A Tolvajok Kir�lyn�je

Bevallom, mi�ta Sherlock Holmest ismerem, nem igen volt olyan �gy, melyen egy- k�t h�tn�l t�bbet id�z�tt volna. Ha ennyi id� alatt nem j�tt r� a rejt�ly nyitj�ra, akkor ott m�r komoly probl�m�k ad�dhattak. Most azonban �ppen egy ilyen �gy k�t�tte le minden energi�j�t, aminek v�gkimenetele megv�ltoztatta eg�sz �let�nket. De kezdj�k tal�n a legelej�n.

Meleg ny�ri nap volt. London minden egyes polg�ra pr�b�lt min�l hamarabb beh�z�dni k�nyelemes, h�v�s lak�s�nak v�delmez�, vastag t�glafalai m�g�.

Vel�nk sem volt ez m�sk�pp. �n �ppen az egyik leg�jabb orvosi k�nyvet olvastam, amit a minap vettem a sarki k�nyv�rusn�l, bar�tom pedig m�r hossz� �r�k �ta mozdulatlanul, csukott szemmel �lt kedvenc karossz�k�ben, hossz� l�bait kiny�jt�ztatva.

Fel�letes szeml�l� sz�m�ra �gy t�nhetett volna, hogy alszik, �ppen kipiheni tegnapi esti f�radalmait, amit egy Smith nev� kocsis okozott neki, akit�l felvil�gos�t�st pr�b�lt nyerni most foly� �gy�nkkel kapcsolatban.

Sherlock Holmes azonban nem aludt. Gondolkodott. Mint mindig, most is csukott szemmel tette mindezt.

A k�vetkez� pillanatban azonban felugrott k�nyelmes sz�k�b�l, �s idegesen kezdett j�rk�lni fel-al� a szob�ban, egyre gyorsabban, hogy m�r abban is elf�radtam, ha n�ztem.

- Seg�ts�gre lesz sz�ks�g�nk, Watson - sz�lalt meg v�g�l egy pillanatra sem felf�ggesztve ideges�t� tev�kenys�g�t. - M�r lassan k�t hete �l�nk ezen az �gy�n �s alig haladtunk valamit. L�pten nyomon csak falakba �tk�z�m. Ilyen m�g soha nem fordult el� velem, bar�tom! - fordult velem szembe k�ts�gbeesetten. –�gy t�nik m�r �n sem vagyok a r�gi.

- Ugyan, Holmes! - nyugtattam. - Mindenkinek lehet rossz napja.

- Ez m�r nem rossz nap, Watson! Ez m�r rossz napok sorozata! Tegnap is, az az idi�ta kocsis, ahelyett, hogy megmutatta volna, hogy eg�szen pontosan hova vitte azt f�rfit n�h�ny napja, elk�ld�tt a v�ros m�sik v�g�be, ahol m�g csak nem is hallottak r�la. K�sz rem�nytelens�g! Bevallom, kicsit meglep�dtem. Soha nem hallottam m�g Holmes sz�j�b�l azt, hogy egy �gy rem�nytelen vagy elveszett lenne. Azt m�r igen, hogy bonyolultabb, mint kezdetben gondolta, de hogy rem�nytelen lenne, azt soha.

- Az el�bb valami seg�ts�get eml�tett. Ki lenne a seg�t�nk?

- A legkev�sb� sem akartam, hogy bek�vetkezzen, de ha m�r �gy alakult, �m legyen! - eresztette el f�le mellett a k�rd�semet, majd hirtelen a szob�j�ba ment �s a k�vetkez� pillanatban m�r ott �llt el�ttem indul�sra k�szen.

- Elmegy?

- Igen �s maga is j�n! Igyekezzen, Watson! �tk�zben mindent elmes�lek!

N�h�ny perc m�lva m�r egy konflisban z�ty�gt�nk v�gig London utc�in. Mikor kin�ztem, hogy l�ssam, merre fel� tartunk, megd�bbentem.

- A kik�t�be megy�nk?

- �gy van - b�lintott Holmes.

- Mi az �rd�gnek?! - k�rdeztem vissza megr�k�ny�dve.

- Mert minden bizonnyal ott tal�ljuk a seg�ts�g�nket - v�laszolta a legnagyobb term�szetess�ggel. - Ha csak nem London m�s r�szein metszi a zsebeket.

- Egy tolvajt keres�nk?!

- Watson, � nem csak egyszer�en egy tolvaj! � A Tolvaj! N�h�ny �vvel ezel�tt kaptam el egy b�n�gy sor�n. Nem �t kerestem, m�gis a kezeim k�z� akadt. Egy butas�gon bukott le, de nem tartozott az �gyh�z, amivel �ppen akkor foglalkoztam, �gy h�t elengedtem. � pedig emiatt tartozik nekem. Itt az ideje behajtani az ad�ss�got! Itt �lljon meg! - ki�ltott a kocsisnak, aki engedelmeskedett. Kisz�lltunk �s gyalog folytattuk tov�bb utunkat. �n m�g mindig le voltam d�bbenve azon, hogy Holmes elengedett egy b�n�z�t �s hangot is adtam meglepet�semnek.

- Mi�rt hagyta futni? Hiszen tolvaj!

