(folytat�s)

Szombaton pontban este nyolckor m�r a Kensington Roadon voltunk Miss Ascot�rt. Am�g � elk�sz�lt mi a nappaliban v�rakoztunk, ahov� a h�zvezet�n� tess�kelt be minket.

- Be kell vallanom, Holmes, nem �rtem, mi�rt kell ellopni a gy�m�ntot - kezdtem elgondolkodva az egyik k�nyelmes fotelban �ld�g�lve. - Mi �rtelme, hogy ellopunk egy k�vet, ami nem r�g ,,ker�lt meg”?

- Bizony�t�k, Watson. Semmi t�bb. Peddington t�l �gyesen dolgozott ahhoz, hogy r� tudjuk bizony�tani tett�t, �gy ilyen aljas, fondorlatos cselhez kell folyamodnunk, ha le akarjuk leplezni.

- De m�gis hogyan? Nem adhatunk fel hirdet�st, hogy tal�ltunk egy gy�m�ntot!

- Ugyan, bar�tom! - nevetett fel Holmes �s az �r�j�ra n�zett. - M�r r�g el kellett volna indulnunk. El fogunk k�sni! - azzal felpattant a kanap�r�l �s n�h�ny hossz� l�p�ssel m�r a hallban is volt, �n pedig k�vettem. - Miss Ascot! K�s�sben vagyunk! - ki�ltott fel a l�pcs� alj�r�l. - Nem �rtana, ha egy kicsit sietne, mert…

Hirtelen elhallgatott, mire �n felkaptam a fejem �s egyenesen r�n�ztem. Ekkor l�ttam, hogy tekintete a l�pcs� tetej�re szegez�dik, ahol Elisabeth Ascot �llt. Gy�ny�r� volt, ak�r egy festm�ny. Karcs� alakj�ra t�k�letesen illett a ruha, mintha k�l�n neki tervezt�k volna. Haja ugyan fel volt t�zve, de egy k�t k�sza tincs kiszabadult a csatok foks�g�b�l �s l�gyan a szem�be hullott, mik�zben elindult fel�nk  �s r�nk mosolygott.

R�n�ztem a bar�tomra �s l�ttam, hogy szem�ben furcsa f�ny csillan. Ekkor m�r tudtam, hogy elveszett. Nyilv�nval�v� v�lt, amit eddig csak sejtettem: beleszeretett a n�be. A nagy Sherlock Holmes, aki soha nem az �rzelmeir�l volt h�res, s�t megvetette azokat. Mindig azt mondta, hogy b�rmif�le �rzelem, �gy a szerelem is, feleslegesek, mert csak h�tr�ltatj�k az embert a mindennapi munk�j�ban. �gy t�nt ezt a v�lem�ny�t most gyorsan �t�rt�kelte mag�ban.

Elmosolyodtam, mire � r�m n�zett �n pedig megpr�b�ltam komolys�got er�ltetni magamra.

�ton a Peddington – birtok fel� m�g egyszer v�giggondoltam az �gyet �s megpr�b�ltam Holmes fej�vel gondolkodni �s meg�rteni, mi�rt kell Elisabethnek ellopnia a gy�m�ntot �s hogy bizony�tan� ez a lord b�n�ss�g�t. A k�rd�sek csak �gy sorj�ztak a fejemben, de tudtam, a v�laszokra m�g v�rnom kell.

Mikor meg�rkezt�nk �s bel�pt�nk a hatalmas terembe, ahol a fogad�s zajlott, szinte elragadott a b�li hangulat. Legsz�vesebben belevetettem volna magam a t�ncol� t�megbe �s egy�tt roptam volna vel�k!

Ehelyett k�zvetlen�l az ajt� mellett �csorogtunk �s v�rtunk. Hogy mire, azt nem tudn�m megmondani.

- �s most, mit csin�ljunk? - tette fel k�rd�s�t Elisabeth Holmeshoz fordulva.

- T�ncolunk - sz�lt a t�m�r v�lasz �s mire feleszm�ltem m�r egyed�l �lldog�ltam �s figyeltem azt a k�l�n�s p�rt, akik m�g n�h�ny pillanattal ezel�tt mellettem �lltak, most pedig �nfeledten t�ncoltak.

Fogalmam sem volt, mir�l besz�lgetnek, de l�ttam, hogy Elisabeth elmosolyodik, Holmes pedig igen csak lelkesen magyar�z valamit a l�nynak. Valahogy �gy  �reztem, nem az esti akci�r�l folyik kettej�k k�zt az eszmecsere.

Gondolataimb�l egy ismer�s hang z�kkentett, ami a h�tam m�g�tt csend�lt fel.

- Dr. Watson! �r�l�k, hogy v�g�l m�gis elj�ttek! - k�sz�nt�tt lord Peddington. - Miss Ascot is itt van?

