm�lt p�r �vr�l. Bebizonyosodott az is, hogy jobb t�rsalg� �s vend�gl�t� ann�l, mint amilyennek le�rta mag�t �s �r�mmel tapasztaltam, hogy jobban ismeri bar�tom szesz�lyes alkat�t is, mint gondoltam volna.     

- �gy l�tom, Holmes, az�rt olyan nagyon nincs �ny�re, hogy �gy kifaggatom. Tudja, doktor – fordult fel�m – m�r az egyetem �vei alatt is �gy ment ez. �n csak fecsegtem, �s ha szerencs�m volt, bar�tunk m�ltatott is n�h�ny sz�ra. Nem baj, ann�l jobb, hogy most legal�bb j� kedv�ben tal�ltam. De ismerve �nt, most sem fogja felesleges semmittev�ssel m�latni az id�t, nem igaz?

- Val�ban, �lords�ga m�g mindig j� emberismer� – mondta Holmes, de ezt ink�bb csak mag�nak jegyezte meg. – Magammal hoztam n�h�ny jegyzetemet, amit szeretn�k rendszerezni.

   Ahogy ezt kimondta, egy hatalmas kupac szanasz�t hajig�lt pap�r k�pe jelent meg el�ttem. L�ttam magam el�tt, amint ennek a rengeteg iratnak a k�zep�n �l �s pr�b�l bel�le a maga sz�rakozott �s h�bortos m�dj�n rendezett halmot k�sz�teni. Alig tudtam visszafogni, hogy el ne nevessem magam.

- Doktor Watson, �n is hasonl�an k�pzeli el az elk�vetkezend� napokat? – a lord szinte esdekl�en n�zett r�m.

- Semmi esetre sem, nem sz�nd�kozom pihen�s k�zben is a munk�mmal foglalkozni, akkor nem is lenne igazi pihen�s.

- Akkor mi j�l ki fogunk j�nni, �gy gondolom.

   Ez j� �rz�ssel t�lt�tte el, szemmel l�that�lag egy �j sz�vets�gesre lelt bennem. Nem f�rt a fejembe, hogy lehet ennyire mag�nyos ez az ember. Felnevetett �s bar�tom fel� fordult.

- Kedves Holmes, ne is zavartassa mag�t. Ha j�l sejtem, legsz�vesebben m�r az akt�i m�ly�n kutakodna, �gyhogy most nem is tartom fel t�bb k�rd�ssel. �rezz�k magukat otthon!

   Holmes erre kih�zta mag�t, mormogott valami halk k�sz�n�m-f�l�t azt�n magunkra hagyott benn�nket. A lord pedig fel�m fordult �s �gy sz�lt:

- Ha j�l sejtem, m�g ad�s vagyok egy idegenvezet�ssel…

   Azon a d�lut�non �rtettem meg, mit �rtett azon Holmes, hogy a lord r�m unalmas alak. Ez a fiatalember ugyanis egy olyan �si csal�d sarja volt, melynek csal�df�ja eg�szen H�d�t� Vilmosig visszavezethet�. A lord pedig a csal�di hist�ri�k �s trag�di�k kit�n� ismer�j�nek bizonyult. A k�pgy�jtem�nyben nem akadt egy olyan k�p sem, amir�l ne tudott volna a maga �lvezetes �s v�laszt�kos el�ad�sm�dj�ban mes�lni. Holmes pedig soha sem rajongott igaz�n az eff�le m�r-m�r m�v�szi �rt�k� el�ad�sok�rt, �gy �rthet� is, hogy e k�t teljesen ellent�tes �rdekl�d�s� jellem csak a k�mia keskeny hat�rmezsgy�j�n tal�l �rintkez�si pontokat. Mindenesetre az id� m�l�s�t nem is nagyon �rz�keltem, csak egy t�voli �ra kong�sa sz�r�d�tt bele id�nk�nt a besz�lget�s�nkbe. Megtudtam p�ld�ul, hogy a fegyvergy�jtem�ny jelen l�v� darabjai csak kis r�sz�t k�pezik a teljes csal�di �r�ks�gnek, amely a kast�lyban itt-ott fellelhet�. Ezek az eszk�z�k h�en szolg�lt�k a kir�lyt �s sok csat�t megj�rtak.