- A leg�gyesebb tolvaj, Watson, aki valaha is erre a vil�gra sz�letett. Ezt elhiheti nekem, kedves bar�tom. H�, te! - ki�ltott a mellette elszalad� suhancra, aki meg is torpant, majd bizalmatlanul tekintett r�nk. - Ascotot keress�k. Itt van?

- Nem tudom - v�laszolta a fi�. - Maguk rend�r�k? - m�rt v�gig minket.

- Nem.

- Mi�rt higgyek maguknak?

Holmes ekkor el�vett egy schillinget �s a gyerek fel� ny�jtotta, aki m�g a sz�j�t is elt�totta csod�lkoz�s�ban. Ki akarta kapni a p�nzt a bar�tom kez�b�l, de � egy �gyes mozdulattal elh�zta el�le.

- Sz�val, hol tal�ljuk Ascotot? - ism�telte meg a k�rd�st Holmes.

- Ascot m�r nem lakik itt. Felvitte az Isten a d�g�t, azt’ egy nagy h�zban lakik a Kensigton Roadon. 24, ha j�l eml�kszem - azzal kikapta a p�nzt Holmes kez�b�l �s elszaladt vele.

Mi pedig ism�t kocsiba �lt�nk �s f�l �ra m�lva m�r a megadott c�men voltunk. Hatalmas, eleg�ns h�z. Olyan, amilyenr�l a legt�bb ember csak �lmodhatott. Feh�r falak, fekete ajt� arany kopogtat�val.

-  Sz�pen ,, megszerezte” a maga kis vagyon�t - jegyeztem meg g�nyosan �s bar�tomra sand�tottam, aki elmosolyodott �s bekopogott.

Egy id�s h�lgy nyitott ajt�t. Nem k�rdezett semmit, Holmes odaadta a n�vjegy�t �s az asszony bevezetett benn�nket a nappaliba �s k�rt, hogy itt v�rjunk.

Volt id�m megszeml�lni a helyis�get. Nagyon otthonos volt.

K�z�pen egy mahag�ni asztal, el�tte egy kanap�, k�t oldal�n pedig egy- egy k�nyelmes fotel. Az ajt�val szemben pedig egy hatalmas kandall�, rajta f�nyk�pek, de mind egyetlen n�r�l. Fantasztikusan gy�ny�r� asszony volt. Arca, ak�r egy g�r�g istenn��, gy�ny�r� ajkak �s csod�latos szemp�r, melyb�l olyan nyugalom �s b�ke �radt, ak�r egy mesebeli hercegn��b�l, akinek a vil�gon semmi gondja-baja nem volt �s boldogan �lt, m�g meg nem halt.

Biztosra vettem, hogy ez a n� egyetlen f�rfit sem hagy hidegen. Te�ri�mat al�t�masztotta, hogy �szrevettem a mellettem �ll� bar�tomat, amint � is a f�nyk�peket szeml�li komor pillant�sokkal. Nem is lep�dtem meg k�l�n�sebben, hiszen Sherlock Holmes megr�gz�tt aggleg�ny h�r�ben �llt, m�gis d�h�s voltam. H�t nem l�tja, mennyire sz�p?!  

- Gy�ny�r� asszony, nem igaz, Holmes? - k�rdeztem v�g�l, de v�laszt m�r nem kaptam r�, mert egy csilingel� n�i hang csend�lt fel a h�tunk m�g�tt.

- Nagyon k�sz�n�m.

Mindketten megfordultunk �s ott �llt �. A h�lgy a f�nyk�pr�l. Teljes �letnagys�gban �s sokkal szebben, ha lehet ezt egy�ltal�n mondani, mint a kandall�n �ll� k�peken.

A csinos arc, a v�rv�r�s ajkak �s a tengerz�ld szemek mind egy keretbe foglalva sz�ke haj �ltal. Kecses alakj�ra �gy simult a ruha, mintha csak r��nt�tt�k volna.

Lassan megindult fel�nk �s kezet ny�jtott Holmesnak.

- Mr. Holmes, tudtam, hogy egyszer elj�n ez a nap. Ism�t szemt�l szemben �llunk egym�ssal.

- �gy van, Miss Ascot - v�laszolta bar�tom, mik�zben kezet cs�kolt a n�nek. –De most �n d�ntheti el, hogy melyik oldalon �ll!

- Nah�t, micsoda kegy, uram - mosolyodott el �s egyenesen r�m n�zett, aki m�g mindig d�bbentem �lltam a t�ny el�tt, hogy Ascot, tulajdonk�ppen n�. �s nem is ak�rmilyen!

- Bar�tom �s seg�t�m, dr. Watson - mutatott be a h�lgynek. - Watson, a h�lgy Miss Elisabeth Ascot. Vagy ha �gy jobban tetszik, a Tolvajok kir�lyn�je.

- Kedves Mr. Holmes, �n b�kol! Nagyon �rvendek doktor �r!

- Sz�momra a megtiszteltet�s Miss Ascot.

- Mondja csak, kisasszony! - mosolyodott el Holmes. - Ki� ez a h�z tulajdonk�ppen? Mert, hogy nem az �n�, az bizonyos. B�rmennyire is j�l ismerem �nt, azt az�rt nem tudom elk�pzelni, hogy l�pten nyomon a saj�t k�pei k�zt �li  tartalmas �s mozgalmas �let�t.

- Val�ban - nevetett fel a n�. - Egy k�zeli bar�tom� a h�z.

- Felteszem, egy f�rfi�.