- Igen, ott t�ncolnak valahol Holmesszal - intettem fejemmel a parkett fel�, de m�r k�zeledetett is a mi p�rosunk. A lord arc�n mosoly ter�lt sz�t, mikor megl�tta Elisabethet. El�sietett �s kezet cs�kolt neki.

- Miss Ascot, �n egyszer�en gy�ny�r�!

- Nagyon kedves, lord Peddington! - k�sz�nte meg a b�kot a l�ny �s egy kedves mosolyt is mell�kelt a f�rfinak.

- Edward. K�rem, sz�l�tson, Edwardnak!

Holmes fel�m fordult �s suttogott valamit, de nem hallottam, hogy mit, viszont ki�rtettem bel�le a ,,v�n kujon” cseppet sem h�zelg� kifejez�st, mire elmosolyodtam.

- Mr. Holmes �s dr. Watson m�r �pp indulni k�sz�ltek! - n�zett r�nk Elisabeth sokat sejtet�n, �m valami�rt egyik�nknek sem akar�zott elmozdulnunk. - Nem igaz, uraim?

- �h, dehogynem! - kaptam �szbe �s oldalba l�ktem bar�tomat, aki szint�n m�g idej�ben eszm�lt, egy �ra m�lva pedig m�r a Baker Streeten voltunk.

Sherlock Holmes komoran vetette le mag�t a karossz�kbe �n pedig vele szemben helyezkedtem el. Egyik�nk sem sz�lt egy sz�t sem. V�rtuk, hogy Miss Ascot meg�rkezzen. T�bb �r�nyi l�bdobog�s �s a fotel karf�j�n kopogtat�s k�vetkezett bar�tom r�sz�r�l, vegy�tve igen csak s�r� �r�ra pillant�sokkal.

M�r j�csk�n elm�lt �jjel egy �ra, mire betoppant a kisasszony.

Mindketten izgatottan pattantunk fel hely�nkr�l, � pedig elmosolyodott �s a ruh�ja rejtek�b�l el�vette a gy�m�ntot �s �tadta Holmesnak.

- Hogy szerezte meg? – k�rdezte hidegen.

- A szob�j�ban volt. Semmis�g volt az eg�sz…

L�ttam, ahogy Holmes �sszeh�zza szemeit �s sokat sejtet�en r�m n�z. Tudtam, mire gondol, mert nekem is r�gt�n az jutott eszembe, hogy hogy juthatott be Elisabeth a lord szob�j�ba �szrev�tlen�l, mikor eg�sz v�gig a t�rsas�g�ban volt.

- Watson, magunkra hagyna benn�nket? - fordult hozz�m bar�tom.

- Term�szetesen, �n �pp aludni k�sz�ltem - hazudtam �s elk�sz�ntem t�l�k.

Alig csuktam be magam m�g�tt az ajt�t, m�r hallottam is Holmesszal k�z�s k�rd�s�nket �s a v�laszt is.

Azt�n elhangzott, hogy ,,�ri n� nem s�t�lgat be idegen f�rfiak szob�j�ba �jnek �vadj�n!”. Mire meg�rkezett a felelt is egy pofon form�j�ban. Nem kellett ahhoz detekt�vnek lenni, hogy tudjam, mi zajlik odalent. Mire fel�rtem a szob�mba m�r egy helyes, indulatos kis veszeked�snek voltam f�ltan�ja.

K�zbel�phettem volna, de �gy voltam vele, hogy nem az �n �gyem, csak megoldj�k egym�s k�zt!

K�r�lbel�l t�z percig tartott az eg�sz hacac�r�. Hallottam hogy Holmes ajtaja kiny�lik egy pillanatra, azt�n �jra becsuk�dik. Elisabeth nem ment el, mert nem hallottam, hogy lement volna a l�pcs�n �s becsuk�dott volna a bej�rati ajt�.

Csend. Semmi nem hallatszott odalenr�l.  Mit nem adtam volna, ha bent lehettem volna abban a szob�ban!

K�r�lbel�l f�l �ra telt el, m�g hallottam, hogy ny�lik Holmes ajtaja, majd l�p�sek zaja hangzottak fel a l�pcs�n.

Az ablakhoz siettem �s l�ttam, ahogy bar�tom kocsit fog Elisabeth sz�m�ra, miel�tt pedig a n� besz�llna, kezet cs�kolt neki �s Miss Ascot minden bizonnyal elmosolyodott. A konflis elhajtott, Holmes m�g egy darabig n�zte, majd felment a szob�j�ba.

Nocsak! - gondoltam magamban. - �gy t�nik szent a b�ke!

Mikor reggel, m�g f�l�lomban bel�ptem a nappaliba, Holmes m�r az ablakn�l �llt �s az egyik mapp�j�t b�jta, amiben a b�nesetekr�l tartotta feljegyez�seit.

�rkez�semre fel sem pillantott, �gy k�sz�nt�tt.

- J� reggelt, Watson! Igyekezzen a reggelivel! Miss Ascot is hamarosan meg�rkezik - sz�lt k�z�mb�s hangon, mire �n felkaptam a fejemet, de � tov�bbra sem vett r�lam tudom�st.