   Igen sz�nes k�pet kaptam a csal�d t�rt�net�r�l is. A lord �sei akkor is a kir�ly p�rtj�n �lltak, amikor az uralkod� �lete vesz�lyben forgott.

   Az egyik k�pen egy z�m�k, k�v�rk�s embert l�ttam, �sszevont s�r� szem�ld�ke al�l k�rlelhetetlen szigorral par�zslott apr� fekete szeme. � volt lord William, aki a kast�lyt a maihoz hasonl� form�ban �p�ttette �t. Az a sz�rny, amin�l m�r kor�bban is felfedeztem az �llv�nyzatot, a kast�ly leg�sibb r�sze, ennek megfelel�en m�r nincs a legjobb �llapotban �s �ppen a jav�t�sokon dolgoznak. Igaz�b�l olyan nagy sz�ks�g tal�n nem is lenne a rendbehozatal�ra, mert a kast�lyban alig laknak, de a lord nem akarja megv�rni, hogy �letvesz�lyess� v�ljon. 

- Mivel jobb dolgom �gyse nagyon akad, nyugodtan elb�bel�d�m ezekkel a munk�latokkal – jegyezte meg.

   Mutatott egy k�pet egy igen b�jos ifj� h�lgyr�l, aki a csal�di legend�rium szerint majdnem VIII. Henrik feles�ge lett. N�mi ir�ni�val tette hozz�, hogy el�bb meghalt, minthogy a frigy l�trej�hetett volna. Nemes von�s� �llamf�rfiak vonultak v�gig el�tt�nk, mindegyik egy-egy k�l�nleges szem�lyis�g �s sors.

   Azt�n az egyik k�pn�l a lord eln�mult egy pillanatra. Meglepve fedeztem fel, hogy a k�pen l�that� fiatalember k�l�n�s m�don szinte megsz�lal�sig hasonl�t h�zigazd�mra, csak a viselete eg�szen m�s. M�g a nemes urak sor�ban is szemet sz�rt az az igen d�szes viselet, ami a Napkir�ly kor�nak divatj�t id�zte fel bennem. M�r �pp meg akartam jegyezni, milyen megd�bbent� a hasonl�s�g, amikor gondolataimat szerencs�re f�lbeszak�totta a lord k�vetkez� t�rt�nete:

- A hagyom�ny szerint � a csal�d fekete b�r�nya, Archibald… – hangja itt egy kiss� elkomorult. – Kit�n� kardforgat� volt, de jellem�nek sz�rny� von�sai hamar ki�tk�ztek. �r�kk� l�zadozott, cselsz�v�seken t�rte a fej�t. Atyja akarata ellen fordult, amikor r�szt vett egy �sszeesk�v�sben, ami egy kir�ly elleni mer�nyletre ir�nyult. Heves term�szete lett a veszte is, amikor egy porosz herceget mag�ra harag�tott. Egy p�rbaj sor�n ugyanis a herceg az eg�sz udvar szeme l�tt�ra v�gzett vele. Utols� szavaival atyj�t �s fiv�r�t �tkozta �s sajnos �gy t�nik, ez az �tok a mai napig �l. Any�m, aki mindig is szentiment�lis hajlam� volt, gyakorta utalt r�, mennyire hasonl�tok Archibaldra �s mindig hozz�tette, hogy �n leszek az, aki majd megt�ri ezt a sz�rny� �tkot.    

- Hadd jegyezzem meg uram, �n �gy l�tom, hogy csak a k�ls� tulajdons�gait �r�k�lte, jellem�ben nagyon is k�l�nb�z�nek mutatkozik. �n hajlok arra, hogy �desanyj�nak igaza lehetett.

- Kedves, hogy ezt mondja, pedig nagyon is t�ved – lehajtott fejjel, komoran, mintegy mag�nak mormogva elindult a terem t�ls� v�g�be, mik�zben �gy folytatta. – Az�ta j� p�r �v eltelt �s nem volt egy olyan gener�ci� sem, ahol valami sz�rny�s�g ne t�rt�nt volna. Kegyetlen gyilkoss�gok, �rul�sok �ldozatai k�vetkeztek ezut�n, forradalmak, t�zesetek, v�rf�rd�k, j�rv�nyok �s m�g �gy sem teljes a sor. Id�nk�nt elgondolkodom rajta, hogy maradhattunk m�g mindig fenn. Az �n sz�leim egy t�zesetben vesztek oda. �s az �n gener�ci�mat sem k�m�li az �tok.