- �gy van. A b�ty�m�.

L�ttam, ahogy bar�tom sz�ja megr�ndul �s m�g �ppen idej�ben fojt el egy mosolyt. Hogy minek a jele volt ez, a g�nynak vagy a megk�nnyebb�l�snek, akkor m�g nem tudtam. De sokat tettem volna fel arra, hogy az el�bbinek.

- De, Mr. Holmes, gondolom nem az�rt szelt�k �t a v�rost �s �gettek v�gig a kik�t�b�l eg�szen id�ig, hogy ezt megtudj�k, ugye?

D�bbenten n�ztem a velem szemben �l� n�re �s l�ttam, hogy Holmes elismer�en b�lint �s szemreh�ny�an n�z r�m, ami�rt megint �rtetlenkedem.

- A cip�je, dr. Watson - kezdte Elisabeth t�relmesen. - Szalma csak a kik�t�ben ragadhatott r�, nyilv�n az egyik teherhaj� rakom�nya volt, �s mivel tegnap esett az es�, �n telibe tal�lt egy csod�s kis s�rr�teget szalm�val egy�tt. Hacsak nem j�rtak egy ist�ll�ban miel�tt idej�ttek - mosolygott.   

Nem hittem volna, hogy a bar�tomon k�v�l m�s is alkalmazza a k�vetkeztet�s- �s megfigyel�s m�dszer�t, amit Holmes m�r t�k�lyre fejlesztett.

�nk�ntelen�l is elk�pzeltem egym�s mellett Sherlock Holmest �s Elisabeth Ascotot. A b�n�z�k r�mei lenn�nek! A gondolatra elmosolyodtam.

- Sz�val, Mr. Holmes, belev�g, hogy mi�rt is vannak itt tulajdonk�ppen?

- Nem tudom eml�kszik-e m�g a legutols� kis aff�runkra… Egy sz�, mint sz�z, j�ttem, hogy behajtsam a tartoz�s�t, h�lgyem.

- �rtem, sz�val seg�ts�gre van sz�ks�ge –adta meg a kegyelemd�f�st a n�. L�ttam, ahogy bar�tom nyitn� a sz�j�t �s mondana valamit arr�l, hogy � soha nem szokott seg�ts�get k�rni, pl�ne nem egy n�t�l, de ink�bb visszafogja mag�t �s v�r. – Mir�l lenne sz�?

- El tud j�nni este hatra a Baker Streetre?

- Ha �sszeszedem magam, akkor lehets�ges. Amit �g�rtem azt meg is tartom, m�g ha nem is f�lik hozz� a fogam. Tudom, mi a k�teless�gem, Sherlock.

Felkaptam a fejem. A b�tyj�n k�v�l m�g soha senki nem sz�l�totta keresztnev�n a bar�tomat. Nem is t�rte volna el senkit�l. Vajon ett�l a n�t�l mi�rt teszi?

- Nos, Elisabeth, akkor este hatkor v�rom. K�rem, ez�ttal pontos legyen!- mosolyodott el g�nyosan. Elk�sz�nt�nk, azt�n gyalog hazaindultunk. K�r�lbel�l f�l�ra k�nyelmes s�ta volt az �t, de nem is b�ntam. Rengeteg k�rd�sem volt �s feltett sz�nd�kom volt, hogy mindegyikre v�laszt kapjak.

- Mondja, Holmes! - kezdtem. - Mi�rt engedte el annak idej�n a kisasszonyt, amikor egy b�n�z� volt?

- Watson! Hisz m�r mondtam. Nem tartozott az �gyh�z, amiben akkor nyomoztam. Csak v�letlen�l futottak �ssze �tjaink. �s, nem is volt olyan s�lyos b�n, amit elk�vetett. �gyetlen volt, ennyi az eg�sz.

- Mit tett? - �rdekl�dtem tov�bb. Mindent meg akartam tudni, amit csak lehetett.

- Megpr�b�lt kizsebelni - mosolyodott el Holmes. - �s tudja mi a legd�h�t�bb? Hogy siker�lt neki. K�t utc�val od�bb kaptam el. Elk�peszt� volt. Gyors, mit a vill�m �s okos, ak�r egy… ki is, Watson? �, nem fontos! - vont v�llat.

- �s amellett gy�ny�r� is.

- Hm - csak ennyit mondott. Hm. Ezt m�gis mire v�ljem? M�r r�g�ta feladtam, hogy kiismerjem a bar�tomat, de ez most kiv�telesen ideges�tett.

- Nem gondolja, Holmes? - k�rdeztem ism�t. Addig akartam �tni a vasat, m�g meleg.

- Vigy�zzon, Watson! A sz�ps�g nem minden. B�r, t�ny, hogy �n is kis h�j�n bed�ltem neki.

Megtorpantam. Azt hittem, rosszul hallok. Sherlock Holmes kis h�j�n bed�lt egy n� sz�ps�g�nek? Ez olyan hihetetlen volt, mintha azt mondt�k volna, hogy id�n elmarad a kar�csony.

- Mit mondott? - k�rdeztem vissza hitetlenkedve. - Majdnem…

- Meg�rkezt�nk, Watson!  - ki�ltott fel boldogan a Baker Street-i h�zunk ajtaja el�tt, megtagadva ezzel t�lem a jogot az inform�ci� szerz�sre.