- �, ezek szerint kital�lt�k, hogy hogyan �ll�thatn�nk csapd�t Peddingtonnak. Gondolom ezen t�rt�k a fej�ket eg�sz �jjel - morogtam magam el�, de �gy, hogy lehet�leg bar�tom is meghallja �s k�t falat k�zt r�szegeztem tekintetemet a v�laszra v�rva.

- Nem, nem mondhatn�m - suhant �t egy apr� mosoly Holmes arc�n �s fel�m fordult. - Egy �rva sz�t sem v�ltottunk tegnap �jjel az �gyr�l - azzal lehuppant a mellettem l�v� sz�kbe �s t�lt�tt mag�nak egy cs�sze te�t. - Mindazon�ltal… - kezdte, de m�r nem tudta befejezni, mert maga Miss Ascot rontott be a szob�ba teljes �letnagys�gban �s b�r k�lseje kiss� zil�ltnak l�tszott, ugyanolyan elb�v�l� volt, mint eddig b�rmikor.

- Nincs sok id�nk – sz�lalt meg �desen csilingel� hangj�n �s kalapj�t Holmes asztal�ra helyezte. Bar�tom egy l�pessel mellette termett �s kivett valamit a fi�kj�b�l, majd �tadta a n�nek. Meglepetten n�ztem r�juk, mert az a valami nem m�s volt, mint a tegnap ellopott gy�m�nt.

- Mikorra �r ide Lestrade fel�gyel�? – k�rdezte Holmes Elisabeth fel� fordulva.

- B�rmelyik percben itt lehet. M�r jelentett�k a lop�st a rend�rs�gen �s nyilv�n azt is tudj�k, hogy �n j�rtam a lordn�l tegnap �jjel – v�laszolta k�z�mb�sen a n� �s l�ttam, ahogy bar�tom arcizmai egy pillanatra megfesz�lnek, majd egy v�gtelennek t�n� pillanatig egym�s szem�be n�ztek, v�g�l pedig Elisabeth b�lintott.

Olyan volt az eg�sz, mintha egy n�ma p�rbesz�d zajlott volna le kettej�k k�z�tt. Egy sz�csata. Amib�l �n ism�t kimaradtam.

Mivel ez egy kicsit zavart f�lbehagytam reggelimet �s d�h�sen ki�ltottam fel, mikor meg�rtettem mir�l is van sz� val�j�ban.

- Holmes, ezt nem teheti! Ha Miss Ascotot elkapj�k… tudja mennyi van a rov�s�n?! Egy eg�sz r�szleget bet�ltene az apr� lop�saival, amiket eddig elk�vetett �s most egy gy�m�ntr�l van sz�! Ez�rt ak�r �veket is kaphat, rem�lem tudja!

- Tudom  - sz�lt csendesen Holmes �s az ablakhoz l�pett. – Ha nem akarja, nem kell v�gig csin�lnia, megmondtam  - int�zte szavait  a most m�r nyugodtan �ld�g�l� n� fel�.  –M�g mindig nemet mondhat �s akkor �letbe l�p a B – terv.

Elisabeth komolyan n�zett a sz�rke szemp�rba �s l�ttam, hogy arc�n egy apr�, alig l�that� mosoly fut �t.

- Ezt akarja? – k�rdezte csendesen. – Hogy megszegjem az adott szavam? Tartozom mag�nak, Sherlock. �s t�rleszteni is fogom.

Holmes ekkor hirtelen felcsattant. Ilyen d�h�snek m�g soha nem l�ttam. Szemei csak �gy szikr�ztak �s egy l�p�ssel a n� el�tt termett.

- Ne az�rt csin�lja, mert tartozik nekem! Az eg�sz �gy nem �r annyit, hogy �lete v�g�gig a b�rt�nben cs�cs�lj�n! Ha net�n rosszul s�l el…

- De nem fog rosszul els�lni – v�gott a szav�ba a l�ny �s nyugtat�lag n�zett a sz�rke szemp�rba.

Innent�l m�r nem volt k�rd�s. �s b�r �n tov�bbra is �rtetlen�l �s hitetlenkedve j�rattam a szemem, hol bar�tomra, hol pedig Miss Ascotra pillantva, �k tudom�st sem vettek r�lam. Mintha a vil�g legterm�szetesebb dolga lenne, amire �pp k�sz�lnek.

Nem tehettem r�la, agg�dtam a l�ny�rt �s d�h�s voltam Holmesra, ami�rt ilyen kellemetlen helyzetbe �t.

Arcomra nyilv�n ki�lhettek igencsak heves �rzelmeim, mert Elisabeth elmosolyodott �s v�gre megsz�lalt.

- Ne agg�djon, Watson, mindent eltervezt�nk. Apr�l�kosan. Ha net�n valami hiba cs�szna a sz�m�t�sba, ami nem fog – tette hozz� gyorsan, mikor Holmes szeme megvillant – Sherlock m�g idej�ben cselekszik.