   Odal�pett egy k�phez, amir�l egy mosolyg�s fiatalember n�zett le r�m.

- � a fiv�rem, Richard. Egy vad�szbaleset sor�n vesztette az �let�t.

- �szint�n sajn�lom.

- �n is – mondta szem�t les�tve – ez�rt az�ta nem is j�rok vad�szni. Nincs is, aki elk�s�rjen. Tudja – fel�m fordult �s most eg�szen m�snak l�tszott, mint az el�bbi szinte gyerekesen lelkes fiatalember �s ekkor �rtettem meg, mire utalt Holmes a csal�di trag�di�kkal – az�rt �lek ilyen z�rk�zott �letet, mert m�r nem is nagyon merek kimozdulni. Rokonaim nincsenek, �j bar�ts�got pedig nehezen k�t�k. Amikor m�g fiatal voltam �s szertelen, rengeteget utaztam �s nem hittem el ezt az �si csal�di mes�t. Kicsit ez az �nem t�rt �jra el� bel�lem ma, amikor �n�k meg�rkeztek. Bej�rtam a f�l vil�got �s – itt kis sz�netet tartott �s tett n�h�ny lass� l�p�st – a kalandoz�saim alatt megtal�ltam az �n igazi t�rsamat – feln�zett egy k�pre, amir�l egy elb�v�l� sz�ke haj� h�lgy pillantott vissza r�. – � Laura, a feles�gem – megr�zta a fej�t �s nagyot s�hajtott – m�g mindig �gy besz�lek r�la, mintha �lne, pedig m�r �t �ve, hogy �t is elvesztettem.   

   A szemem el�tt megelevenedett a k�p. �gy t�nt, mintha m�g most is egym�st n�zn�k. A lordon l�tszott, hogy m�g mindig mennyire szereti �t, mintha a tekintete is elhom�lyosult volna egy pillanatra. Azt�n megr�zta mag�t, vett egy nagy leveg�t �s �gy folytatta:

- Sz�val tartok t�le, hogy ez az �tok a mai napig k�s�rt �s semmi es�lyt nem l�tok r�, hogy k�pes lenn�k legy�zni. De hagyjuk is az �n tragikus �letem taglal�s�t! Volna kedve megtekinteni a k�nyvt�rat? Van egy p�r igazi ritkas�gom…

   Mosolyt er�ltetett mag�ra �s ism�t mag�ra �lt�tte a vid�m, bar�ts�gos f�rfi jelmez�t. Ahogy a park sz�ps�geit magyar�zta a k�nyvt�rba menet, �n egyre csak azon t�n�dtem, mennyire t�ved. Ha valakinek, h�t neki megvan az ereje hozz�, hogy egy ilyen �tkot megt�rj�n.

   A lord megmutatta a k�nyvt�rat, a teljes fegyvergy�jtem�nyt �s amikor v�g�l r�nk esteledett, felaj�nlotta, hogy ink�bb holnap folytassuk az eff�le besz�lget�st.

- Igaz�n tapintatlans�g volna t�lem, ha kihaszn�ln�m minden perc�t az ittl�t�knek �s nem hagyn�m, hogy pihenjenek. Elv�gre az�rt j�ttek, nem igaz? Mellesleg azt sem akarom, hogy els� nap kifogyjunk a t�m�b�l, azt�n Holmes p�ld�j�t k�vetve a szob�ba k�ne bez�rk�znunk – cinkos mosoly suhant v�gig az arc�n, majd bar�ts�gos hangon folytatta – ideje, hogy engedjem egy kicsit �nt is lepihenni, meg azt�n nekem is ki kell f�jnom magamat. A vacsor�n�l tal�lkozunk, bar�tom!