Holmes m�g a d�lut�n folyam�n elment a Scottland Yardra �s arra k�rt, ha esetleg nem �rne vissza hat �r�ig, akkor legyek olyan j� �s sz�rakoztassam Miss Ascotot, ha meg�rkezik.

Nem okozott volna k�l�n�sebb probl�m�t a feladat, de nem is ker�lt r� sor. Bar�tom h�romnegyed hat ut�n n�h�ny perccel haza�rkezett �s arckifejez�s�b�l l�ttam, hogy sikerrel j�rt �s megtudta, amit akart.

- Nos, Watson, Miss Ascot hamarosan meg�rkezik, amennyiben val�ban pontos - kezdte Holmes, mik�zben k�nyelmesen elhelyezkedett karossz�k�ben �s csendesen v�rt.

- Siker�lt megtudnia, ami�rt a Yardra ment? - pr�b�ltam elind�tani a besz�lget�st.

- Siker�lt, bar�tom, de mai l�togat�som eredm�ny�t ink�bb akkor ismertetn�m, ha a kisasszony meg�rkezik.

B�lintottam. Nem kellett sok�ig v�rnunk. Pontban este hatkor megsz�lalt a bej�rati ajt� cs�ng�je �s Mrs. Hudson bevezette Elisabeth Ascotot a nappaliba. Holmes hellyel k�n�lta �s megk�rte a h�zvezet�n�t, hogy hozzon egy kis te�t.

- El�g pontos voltam, Mr. Holmes? - mosolygott a n� �s szem�ben valami cinkos f�ny csillant, ahogy kimondta ezeket a szavakat. G�nynak sz�nta, nem is k�ts�ges �s a reakci�ra sem kellett sokat v�rni.

- Meglep�en pontos, kisasszony.

- Akkor tal�n, kezdhetn�nk is. Miben szorul a seg�ts�gemre, uram?

- El�sz�r is - kezdte nyugodtan Holmes - nem szorulok senki seg�ts�g�re. Egyszer�en csak arra gondoltam, hogy t�rleszthetn� v�gre az ad�ss�g�t.

- H�nyszor fogja ezt m�g az orrom al� d�rg�lni?

- Ah�nyszor csak sz�ks�ges, hogy el�rjem a c�lom - majd miut�n Mrs. Hudson behozta a te�t, folytatta. - Akkor tal�n v�gjunk bele! N�h�ny h�ttel ezel�tt egy meglehet�sen furcsa k�r�ssel fordult hozz�m egy fiatal f�rfi. Magas, barna haj� �s barna szem�. Andrew Maker, titk�r Lord Peddingtonn�l. A Peddington csal�d az egyik leg�sibb fam�lia Angli�ban. T�rt�net�k eg�szen a XVI. Sz�zad k�zep�ig ny�lik vissza. Mr. Maker azzal a k�r�ssel fordult hozz�m, hogy tal�ljam meg a Tigrisszem nev� gy�m�ntot. Gondolom m�r hallottam r�la.

- Term�szetesen - v�laszolta Elisabeth komolyan. - Sok olyan embert ismerek, aki a f�l karj�t is odaadn�, hogy megkaparinthassa.

- Ha nem is kellett ilyen brut�lis m�dszert alkalmaznia valakinek, megszerezte. N�h�ny h�ttel ezel�tt ellopt�k a vil�g egyik leg�rt�kesebb gy�m�ntj�t. Mr. Maker mindent apr�l�kosan elmondott, amit csak tudott. A gy�m�ntot Lord Peddington a saj�t szob�j�ban �rizte egy k�l�n erre a c�lra k�sz�ttetett sz�fben. Csakhogy a rabl�s �jszak�j�n a Tigrisszem nem ker�lt vissza a p�nc�lszekr�nybe, ugyanis a lord egyik szok�sa az, hogy minden este kiveszi, megt�r�lgeti, majd visszateszi. Csakhogy egy kis gond t�rt�nt. Peddington val�ban el�vette a k�vet, de mikor vissza akarta tenni a hely�re, megzavart�k. M�ghozz� a h�zvezet�n� azzal, hogy egy koldus �ll az ajt� el�tt �s nem hajland� elmenni onnan, am�g nem adnak neki n�h�ny pennyt. A lord lement, hogy elk�ldje a koldust de mikor visszat�rt a k� m�r nem volt sehol. Az ablak t�rva nyitva �llt, de se l�tra, se semmi, amin a tolvaj felm�szhatott volna. Azonnal �rtes�tett�k a rend�rs�get �s m�snap reggel mi is a helysz�nen voltunk doktor Watsonnal. Apr�l�kosan �tvizsg�ltam mindent, de szinte semmit sem tal�ltam. A rend�rs�g mindent haszn�lhat� nyomot elvitt vagy elt�ntetett. Kont�rok! - bosszankodott Holmes.

- Azt mondta, szinte, Mr. Holmes. Ezek szerint m�gis csak tal�lt valamit.

- �gy van. M�ghozz� ezt - ny�jtott �t Elisabethnek egy bor�t�kot. Egy olyat, amilyenekbe az apr�bb nyomokat, teszem azt port, s�rdarabot vagy hasonl�kat szokott begy�jteni a b�nt�nyek helysz�n�r�l.

- Ez s�r, Mr. Holmes?