Irigyeltem mindkettej�ket az�rt a lelki nyugalom�rt, amit �rasztottak magukb�l. Miss Ascot �tvette a cs�sze te�t bar�tomt�l �s �vatosan belekortyolt. Sz�ja egy kicsit megr�ndult, jelezv�n, hogy az ital m�g nem vette fel a kell� h�m�rs�kletet, ami iv�ss� alkalmass� tehette volna, �gy ink�bb letette a vir�gmint�s cs�sz�t a kanap� melletti asztalra.

Mikor v�gre �n is kezdtem volna megnyugodni, �ri�si zaj csapta meg a f�lemet. A bej�rati ajt� kiv�g�dott �s neh�z l�p�sek zaja hallatszott felfel� a l�pcs�n �s egy ki�ltoz� n�i hang, majd kit�rult a szoba ajtaja �s Mrs. Hudson sz� szerint beesett rajta.

- Sajn�lom, Mr. Holmes – szabadkozott a h�zvezet� n�. – De nem tudtam �ket meg�ll�tani!

Bar�tom megr�zta a fej�t �s eln�z�en mosolygott f�b�rl�nkre, jelezv�n, semmi baj.

�vatosan oldalra pillantottam �s ekkor l�ttam, hogy Miss Ascot m�r ott �ll mellettem �s k�z�mb�s arccal figyeli az esem�nyeket.

Ekkor a rend�r�k szinte ellept�k a nappalit, �l�k�n Lestrade fel�gyel�vel.

�szt�n�sen k�zelebb h�z�dtam a n�h�z, ha kell v�deni tudjam.

A fel�gyel� ekkor odal�pett Miss Ascothoz �s durv�n megragadta a csuk�j�t, Elisabeth pedig f�jdalmasan felszisszent.

Ezt m�r Holmes sem n�zte �lbe tett k�zzel. Egy l�p�ssel Lestrade mellett termett �s nyugodtan megsz�lalt.

- Engedje el a l�nyt!  - tekintete annyira parancsol� volt, hogy m�g a f�rend�r is engedelmeskedett neki.

- Igaza van, Mr. Holmes – b�lintott beleegyez�en, majd ism�t Elisabethez fordult. – Miss Ascot. Letart�ztatom �nt bet�r�s �s lop�s v�dj�val – azzal k�t rend�r m�r ott is termett �s r�kattintotta a bilincset a v�kony, t�r�keny kezekre.

Az esem�nyek annyira felp�r�gtek, hogy szinte alig tudtam k�vetni.

Az egyenruh�sok m�r k�rbe is fogt�k a kisasszonyt �s egyenesen az ajt� fel� vitt�k. �rtetlen�l b�multam Holmesra, hogy mi�rt nem tesz semmit, de � egyre csak az ajt� fel� pillantgatott. Azt hittem, hogy az esem�nyeknek szentel ilyen nagy figyelmet, �m t�vedtem.

- �n nem kapkodn�k a hely�ben, Lestrade – sz�lalt meg nyugodt, kim�rt hangon. – Tal�n �ppen most k�veti el �lete legnagyobb hib�j�t.

- �rd�g�t, Holmes! – ki�ltott indulatosan a fel�gyel�, de nem ment tov�bb. – Ha tudn�, milyen r�g�ta v�rok erre a pillanatra, hogy elkaphassam a Tolvajok Kir�lyn�j�t…

- Att�l tartok, erre m�g egy kicsit v�rnia kell – jegyezte meg g�nyosan bar�tom �s kiragadta a rend�r�k kezei k�z�l a teljesen nyugodt Elisabethet. – Ink�bb helyezze a hangs�lyt a Csal�k Kir�ly�ra!

Lestrade �rtetlen�l n�zett Holmesra. Tal�n �gy gondolta, meg�r�lt!

- Kire gondol? – k�rdezett vissza bizonytalanul.

- Lord Peddingtonra, fel�gyel�.

- Ne vicceljen – hangzott fel egy g�nyos nevet�s az ajt� m�sik fel�r�l �s az eddig s�t�tben �ll� lord l�pett el�. – Ez a n� aljas m�don kirabolt engem tegnap �jjel. Ellopta a Tigrisszemet!  - szemei szinte szikr�zta a d�ht�l �s hossz�, csontos ujjaival a Miss Ascotra mutatott.

- Melyiket? – k�rdezett vissza Holmes. – Melyik gy�m�ntj�t lopta el? Ezt?  -azzal el�h�zta Elisabeth t�sk�j�b�l a k�vet �s felmutatta. A lord moh�n kapott ut�na, �m bar�tom m�g idej�ben elh�zta el�le. – Vagy ink�bb ezt? – �s el�vett egy m�sik, szakasztott ugyanolyan gy�m�ntot.