   Ez az utols� sz� nagyon is j�l esett. Ahogy felmentem a l�pcs�n �s haladtam a szob�m fel�, kavargott a fejemben a sok t�rt�net, amit hallottam. M�r eg�sz m�s szemmel l�ttam ezt a kast�lyt is, v�res forradalmak �s heves p�rt�t�sek zaj�t�l t�vol, m�gis a t�rt�nelem sodr�ban ugyanolyan nyughatatlan �s tragikus eml�kezet� helyk�nt. Ezek a falak sok olyan esem�nyt l�ttak m�r, amit �n felfogni sem voln�k k�pes. �s ennek az �lland� z�rzavarnak a k�zep�n �ll maga a lord, aki nem t�rt meg a sok sz�rny� teher alatt. A gyermeklelk�, sz�rakozott vil�gfi egy csap�sra romantikus h�ss� n�tt a szememben. Azt�n eszembe jutott Holmes. Vajon tud � minderr�l a sz�rny� csap�ssorozatr�l? K�tlem, hogy a felsz�nes besz�lget�sn�l valaha is tov�bb jutottak volna. �pp ez�rt b�szkes�ggel t�lt�tt el, hogy h�zigazd�nk �gy megny�lt el�ttem.

   Miel�tt azonban a saj�t szob�mba mentem volna, gondoltam megn�zem a bar�tomat, ugyan hogy haladhat a maga kis irathalmaz�val. Kopogtattam, mire egy alig hallhat� v�laszt kaptam. Mikor benyitottam, Holmes nekem h�ttal �lt a karossz�ken. �ll�t a kez�re t�masztotta, azzal pedig a t�rd�n k�ny�k�lt. G�rnyedt h�t�nak �v�t lefel� l�g� bal karja t�rte meg. Nem mozdult �s nem sz�lt akkor sem, amikor k�zelebb l�ptem. Gyan�s volt nekem ez a mozdulatlans�g, de amikor szembe fordultam vele, megnyugodtam. A bal kez�ben nyoma sem volt t�nek, egy lapot szorongatott �s �veges tekintettel b�mult maga el�. A t�bbi irat nem is egy kupacban, hanem szanasz�t hevert a szoba padl�j�n. �js�gcikkek, feljegyz�sek, �br�k, list�k. Nagyon kellett vigy�znom, hogy �ssze ne tapossam �ket, mert akkor azt�n ez a h�v�s nyugodts�g nagy viharba csaphatott volna �t.          

- K�l�n�s az �let, nemde Watson? – nem mozdult meg most sem, csak a tekintet�t szegezte r�m. – Moriarty professzor r�g odaveszett �s m�g a s�ron t�lr�l is k�pes bossz�t �llni rajtam!

   Nem �rtettem ezt a k�l�n�s filoz�fiai hangvitelt.

- M�gis mir�l besz�l? �n �gy tudtam, hogy vele egy�tt az eg�sz szervezettel is lesz�molt.

   Hirtelen meglep�en �l�nk lett, felpattant a sz�kr�l �s az ablakhoz l�pett.

- De az adatok, Watson! – hangosan besz�lt, szinte m�r kiab�lt, besz�d�t pedig heves gesztusokkal k�s�rte – Mit �rek mindezzel, ha nem tudom �jraalkotni a rendszert? Az a szervezet, aminek Moriarty csak az agya volt, sz�z meg sz�z sz�lb�l �ll �s nekem azt tudnom kell, hogy mindent megtettem-e ellene! �t kell l�tnom az eg�szet, ehhez pedig Moriarty esz�vel gondolkodva sejtr�l sejtre fel kell �p�tenem az eg�szet!

- De a Scotland Yard m�r mindenkit letart�ztatott…

- Ne is eml�tse a Yardot! – hangja ism�t cs�ggedtt� v�lt �s a karossz�kbe vetette mag�t. – �ppen az�rt csin�lom, hogy ezek a szerencs�tlenek nehogy kiengedjenek ak�rkit is id� el�tt. Am�g t�vol voltam, csak halmozt�k a felder�tetlen �gyeket, �s semmi esetre sem vett�k volna �szre, hogy a f�t�l nem l�tj�k az erd�t! Annyira egy�rtelm� volt, hogy az �sszes ilyen esetnek �k �llnak a h�tter�ben. Moriarty �s band�ja…

- Nem eg�szen �rtem a probl�m�t, Holmes. Hol az a baja, hogy m�r kivesztek az igazi b�n�z�k, hol meg az, hogy nincs megfelel� munk�ja. Siker�lt m�r az �sszes b�n�z�t r�cs m�g� dugnia, most meg azzal m�latja az id�t, hogy a m�ltban keresg�l megold�st lez�rt �gyekre. 