- �gy van. M�ghozz� v�r�s sz�n� porb�l. Tov�bb�, ut�na n�ztem ennek a Lord Peddingtonnak �s a h�zvezet�n�j�t�l tudom, hogy a h�t minden napj�n, vas�rnap kiv�tel�vel, pontban n�gykor a klubj�ba megy. Szenved�lyes k�rtyaj�t�kos, de a h�zvezet�n�je szerint m�rt�kletes �s mindig tudja, mikor kell kisz�llni. �gy eml�kezett, hogy soha nem vesztett t�bbet t�z fontn�l. Van azonban itt m�g valami. Ennek a Peddingtonnak van egy bar�tja, akivel n�h�ny hete kiss� �sszekaptak valamin. A bar�ts�guk ez�ltal meg is romlott, de mindig egy�tt k�rty�ztak. Mr. Funar ott tesz keresztbe �gyfel�nknek, ahol csak tud.

- J�l sejtem, Mr. Holmes, hogy a rend�rs�g �t gyan�s�tja?

- Igen. De elt�nt �s egy�bk�nt sincs m�g ellene bizony�t�kuk. Az�rt voltam ma a Yardon, hogy megtudjam, meddig jutottak az �gyet illet�leg. Egy ty�kl�p�snyit ell�ttem j�rnak.

- �s miben tudok �n seg�teni, uram?

- Azt v�rom �nt�l, hogyha meg lesz a tolvaj, lopja vissza a gy�m�ntot �s ezzel seg�tsen k�zre ker�teni a tettest.

- Rendben - v�gta r� n�h�ny m�sodpercnyi gondolkod�s ut�n Miss Ascot. - Csakhogy ne tudja �lland�an az orrom al� d�rg�lni, hogy az ad�sa vagyok. Azonban, ha lehets�ges - fordult Holmes fel� �s egyenesen a szem�be n�zett - szeretn�k kimenni a helysz�nre. Tudom, hogy m�r mindent megn�zett, de ha lop�sr�l van sz�, akkor �n tudom a legjobban, hogy hogyan lehet elemelni egy t�rgyat, ak�r t�bb emelet magasb�l is.

- Ahogy gondolja, kisasszony. Holnap reggel nyolc �r�ra ott lesz�nk �n�rt �s mindent �jra �tn�z�nk.

Miut�n Miss Ascot elt�vozott, �nk�ntelen�l is Sherlock Holmesra n�ztem �s olyat l�ttam az arc�n, mint m�g soha. Sz�les mosolyt. Ilyenre eddig m�g nem volt p�lda. Vagy t�nyleg ennyire b�zik ebben a n�ben vagy valami m�s �ll a dolog h�tter�ben.

M�snap reggel pontban nyolckor Miss Ascottal az oldalunkon �ton voltunk a Peddington birtok fel�. Ahogy k�zeledt�nk, szinte tapinthat� volt a fesz�lts�g. L�ttam, hogy Holmes minden apr� r�szletre figyel: minden elsuhan� f�t �s bokrot alaposan szem�gyre vesz. Semmi sem ker�lhette el a figyelm�t.

Olyan volt, mint egy vad�szkutya, amikor nyomot fog. Egy pillanatig sem k�telkedtem benne, hogy a rejt�ly kulcsa, az utols� l�ncszem kov�csa ott �l Sherlock Holmes mellett egy gy�ny�r� n� k�pm�s�ban. Tudtam, hogy Elisabeth Ascot lesz az, aki meger�s�ti bar�tomat a te�ri�j�ban, vagy �ppen elveteti vele azt.

Lassan utunk v�g�hez k�zeledt�nk �s el�nk t�rult a fens�ges Peddington –birtok. A hatalmas, �si kast�llyal �s egy �ri�si f�ldter�lettel.

M�r v�rtak benn�nket. A lord a kast�ly bej�rata el�tt �llt tikt�r�val.

Peddington magas, �sz haj� ember volt. K�zelebb volt m�r a hatvanhoz, mint az �tvenhez. Arca hossz�k�s, komoly. Szigor� von�sai azonban egy pillanat alatt ell�gyultak, mikor megl�tta Miss Ascotot. El�sietett �s kezet cs�kolt a h�lgynek.

- Lord Peddington, Miss Elisabeth Ascot! Az �r pedig bar�tom �s seg�t�t�rsam, dr. Watson - mutatott be benn�nket Holmes egym�snak. -  Miss Ascot seg�t megtal�lni a tolvajt, uram.

- �rtem - mosolyodott el az �reg. - �dv�zl�m a birtokomon, kisasszony! Megengedi, hogy k�rbe vezessem?

- Nagyon kedves, lord Peddington, de el�bb ink�bb szeretn�m megn�zni, hogy eg�szen pontosan hol is t�rt�nt az eset - v�laszolta Elisabeth csilingel� hangj�n, b�josan mosolyogva.

Nem tudtam, mit forgat a csinos kis fej�ben, de abban eg�szen biztos voltam, hogy s�ntik�l valamiben.

- Ez esetben, k�rem, kisasszony, hadd vezessem oda!  - ny�jtotta karj�t a lord �s Miss Ascot elfogadta.

Oldalra pillantottam �s ekkor elcs�ptem egy fintort �s egy g�nyos mosolyt Holmes r�sz�r�l. Mikor azonban �szrevette, hogy figyelem, egy pillanat alatt rendezte von�sait �s faarccal k�vette az el�tt�nk halad� furcsa p�rt.