A szob�ban l�v�k egy emberk�nt h�rd�ltek fel meglepet�s�kben. Peddington pedig zavartan n�zett egyik dr�gak�r�l a m�sikra.

- Mit jelentsen ez? – k�rdezte Lestrade most m�r a f�rfi fel� fordulva.

-  Meghamis�tott�k a Tigrisszemet!  - ki�ltott fel az id�s ember.

- Ki mondta mag�nak, hogy az egyik hamis? – n�zett r� k�rd�n Holmes.  –Lehet sz� itt k�t k�l�nb�z� gy�m�ntr�l is. Nem sz�ks�ges, hogy az egyik hamis�tv�ny legyen!

- De… - kezdte a lord akadozva, de m�r k�t rend�r �llt mellette �s karon ragadt�k.

Bar�tom ekkor felemelte a kez�t, meg�lljt parancsolva az egyenruh�soknak.

- V�rjanak – intette nyugalomra az egyenruh�sok a detekt�v. – Igaza lehet. Minden bizonnyal �n t�vedtem. Parancsoljon, m�lt�s�gos uram! �me a gy�m�ntja. �n szabadon t�vozhat.

Holmes szem�ben ekkor cinkos f�ny csillant. Nem tudtam, mire megy ki a j�t�k, de rendk�v�l izgalmasnak tal�ltam.

A lord el�rel�pett �s n�mi gondolkod�snyi id� ut�n, kikapta bar�tom egyik kez�b�l a k�vet �s diadalittasan emelte a magasba, de arca hamar elkomorult.

- Ez nem az eny�m.

- H�t akkor ki�? – k�rdezte �rtatlanul Holmes.

- Ez hamis.

- Mib�l gondolja?

- Ne pr�b�ljon engem �tverni, Holmes! – sziszegte a lord. – Csak felismerem a saj�t gy�m�ntomat, hiszen �n ha…

- �n ha… mi? �n hamis�totta? – mosolyodott el bar�tom. – Mindent tudunk, Peddington. K�r a f�radoz�s�rt. A saj�t csapd�j�ba esett bele azzal, hogy hozz�m fordult seg�ts�g�rt. Lehet, hogy a mindenkit meg tudott t�veszteni, de engem nem – sz�lt szinte nevetve a detekt�v. A lord arc�n d�h jelent meg, de mire �szbe kapott, a bilincs, ami el�bb m�g Miss Ascot kecses csukl�j�n vir�tott, most m�r Peddington karj�n d�szelgett. A rend�r�k elvezett�k a lordot. Lestrade k�rd� tekintettel n�zett bar�tomra, de csak r�vid v�laszt kapott.

- A jelent�s holnapra ott lesz asztal�n, fel�gyel�.

Mikor a h�z v�gre rend�rmenetess� v�lt �s az utols� egyenruh�s is elt�nt a sarkon, k�rd�n �s meglepett arccal tekintettem Holmes bar�tomra, � azonban �gy t�nt nem hajland� magyar�zatot adni az im�nt t�rt�ntekre. Persze, hiszen minden mag��rt besz�lt. � �s Elisabeth olyan �gyesen rakt�k �ssze a kirak�s darabjait, hogy b�r nem hozz��rt�k�nt szeml�tem az esem�nyeket, m�gis meg�rthettem, mi zajlott le az elm�lt percekben. Azonban volt itt egy k�rd�s, ami rendk�v�li m�don foglalkoztatott. Nevezetesen az, hogy hogyan tov�bb. �gy d�nt�ttem, megszegek minden l�tez� illemszab�lyt �s a szob�ban maradok. Tudni akartam, mi lesz a v�ge.

Az ablakn�l �ll� Holmesra pillantottam, aki egyetlen pont fel� n�zett, nevezetesen Elisabeth Ascotra. Tudtam, hogy benne is megfogalmaz�dott az a k�rd�s, ami bennem. De akkor mi�rt nem sz�l? Mi�rt nem mozdul? Mi�rt nem tesz semmit?

Elisabeth n�m�n �llt a szoba k�zep�n, majd lass� l�ptekkel megindult bar�tom fel� �s mosolyogva kezet ny�jtott neki.

- Nagyon k�sz�n�m, Mr. Holmes. �gy t�nik ism�t az ad�sa vagyok.

- Miket besz�l, kisasszony? – n�zett r� �rtetlen�l a detekt�v. Azt hiszem, �let�ben el�sz�r esett meg vele az a sz�gyenletes eset, hogy val�ban nem �rtette, mir�l besz�lnek vele. – �n tartozom �nnek k�sz�nettel. Maga n�lk�l, nem siker�lt volna ezt az �gyet felg�ngy�l�tenem. K�sz�n�m  - v�laszolt l�gyan, tal�n �szre sem v�ve, hogy m�g mindig kez�ben tartja Miss. Ascot apr�, kecses kezeit.