- B�r �tl�tn� maga is, Watson, mi is foroghat kock�n. Ezeket az embereket �r�kre sz�m�zni kell a t�rsadalomb�l �s ezt csak t�rv�nyes �ton tehetj�k meg.

   Akkor kimondtam:

- Maga f�l, Holmes?

   L�that�an nem d�bbent meg.

- Aki b�tor, az csak egy buta fajank�. Lestrade �s komp�ni�ja nem fogja fel, hogy mekkora katasztr�fa �llhat el�tt�nk. Ha nem tudom id�ben felnyitni a szem�ket, elveszt�nk.

   Ezzel a balj�slat� mondattal �rt v�get a besz�lget�s�nk. Olyan fagyos volt a l�gk�r, hogy jobbnak �reztem, ha mag�ra hagyom. Nem akartam, hogy a k�ts�gbees�s �rv�nye mag�val r�ntson. Ez�rt lett volna inger�lt a vonaton is? Tal�n m�g mindig a m�lt �rnyai k�s�rtik? Akkor be�rtem ezzel a magyar�zattal. Elv�gre nem tudhattam igaz�n, milyen �rz�s lehetett megmenek�lni a hal�l tork�b�l. Van, akit ez az �rz�s a s�rig elk�s�r. Ekkor ism�t bar�tom t�lfesz�tett temp�j� legut�bbi h�napjaira gondoltam �s ebben v�ltem megtal�lni a megnyugtat� v�laszt a szokatlan viselked�sre. Mindenki a b�rt�nben �lt m�r, aki vesz�lyt jelenthetett volna, csak t�lz�sba viszi az aggodalmaskod�st. Nem mell�kes persze az sem, hogy a Scotland Yard k�pess�geir�l soha nem volt t�l nagy v�lem�nnyel. Ezzel r�szemr�l lez�rtam a k�rd�st.

   Mindennek ellen�re a vacsora k�zel sem volt olyan fesztelen, mint az eb�d �s az ut�na elt�lt�tt �r�k �s ez�rt n�mik�pp szemreh�ny�st is tettem magamnak. �gy �reztem ugyanis, mintha �n lenn�k a k�zvet�t� k�t asztalt�rsam k�zt. Holmes m�g mindig az el�bbi besz�lget�s hat�sa alatt �llt, a lord pedig szint�n zavarban volt. Lehet, hogy att�l tartott, lelepleztem Holmes el�tt d�lut�ni ell�gyul�s�t? Mindenesetre a vacsor�t hamar befejezt�k �s nem sokkal k�s�bb mind nyugov�ra t�rt�nk.

   A ver�f�nyes ny�ri reggel �d�t�en hatott mindannyiunk lelk�re. Akkora ugyanis r�g elfeledtem az esti k�nos esem�nyeket. A lord k�zl�kenyebb �s vid�mabb volt, mint valaha �s n�ha siker�lt Holmest is sz�ra b�rnia. Bar�tom ked�ly�llapota is javult kiss�. B�r l�ttam rajta, hogy nem sokat aludt, val�sz�n�leg alaposabban �tgondolhatta a dolgokat �s � maga is r�j�tt, hogy csak r�mk�pek el�l menek�l. A szob�j�b�l tov�bbra is csak a legkevesebb esetben mozdult ki, de �gy l�ttam, ez a lordot sem nyugtalan�tja t�lzottan. El�g r�g�ta ismert�k egym�st, �gy bar�tom viselked�se miatt nem kellett szabadkoznom.

   A k�vetkez� p�r nap hasonl� hangulatban telt el. A lord el�kerestette a r�gi krikett�t�it �s v�gre kimer�szkedett egy kicsit a szabadba. M�g az is el�fordult, hogy Holmes ki�lt az udvarra �s n�zte, ahogy j�tszunk. �gy t�nt, kezd megb�k�lni a csendes semmittev�ssel, napr�l napra nyugodtabbnak t�nt.

   B�r �n magam nem nagyon akartam er�ltetni a dolgot, de a lord annyira ragaszkodott hozz�, hogy v�g�l is �, a komornyik �s �n elment�nk vad�szni. �gy t�nt, Holmesnak is tetszett valamennyire az �tlet, m�gsem tartott vel�nk. „Barb�r �ri h�bort, ami nem az �n elm�mnek val�”, valahogy �gy jellemezte, amikor k�z�lte, hogy nem tart vel�nk. Nem ment�nk t�l messzire �s nem is maradtunk el t�l sok�ig. L�ttam, hogy a lordnak �gy is esz�be jutottak a r�gi f�j� eml�kek, n�ha elkalandozott a figyelme, de szerencs�re nem t�rt�nt semmi baj. L�tt�nk n�h�ny foglyot �s b�szk�n vonultunk vissza a kast�lyhoz a hadizs�km�nnyal.