Nocsak, nocsak! Nagyon �rdekes! - gondoltam magamban. De nem sok id�m maradt az elm�lked�sre, ugyanis n�h�ny percen bel�l m�r ott �lltunk Lord Peddington ablaka alatt.

- Ez az! - mutatott fel a f�rfi. - A balsz�ls� ablak a legfels� emelten.

- Nincs olyan l�tra, ami fel�r od�ig? - k�rdezte Holmes.

- Nincs. Nem is lehetne. Hiszen legal�bb t�z m�ter magasnak k�ne lennie.  

- Akkor, l�ssunk hozz�! - sz�lalt meg Miss Ascot �s eg�szen a falhoz l�pett. - Mr. Holmes, megtenn�k, hogy odafentr�l m�rik, hogy mennyi id� alatt jutok be?

- Fel akar m�szni? - d�bbent meg a lord. - Hisz ez �ngyilkoss�g! Mi lesz, ha megcs�szik �s egy�bk�nt is maga… n�!

- Nem mondja?! - g�nyol�dott kih�v�an Elisabeth. Egy cseppet sem volt s�rt� ez a megjegyz�se, hiszen nem is volt benne b�nt� sz�nd�k. T�k�letesen tiszt�ban volt az adotts�gaival �s biztos voltam benne, hogy ki is fogja haszn�lni.

P�r percen bel�l m�r fent is voltunk a szob�ban �s mindannyian az ablakon lest�nk ki, �gy adva jelt a kisasszonynak, hogy kezdheti az akci�j�t.

Bevallom, sok mindent l�ttam m�r, de ilyen �gyes teremt�st m�g soha. �gy m�szott fel az ereszcsatorn�n, mintha ez lenne a vil�g legterm�szetesebb dolga. R�pillantottam Holmesra, aki felv�lta figyelte az �r�j�t �s Elisabethet, b�r az ut�bbinak, mintha kiss� t�bb figyelmet szentelt volna. Elmosolyodtam, de az arcomra is fagyott r�gt�n, ugyanis Miss Ascot l�ba megcs�szott az egyik t�gl�n �s egy v�gtelennek t�n� m�sodpercig a semmiben l�gott, de ugyanolyan gyorsan vissza is kapaszkodott. Mindh�rman megk�nnyebb�lten s�hajtottunk fel �s a k�vetkez� pillanatban m�r Elisabeth is ott �llt mellett�nk.

- Sajn�lom, Mr. Holmes! Elrontottam. Egy pillanatra megcs�sztam, r�ad�sul a szoknya is akad�lyozott - kezdte a szabadkoz�st a l�ny, de Holmes le�ll�totta.

- Semmi gond! Belef�rt! Ez �gy is… gyors volt. A magass�ghoz k�pest.

- Nem egyperces munka, az biztos! - mosolyodott el kedvesen Miss Ascot, majd k�rbe n�zett a szob�ban, ahogyan �n is.

Az ablak mellett egy szekr�ny �llt, a szoba m�sik oldal�n egy �gy, vele szemben egy asztal k�t fotellal �s helyis�g m�sik v�g�ben egy �r�asztal.

- Mondja csak, Lord Peddington! Eg�szen pontosan mennyi id�t t�lt�tt odalent? - k�rdezte bar�tom, m�g mindig kez�ben tartva az �r�j�t.

- Nos, �gy k�r�lbel�l h�rom-n�gy percet. Adtam a koldusnak n�h�ny pennyt �s m�r indultam is vissza.

- Az ajt� nyitva volt? - tettem fel a sz�momra nyilv�nval� k�rd�st.

- Igen, meglehet. Nem eml�kszem - habozott  a v�lasszal a lord.

Ekkor vad ugat�s szak�totta f�lbe a k�rd�sek sor�t. Egy sp�niel rohant be a szob�ba �s minket ugatott.

- Jasper, csend legyen! - rivallt r� a gazd�ja, de a kutya csak nem akart elhallgatni. - Mrs. Anderson! Vigye ki Jaspert, legyen sz�ves! - adta ki a parancsot a h�zvezet�n�nek, aki p�r�zon ragadta az ebet �s kivezette a szob�b�l. Akkor l�that�an megnyugodott.

- Jasper mindig ebben a szob�ban van? - k�rdezte elgondolkodva Elisabeth. Szinte biztos voltam benne, hogy Holmes is ezt a k�rd�st akarta feltenni. L�ttam az arc�n a megr�k�ny�d�st.

- Igen. Amikor �n a szob�ban vagyok, � is. H�s�ges t�rs! - mosolyodott el a lord.

- Az �r�asztal�n volt a gy�m�nt, igaz? - l�pett az eml�tett az asztalhoz Holmes �s intett nek�nk, hogy k�vess�k. Lehajoltunk �s mi is szemrev�telezt�k az asztalt, de azon semmi gyan�s nem volt. N�h�ny toll �s pap�r kiv�tel�vel minden ugyanolyan volt, mint m�s, h�tk�znapi ember asztala. - Azt hiszem v�gezt�nk is!

A kij�rat fel� indultunk �s mikor el�rt�k a kocsit Lord Peddington karon ragadta Elisabethet �s bar�ts�gosan, tal�n t�l bar�ts�gosan is, sz�lt hozz�:

- Miss Ascot, nagyon megtisztelne, ha vend�gem lenne a h�tv�g�n, ugyanis b�lt rendezek. Term�szetesen, �n�ket is sz�vesen l�tom, uraim!