Egy pillanatra csend �llt be. �n magam a k�v�l�ll�k nyugalm�val szem�ltem az esem�nyeket �s �gy t�nt, tal�n megt�rik a j�g. Mintha egy n�ma p�rbesz�d zajlott volna le kettej�k k�z�tt, amit csak �k �rtenek. Holmes ekkor alig l�that�an megr�zta a fej�t �s ez el�g volt Elisabethnek arra, hogy szomor�an elmosolyodjon �s v�gleg b�cs�t intsen mindkett�nknek.

Kics�sztatta kez�t bar�tom kezei k�z�l �s fel�m fordult.

- Dr. Watson, �r�l�k, hogy tal�lkoztunk. Rem�lem, lesz m�g m�dunk besz�lgetni – azzal kezet ny�jtott, �n pedig megcs�koltam a form�s kezet.

- �n vagyok megtisztelve, hogy megismerhettem �nt, kisasszony! Ha megengedi, fogok �nnek kocsit!

- Azt megk�sz�nn�m! – v�laszolta mosolyogva, majd ism�t bar�tom fel� fordult, aki zavartan j�tszadozott az �r�asztal�n fekv� egyik tollal. – �g �nnel, Mr. Holmes!

Azzal kilibbent az ajt�n olyan k�nnyeds�ggel, ahogy n�h�ny nappal ezel�tt bel�pett Sherlock Holmes �let�be.

�n m�g k�ldtem bar�tom fel� egy szigor� pillant�st �s tal�n m�g meg is cs�v�ltam a fejem, mik�zben k�vettem Elisabethet a kij�rati ajt� fel�.

- Miss Ascot! – sz�l�tottam meg a l�pcs�n lefel� menet. – Mi�rt nem marad itt, eb�dre?

- Nagyon kedves �nt�l, doktor, de nem szeretn�k alkalmatlankodni.

- Miket besz�l?! – ki�ltottam felh�borodva, mik�zben az utc�ra ki�rve leintettem egy konflist. – M�g hogy alkalmatlankodni?! Hiszen Holmes is…  

- Egyetlen sz�val kellett volna k�rnie, hogy maradjak. Csak eggyel! Nem tette. Azt hiszem, ez el�g egy�rtelm� jelz�s sz�momra. Nem gondolja, doktor? – mosolygott szomor�an �s besz�llt a kocsiba. – Mindent k�sz�n�k, Watson! �g �nnel �s… vigy�zzon r�!

Nem sz�ltam semmit, csak b�lintottam. N�ztem, ahogy a konflis befordul a sarkon �s hirtelen nagyon d�h�s lettem.

Hogy engedhette el �t Holmes? H�t nem l�tja, ami ott volt az orra el�tt �s ami olyan egy�rtelm�nek t�nt? Nem vette �szre?

Elhat�roztam, hogy nem hozom sz�ba Elisabethet a bar�tomnak. Megv�rom, m�g � maga j�n r�, hogy hib�t k�vetett el.

Amint kinyitottam a nappali ajtaj�t, meglep�dve tapasztaltam, hogy Holmes mozdulatlanul �ll az�ta, hogy Miss Ascot elment.

Egy pillanat alatt elvetettem az im�nti fogadalmamat. V�g�l is, m�g R�me�t is r� kellett vezetni, hogy mit �rez az � J�li�ja ir�nt. Tal�n ide is elk�l egy kis seg�ts�g.

- Minden rendben, Holmes?

Detekt�v bar�tom, mintha �lomb�l riadt volna fel, �gy n�zett r�m. Majd mikor felfogta szavaim jelent�s�t, b�lintott.

- Elment - folytattam tettetett k�z�mb�ss�ggel, mik�zben lehuppantam kedvenc karossz�kembe �s sz�tnyitottam az aznapi �js�got.

- Tudom – hangzott a csendes felelet. Mintha nem is ebb�l a szob�b�l besz�lt volna Holmes, hanem egy t�voli vil�gb�l. Lopva kitekintettem a Times lapjai m�g�l, hogy l�ssam, mit csin�l. Nem mozdult. Ugyan�gy �llt az ablakn�l, mint eddig, majd lassan elindult fel�m �s meg�llt el�ttem. K�z�mb�s arccal letettem az �js�got �s feln�ztem magas alakj�ra. V�rtam, hogy megsz�laljon, de nem tette. Csak tan�cstalanul n�zett r�m. Sz�rke szemeib�l szomor�s�g t�kr�z�d�tt.

- Holmes? – sz�l�tottam meg. – Biztos minden rendben?

- Azt hiszem… nem – v�laszolt, �n pedig fell�legeztem. Kapizsg�lja m�r! – Nyomorultul �rzem magam, Watson.

- Ugyan mi�rt? – k�rdeztem �rtatlanul. – Hisz nem tett semmit.

- Pont ez�rt – sz�lt �s le�lt a sz�kem mellett l�v� kanap�ra �s n�m�n figyelt tov�bbra is. – Elment.

- Igen, de ezt m�r mondtam.