- Sz�p l�v�s volt, uram, �nb�l kiv�l� c�ll�v� v�lhatott volna!    

- Ugyan, Watson doktor, ez amolyan csal�di hagyom�ny n�lunk, m�r eg�szen fiatalon megtan�tanak a fegyverforgat�sra minden Cunningham fi�t. Nem is tudja elk�pzelni, mennyire ut�ltam agyaggalambra l�d�zgetni! – Nevetett, majd meg�llt �s komolyabb hangra v�ltott. – K�sz�nettel tartozom mag�nak! M�r eg�szen elfelejtettem, milyen a vil�g a kast�ly falain k�v�l, annyira nem j�rok sehova. Watson, maga igazi kincs, �j �leter�t �nt�tt bel�m!

- Szerintem t�lbecs�li a k�pess�geimet, uram. Csak arr�l van sz�, hogy akinek nincs t�rsas�ga, az nem is nagyon v�gyik kimozdulni. Holmes mondta, hogy sok idej�t lek�tik a k�miai k�s�rletek �s tett is valamilyen felfedez�st…

- � igen, a k�mia – �lmodoz� tekintettel a messzes�gbe b�mult – val�ban igen, foglalkozgatok vele. Majd egyszer tal�n el�hozakodok vele, b�r annyira nem fontos.

   T�bbet nem is hozta sz�ba. Magam is k�v�ncsi lettem volna arra a bizonyos felfedez�sre �s furcs�lltam, hogy Holmes nem emlegette fel. Gondoltam, tal�n jobb, ha �n sem er�ltetem a dolgot, elv�gre �k a szakemberek!  

   �pp az �t�rai te�nkat fogyasztottuk az �tkez�ben, amikor a komornyik kih�vta a lordot a folyos�ra. Holmesnak szinte fel sem t�nt az eg�sz, gondolataiba mer�lve pip�zgatott. B� t�z perc m�lva h�zigazd�nk ism�t megjelent. Az arca most s�padtabb volt, mint p�derezett arc� �si hasonm�s�nak. Furcs�n vette a leveg�t, de nem sz�lt semmit.

   Pr�b�lt mag�nak �nteni n�mi te�t, de a keze �gy remegett, hogy a cs�sze teljes tartalma hatalmas foltot hagyva sz�t�ml�tt az asztalon. Zavarral vegyes indulattal rakta le a kann�t az asztalra �s szalv�t�j�val megpr�b�lta felitatni a foltot. Mikor l�tta, hogy nem sokra megy az eg�sszel, inger�lten f�ldh�z v�gta azt. Bar�tom �s �n egyre nyugtalanabbul szeml�lt�k furcsa mozdulatait. Val�sz�n�leg �szrevette k�rd� tekintet�nket, mert rekedt hangon megt�rte az addig be�llt csendet:

- Bar�tom, valamit be kell valljak mag�nak! Nincs sz� semmif�le fantasztikus k�miai felfedez�sr�l. A kezem �lland� remeg�s�vel m�r �vek �t k�ptelen vagyok eff�le prec�z munk�kat v�gezni. Becsaptam mag�t �s kihaszn�ltam k�z�s �rdekl�d�s�nket. Ments�gemre legyen mondva, ez lehetett az utols� mentsv�ram �s eszk�z�m, hogy elcsalogassam v�gre ide.

- Az isten szerelm�re lord, besz�ljen m�r, mi az igazi oka, ami�rt megh�vott? – Holmes hirtelen nagyon �l�nk lett. H�zigazd�nk pedig mintha meg sem hallotta volna a k�rd�s�t, reszketve folytatta:

- Tudtam, hogy egy �si csal�di �tok hist�ri�j�val �nt nem lehet meggy�zni – fel�m fordult �s tekintete m�r-m�r olyan volt, mint egy elmeh�borodott�. – Watson doktor, elmes�ltem mag�nak a csal�dunkat s�jt� sz�rny� �tok t�rt�net�t, mire azt felelte, hogy �n fogom ezt megt�rni, igaz? Tartok t�le, hogy nem fogom meg�lni azt a napot. Az a gyan�m, hogy az �letemre t�rnek!