- Nagyon k�sz�n�m a megh�v�st, Lord Peddington - mosolyodott el Elisabeth �s felsz�llt mell�nk a kocsira.

Az elk�vetkezend� f�l �ra maga volt a pokol. N�ma csend. Senki nem sz�lt egy sz�t sem. Mikor besz�lget�st akartam kezdem�nyezni, kudarcot kudarcra halmoztam, �gy jobbnak l�ttam, ha ink�bb �n is csendben maradok.

V�g�l Sherlock Holmes t�rte meg a csendet.

- Rendk�v�l nagy hat�st tett a lordra, Miss Ascot.

- Val�ban? �szre sem vettem -  l�d�totta a l�ny. - Tal�n zavarja?

- H�h! Egy cseppet sem! S�t, ennek m�g nagy haszn�t vehetj�k! Mindazon�ltal… gondolom k�v�ncsi az eredm�nyre, amire �nnek k�sz�nhet�en jutottam.

- �s pedig?

Be kell vallanom rendk�v�l mulattatott ez a sz�nj�t�k kettej�k k�z�tt, de most, hogy m�r kezdett komolyra fordulni a dolog �n is �rdekl�dve d�ltem el�re.

- Mire jutott, Holmes? – k�rdeztem.

- Miss Ascot k�t �s f�l perc alatt m�szta meg a falat. Lord Peddington pedig saj�t �ll�t�sa szerint mind�ssze h�rom- n�gy percet t�lt�tt odalent. Rendk�v�l �gyes bet�r�vel van dolgunk, aki megm�ssza a t�z m�ter magas falat k�t �s f�l perc alatt �s kim�szik az ablakon, mindezt maximum n�gy perc alatt teszi �gy, hogy a szob�j�ba vissza�rkez� lord kin�z az ablakon �s nem l�t senkit.

- N�zze csak! Lestrade fel�gyel�! - mutattam a lak�sunk el�tt v�rakoz� rend�rf�n�kre.

- Nocsak, fel�gyel�! - kezdte Holmes, mikor kisz�llt a kocsib�l �s kezet fogott a magas f�rfivel. - Minek k�sz�nhetj�k a l�togat�s�t?

Lestrade szeme is megakadt Elisabeth -en, mire �n bemutattam �ket egym�snak �s �tesve a formas�gokon, v�gre a t�rgyra t�rhett�nk, mikor fel�rt�nk a lak�sba.

- Elfogtuk! - jelentette ki a fel�gyel�.

- Kit? - k�rdezett vissza meglepetten Holmes.

- Tudom, hogy �n is nyomoz az elt�nt gy�m�nt �gy�ben, �gy �gy gondoltam, jobb, ha sz�lok, hogy lez�rhatja az �gyet, bar�tom! Ugyanis elfogtunk a tolvajt.

L�ttam, ahogy Holmes hitetlenkedve n�z Lestrade-re, akinek az arc�n kaj�n vigyor �lt. Majd bar�tom elnevette mag�t �s m�gis megk�rdezte, amit akart:

- Na �s ki az, ha szabad tudnom?

- George Funar. �gy van, Mr. Holmes! A hivatalos szerv ez egyszer megel�zte �nt. Am�g maga a k�vetkeztet�sivel volt elfoglalva, mi megtal�ltuk a tolvajt. Az egyik rokon�n�l rejt�zk�d�tt n�h�ny hete. Bevallotta, hogy azon az est�n ott volt a Peddington birtokon �s megtal�ltuk n�la a gy�m�ntot is, amit az�ta m�r visszajuttattunk jogos tulajdonos�nak.

- Mikor volt ez?

- K�r�lbel�l f�l �r�ja. Lord Peddington eml�tette, hogy n�la j�rtak ma d�lel�tt. Na, de nekem mennem kell! Sz�l�t a munka! Dr. Watson, rem�lem ezt a t�rt�netet is meg�rja majd. A c�me lehetne mondjuk… Sherlock Holmes buk�sa vagy valami hasonl�. Miss Ascot, �r�l�k, hogy megismerhettem! Uraim! - azzal kirobogott az ajt�n. M�g hallottuk, ahogy becsapja maga m�g�tt a bej�rati ajt�t �s ut�na csend.

Holmes hal�lra v�ltan �llt a szoba k�zep�n, mint aki nem hiszi el, hogy mi t�rt�nt. Mi pedig tan�cstalanok voltunk. Nem tudtuk megsz�laljunk-e egy�ltal�n.

Majd bar�tom leroskadt k�nyelmes karossz�k�be �s arc�t kez�be temette.

- Nem lehet - suttogta. - Valamit biztos eln�ztem. Nem voltam el�g figyelmes vagy… M�g egyszer sem j�ttek r�, ki a tettes. Biztos vagyok benne, hogy �k rontottak el valamit.

- Ami azt illeti, Mr. Holmes, �n is azt hiszem, hogy a rend�rs�g rossz nyomon j�r - hallottuk mindketten Elisabeth hangj�t, mire Holmes felkapta a fej�t.

- Hogy �rti?

- �n l�ttam Mr. Funart. Azt hiszem, el�g, ha annyit mondok r�la, hogy nincs olyan kond�ci�ban, hogy k�t �s f�l perc alatt megm�sszon egy t�z m�ter magas falat.