Olyan �rz�ketlen pr�b�ltam maradni,amennyire csak lehetett. Volt kit�l tanulnom. Holmes alig m�lt harminc �ves, m�r ismert�k egym�st j� h�rom �ve, de eddig m�g egyetlen egyszer sem l�ttam, hogy egy n� ekkora hat�ssal lett volna r�. �gy t�nt, mint, aki teljesen �ssze van zavarodva. Pedig mindig pr�b�lta fegyelmezni mag�t. Most az egyszer kics�sztak a kez�b�l a dolgok.

- K�rdezn�k valamit, Watson – f�szkel�d�tt a d�v�nyon Holmes. B�lintottam, hogy csak ki vele. – Mit gondol… mennyi… hogyan…?

- Szerintem igen, az els� pillanatt�l fogva, �s az utols� k�rd�s�re a v�lasz pedig az, hogy ez az egyetlen dolog a vil�gon, amit nem az �sz ir�nyit. M�g az �n zseni�lis esze sem, bar�tom.

D�bbenten n�zett r�m. Tal�n megijedt, hogy vil�gosan �rtettem a k�rd�s�t, amit nem �ppen h�tk�znapi m�don tett fel.

- Ez nem t�rt�nhet meg! – pattant talpra a detekt�v �s nyugtalanul kezdett j�rk�lni a szob�ban fel-al�. – Velem nem!

- Att�l tartok, ezt nem �n d�nti el, Holmes! Nem kell ahhoz zseni�lis detekt�vnek lennem, hogy l�ssam, szereti �s ez…

- Watson, az isten�rt! – csit�tott, mintha valami �ri�si titkot mondtam volna el �s att�l k�ne f�ln�nk, hogy az utc�n j�r� emberek is meghallhatj�k z�rt ajt�k �s ablakok m�g�tt zajl� besz�lget�s�nket.

- Nem �rtem mag�t, bar�tom – r�ztam meg a fejem, mik�zben lassan felemelkedtem k�nyelmes karossz�kemb�l. – Itt van egy ilyen gy�ny�r� �s kedves n�, aki r�ad�sul m�g okos is. Mi�rt baj az, hogy beleszeretett?

- �n nem szerettem bele – tiltakozott, de sz�rke szemeib�l pont az ellenkez�je t�kr�z�d�tt.

- �rtem – b�lintottam sokat mond�an. – Sz�val, nem gondol r� egyfolyt�ban? Nem �rzi �gy, hogy b�rmire k�pes lenne �rte? Nem �rzi azt, hogy egyetlen mosoly��rt m�g a csillagokat is lehozn� az �gr�l? �s nem �rzi azt sem, hogy a k�zel�ben teljesen m�s ember, igaz?

Nem �rkezett v�lasz, csak azt l�ttam, ahogy a sz�rke szemp�r ijedten tekint r�m. Teh�t beletraf�ltam.

- Hib�t k�vettem el – suttogta Holmes maga el�. – �ri�si hib�t.

- Tal�n az�rt nem akkor�t, bar�tom – kuncogtam �s megveregettem a v�ll�t. – Egy besz�lget�ssel mindent helyre lehet hozni.

A k�vetkez� pillanatban m�r azon kaptam magam, hogy Sherlock Holmes ut�n rohanok �s egy konflisban sz�guldunk v�gig London utc�in. B�r a jelenet akkor igen csak komolynak t�nt, �gy visszan�zve mosolyogva gondolok arra a d�lel�ttre, ami eg�sz �let�nket megv�ltoztatta.

- �s mit gondol…? – tette volna fel �jabb k�rd�s�t Holmes, de valahogy megint nem �rt a v�g�re. Meg�llt a mondat k�zep�n.

- Szerintem csak is az igazat – seg�tettem ki, mire ism�t egy d�bbent tekintetet l�ttam magam mellett.

- Watson, kezdek f�lni mag�t�l - mosolyodott el. – A felg�ngy�l�tend� �gyeink kapcs�n, mi�rt nem k�pes ilyen csod�kra?

Valakinek �szn�l kell lennie, ha a fiatal �r �ppen szerelemes – gondoltam magamban �s �n is elmosolyodtam �s mire ism�t feleszm�ltem, ism�t ott �lltunk a Kensigton Roadon, a nagy, feh�r h�z el�tt, pont, mint n�h�ny napja. Becsengett�nk �s ism�t az az id�s h�lgy nyitott ajt�t, aki n�h�ny nappal kor�bbi ittj�runkkor.

K�z�lte, hogy Miss Ascot nincs itthon, de b�rmikor haza�rhet �s ha �gy gondoljuk, v�rjuk meg a nappaliban. �gy gondoltunk.

A t�gas helyis�gben v�rakozva ism�t megakadt a szemem a kandall�n �ll� f�nyk�peken. Ami arra volt j�, hogy �jra elk�nyveljem magamban, Elisabeth Ascot a leggy�ny�r�bb n�, akit valaha is l�ttam �s most m�r tudtam, hogy Holmes is �gy gondolja.