   Ek�zben el�vett a zseb�b�l egy gy�r�tt bor�t�kot �s az asztalra dobta.

- Gy�z�djenek meg r�la a saj�t szem�kkel!

   T�bbet nem is volt k�pes akkor mondani, h�trad�lt a karossz�kben �s ijedt pillant�sokat vetett r�nk. Holmes szem�ben j�l l�that�an t�kr�z�d�tt a megr�k�ny�d�s, amikor a kez�be vette a c�mz�s n�lk�li bor�t�kot, aminek az egyik sark�ban valami kidudorodott. Sz�rnyen hossz�nak �reztem, m�g kinyitotta �s az asztalra bor�totta tartalm�t. Egy f�nyes pisztolygoly� csill�mlott el�tt�nk az asztalon. Egy v�gtelenek t�n� n�ma m�sodperc k�vetkezett. Bar�tom hirtelen els�padt arc�t m�g sok�ig l�ttam magam el�tt.

- Mi�rt nem mondta kor�bban, hogy arra gyanakszik, meg akarj�k �lni? – Holmes csak ennyit k�rdezett. Hangj�ban ink�bb r�szv�tet �reztem, mint af�l�tti bosszankod�st, hogy egy kital�lt indok vez�relte ide. A lord egy darabig csak a kez�t t�rdelte, azt�n belefogott a t�rt�netbe:

- Watson doktor, a napokban m�r �nnek is volt r� lehet�s�ge, hogy megismerjen. Higgye el, a l�gynek sem tudn�k �rtani! Uraim, az a sz�rny� helyzet �ll fent, hogy csal�dom utols� sarjak�nt minden �r�ks�g r�m sz�llt, �l� rokonom nincsen, h�zass�gra nem akarom hajtani t�bb� a fejem, �gy vagyonomra sok olyan ember p�ly�zik, aki semmilyen eszk�zt�l nem riadna vissza. J�hiszem�s�gemet kihaszn�lva beler�ngattak egy olyan sz�vets�gbe, melyt�l az�ta is szabadulni pr�b�lok, de a kez�k messzire �r �s nyomukban nem tal�lni m�st, csak a hal�lt. Amikor sz�leimet elvesztettem �s ut�na nem sokkal a feles�gem is egyed�l hagyott, nem maradt m�s t�maszom, csak a fiv�rem. Aty�nk akarat�b�l egyenl� r�szben juthattunk �r�ks�g�nkh�z, ami m�g �gy is jelent�s vagyon. A hal�lh�rek nyom�ban pedig mindig j�rnak a zs�km�nyra �hes hi�n�k is �s minket is megk�rny�keztek. Fiv�rem, Richard vil�g�let�ben megfontoltabb, j�zanabb �s el�vigy�zatosabb volt, mint �n, r� nem lehettek hat�ssal. �n viszont az�ta is �tkozom a napot, amikor az a nyomorult Lanside az utamba ker�lt – tekintete a messzes�gbe r�vedt, mintha szem�vel is a m�lt �rnyait pr�b�ln� megkeresni.