Oldalra pillantottam, hogy l�ssam, milyen b�rben is van bar�tom, de arc�r�l semmi �rzelmet nem tudtam leolvasni. Ism�t olyan volt, mint egy szobor. �rzelmek n�lk�l.

Ekkor hallottuk meg a bej�rati ajt� cseng�j�t �s mindketten azonnal vigy�zba v�gtuk magunkat.

� volt. Mindketten tudtuk, hogy Elisabeth �rkezett haza. Ebb�li hit�nkben csak meger�s�tett az ismer�sen cseng� hang, amint k�sz�nti a neki ajt�t nyit� h�zvezet�n�t.

- Minden rendben ment, kisasszony? – hallatszott az id�s n� hangja.

- T�bb� kev�sb� – �rkezett a r�vid v�lasz.

- Vend�gei vannak, kisasszony. A nappaliban v�rj�k.

L�p�sek zaja hallatszott. Idej�n. Mindketten a nappali ajt�ra emelt�k tekintet�nket �s v�rtuk, hogy felt�nj�n a karcs� alak, akinek a kedv��rt kereszt�lsz�guldottunk Londonon.

Megt�rt�nt. Elisabeth, amint megl�tott benn�nket, megtorpant �s egy v�gtelennek t�n� m�sodpercig egym�s szem�be n�ztek Holmesszal.

- Miben seg�thetek, uraim? – kezdte, miut�n elkapta tekintet�t bar�tomr�l �s bel�pett a szob�ba, majd intett, hogy foglaljunk helyet. – T�n csak nem megint egy �gy, Mr. Holmes, amiben esetleg a seg�ts�gemre szorul?

- Ami azt illeti, az – b�lintott bar�tom komolyan �s odal�pett a n� el�, aki felk�sz�lt, hogy figyelmesen v�gighallgassa �t. – Egy b�n�gyr�l lenne sz�.

- �s pedig? – �rdekl�d�tt udvariasan Elisabeth, �n pedig ism�t el�rtem arra a pontra, hogy fogalmam sem volt r�la, mit csin�l bar�tom. Mif�le b�n�gy?  - Elmondan�, hogy mi is t�rt�nt? – hallottam meg a csilingel� hangot.

- Lop�s… nem, ink�bb rabl�s – jav�totta ki mag�t Holmes.

- �rtem – b�lintott Miss Ascot. - Gondolom, valami �rt�kes dolog t�nhetett el, igaz?

- Nem mondan�m, hogy t�l �rt�kes lenne, de valakinek nagyon fontos. 

- A megb�z�j�nak, ugye? Ismerem?

- Igen.

- �s gyanakszik valakire?  

- O, igen – mosolyodott el a detekt�v.

- �s szabad megtudnom, kire?

- H�t hogyne! Mag�ra.

Elisabeth el�sz�r els�padt, majd leveg� ut�n kapkodott.

- R�m? De h�t �n…

Holmes azonban egy mozdulattal csendre intette �s elkezdte a t�rt�net�t.

- Maga, kedvesem, n�h�ny napja ellopott… elrabolt t�lem valamit, ami jogosan hozz�m tartozik. Nem k�rem, hogy adja vissza, s�t, ink�bb arra k�rem, hogy tartsa mag�n�l, ha �n is j�nak l�tja!

- Att�l tartok, nem �rtem, Mr. Holmes – suttogta maga el� a n� �s tekintet�vel k�vette a mell� le�l� bar�tomat.

- Elisabeth. Maga elrabolta a sz�vemet -  sz�lt halkan Holmes �s megfogta Miss Ascot apr� kezeit. – �n is ember vagyok �s… mag�ba szerettem. Att�l a pillanatt�l kezdve, hogy �tl�ptem ennek a h�znak a k�sz�b�t. Nem k�v�nom, hogy… csak azt szeretn�m, hogy tudja, �n…

Elisabeth azonban nem hagyta v�gigmondani bar�tom mondand�j�t. V�kony mutat�ujj�t Holmes sz�j�hoz �rintette, ezzel intve csendre �t.

- Tov�bbra is fenntartja a v�djait, Mr. Sherlock Holmes? – suttogta a n�. A detekt�v b�lintott. – Akkor engedelm�vel, megtartan�m, amit elloptam – suttogta alig hallhat�an Miss Ascot �s ajkuk lassan k�zeledett egym�s fel�.

El�gedetten mosolyogtam. H�t, hogyne mosolyogtam volna! Ekkor kaptam �szbe, hogy most az egyszer bizony l�b alatt vagyok. Hangtalanul kisettenkedtem a nappalib�l, magukra hagyva �ket.

�me h�t az az eset, ami b�n�ggyel indult �s b�n�ggyel fejez�d�tt be. Egy olyan �des b�n�ggyel, ami megv�ltoztatta eg�sz �let�nket.