- Ez az �tkozott ember mint bank�r mutatkozott be nekem – folytatta. – Ny�jas modor�val hamar levett engem a l�b�r�l, k�rm�nfont mondataival pedig kitapogatta a gyenge pontjaimat. Mint �ll�totta, megtal�lta bennem a j�t�konys�g cs�r�it �s faggatni kezdett, hogy nem csatlakozn�k-e az � fennk�lt t�rekv�seihez. Addig m�rgezte a lelkem, m�g lassan r� nem vett, hogy elk�s�rjem egy titkos �sszej�vetelre. A szervezet, melynek tagja volt, Gilders Szent Fiainak nevezte mag�t. Igazi vil�gmegv�lt� terveket d�delgettek: az eg�sz vil�got egyes�teni akart�k egykori, m�r-m�r pr�f�tai vezet�j�k, Gilders tanainak �gisze alatt. S�lyos vesztes�geim ut�n k�ts�gbeesetten kerestem a helyem a vil�gban, nem volt tal�n meglep�, hogy a saj�ts�gos tanok megfelel� t�ptalajra tal�ltak bennem. Akkor m�g nem l�ttam tiszt�n azt, amit fiv�rem m�r nagyon hamar felismert: csak a p�nzemet akarj�k. Az �j tanokt�l megr�szegedve egy este minden titoktart�si fogadalmamat megszegve beavattam �t abba, mif�le t�rsas�g tagja lettem. �r�lt magabiztoss�gomban szerettem volna �t is megnyerni az �j eszm�knek. Nem lehet le�rni azt a hat�st, ahogy megt�velyed�semre reag�lt. K�vetelte, hogy azonnal hagyjak fel ezzel az eg�sszel, de akkor m�r nem volt olyan egyszer� visszakozni. Egy darabig makacsul ellen�lltam neki, de sz�pen lassan �n is kezdtem r�d�bbenni, hogy csak kihaszn�lj�k a j�hiszem�s�gemet. Egyre ritk�bban l�togattam el eme zavarodott elm�k tal�lkoz�ira. Ez persze nekik is szemet sz�rt �s egy alkalommal k�rd�re vontak. A st�lus, ahogy gyal�zkodtak, nagyon hamar kihozott a sodromb�l �s m�rgemben a k�p�kbe v�gtam, hogy ezut�n boldoguljanak az �n p�nzem �s t�mogat�som n�lk�l, v�geztem vel�k. Mik�zben a nagy tan�cstermet elhagytam, ut�nam ki�ltott�k, hogy „azt�n nehogy mi v�gezz�nk veled, te �rul�!” Nem l�ttam �ket t�bb�. Nem sokkal ezut�n t�rt�nt Richard tragikus balesete. Soha nem tudtam szabadulni a gondolatt�l, hogy igaz�b�l mer�nylet �ldozata lett. Azt viszont a mai napig nem tudom, hogy a csapd�t, amibe beleesett, nem nekem �ll�tott�k-e. Vagy az�rt kellett neki b�nh�dnie, mert � szak�tott el lelkem megm�telyez�it�l? Ez a sz�rny�s�g k�t �ve t�rt�nt. Eleinte sz�rnyen rettegtem, hogy velem is v�geznek. Azt�n h�napokra r� kaptam egy levelet, amiben ennyi �llt: „Az �rul�k legs�lyosabb b�ntet�se a Szent T�z”…

- Ez mit jelent? – v�gott k�zbe Holmes.

- A sz�vets�g egyfajta t�rv�nyk�nyvben foglalja �ssze Gilders szentnek tartott v�zi�it. Az az �tkozott pr�f�ta, vagy ak�rhogy is nevezte mag�t, p�ldabesz�dekkel �tsz�tt t�rv�nyrendszert hagyott h�tra. A Szent T�z le�r�sa is itt tal�lhat�. Eml�t�st tesz egy olyan emberr�l, aki m�sok j�s�g�t kihaszn�lva azok k�zel�be f�rk�zik, majd csal�rd m�don el�rulja �ket. Az �rul�st tartj�k az egyik legs�lyosabb v�ts�gnek, gondolom az�rt, hogy mindenki k�tszer meggondolja, otthagyja-e �ket. A Szent T�z maga tulajdonk�ppen jelk�pes dolog. Az �rul�st nem azonnal torolj�k meg. Az illet� el�sz�r elveszti valamilyen szeretett kincs�t �s onnant�l sz�m�tva 2 �vig 2 h�napig �s 2 napig kell, hogy mardossa a lelkiismeret-furdal�s t�ze. A megtorl�s m�sodik fele ekkor k�vetkezik, amikor mag�nak az �rul�nak is el kell vesznie, felt�ve, ha m�g meg�rzi a j�zan esz�t. Abban az esetben ugyanis, ha meg�r�lne, mindezt �gy tekintik, mint aki megb�nta b�n�t, �s a kir�tt vezekl�s ideje ut�n b�k�n hagyj�k. A legnagyobb probl�ma r�m n�zve az, hogy holnap �jf�lkor lej�r ez az id� �s akkor a b�r�s�guk �t�letet hirdet felettem. Legjobb esetben is csak arra sz�m�thatok, hogy a v�grehajt�s akkor v�rhat�, amikor az �ra �jf�lt �t, hogy min�l tov�bb ny�jts�k a szenved�semet.