- Mikor l�tta �t?

- K�t hete.

- Miss Ascot. �n aranyat �r! - mosolyodott el Holmes.

- De h�t bevallotta, hogy ott volt azon az est�n a birtokon �s a gy�m�ntot is megtal�lt�k a zseb�ben – gy�zk�dtem �ket, de �gy t�nt hi�ba. Ami nekem �sszer�nek t�nt, az �ket csak meger�s�tette abb�li hit�kben, hogy Funar �rtatlan.

A k�vetkez� n�h�ny percben mindent megtudtunk az �ll�t�lagos b�n�sr�l. George Funar alacsony, k�pc�s, k�v�r ember. Elisabeth szerint  annyira, hogy nemhogy egy falat, de m�g a l�pcs�ket is nehezem m�ssza meg.

Holmesnak ennyi el�g volt. Felugrott a hely�r�l �s m�r csak az ajt� csap�d�st hallottuk. D�lut�n h�romkor t�rt vissza d�dolva �s f�ty�r�szve. Elisabeth el�tte f�l �r�val �rkezett vissza a Baker Streetre, ahogy megbesz�lt�k.

- A rejt�ly megoldva! - jelentette ki magabiztosan �s k�nyelmesen h�trad�lt a kanap�n. Elisabeth �s �n pedig �rtetlen�l b�multunk r� �s v�rtuk, hogy minket is beavasson. - K�v�ncsiak a megold�sra �s a tolvaj szem�ly�re? - mosolyodott el.

- H�t persze! - v�laszoltuk egyszerre.

- Egyszer�, mint az egyszeregy. Vak voltam, hogy nem vettem �szre a nyilv�nval� t�nyeket. Miss. Ascot volt a megold�s ebben az �gyben.

- �n?! - k�rdezte d�bbenten a mellettem �l� l�ny, �n pedig r� n�ztem. Fogalmam sem volt arr�l, mit akar ezzel Holmes.

- Igen. Ha �n, nem m�ssza meg a falat olyan el�k�peszt�en gyorsan, tal�n nem is j�v�k r�. Kezdj�k az elej�n. Miut�n elmentem itthonr�l els� utam a fogd�ba vezetett Funarhoz. Elmondta, hogy val�ban j�rt a birtokon akkor este, de m�g j�val kor�bban, mint ahogy a b�nt�nyt elk�vett�k. Be akarta hajtani az ad�ss�g�t a lordon. �gy bizony!  - nevette el mag�t d�bbent arcunkat l�tva.

- De h�t, maga mondta, Holmes, hogy Peddington nem verte mag�t ad�ss�gba! - ki�ltottam fel hitetlenkedve.

- Ezt senki nem mondta, Watson. A h�zvezet� n� mind�ssze annyit k�z�lt, hogy t�z fontn�l soha nem vesztette t�bbet. Ma d�lut�n viszont j�rtam a klubj�ban, ahol a k�rtya partnerei elmondt�k, hogy �tezer fonttal tartozik a lord Funarnak. Ezen vesztek �ssze. Mr. Funar a p�nz�t akarta, viszont Peddington alkut k�t�tt vele: dupla vagy semmi alapon j�tszottak. Az ad�ss�g �gy r�vid id�n bel�l a dupl�j�ra n�tt �s persze Funar megfenyegette, hogy r�k�ldi a behajt�kat, ha nem fizet. Ezzel el�szott volna Peddington j� h�rneve is.  A lordnak ekkor esz�be jutott, hogy az �v� a vil�g egyik legdr�g�bb gy�m�ntja. Mit tett h�t?

- K�sz�ttetett egy m�solatot �s azt adta oda Funarnak p�nz helyett -  v�gta r� hirtelen Elisabeth.

- Akkor este kapta meg, mikor a lop�s t�rt�nt. Csakhogy a lordnak ennyi nem volt el�g. Biztos�tva volt lop�s ellen. Teljes k�rt�r�t�ssel, ami a gy�m�ntot illeti. �gy h�t…

-… �maga lopta el a Tigrisszemet. Nem kellett felm�sznia a falon, hiszen m�r bent volt a h�zban. A kutya pedig ismerte - folytatta Miss Ascot el�gedetten.

- Ez�rt nem ugatott Jasper – �rtettem meg hirtelen.

- M�r pedig azt az ugat�st m�g a birtok m�sik v�g�ben is hallott�k volna, nem hogy a f�ldszinten, pl�ne, ha m�g az ajt� is nyitva volt? - mosolyodott el Holmes. T�ny, hogy annak a kis kuty�nak igen csak nagy hangja volt. - Felb�reltek h�t egy koldust, aki eltereli a h�z t�bbi lak�j�nak figyelm�t. A lord pedig nyugodtan zsebre tehette a gy�m�ntot, miel�tt lement volna f�ldszintre. Azzal, hogy a k�vet ellopt�k, bezsebelhettek egy sz�p kis summ�t �s a hamis�tv�ny, amit  Funarnak adtak, b�rt�nbe jutatta az ellens�get is. K�t legyet egy csap�sra! - csapta �ssze el�gedetten a kezeit Holmes �s elnevette mag�t. - Hogy lehettem ennyire vak?

- �s Funarnak az�rt kellett menek�lnie, mert olvasta az �js�gban, hogy ellopt�k a gy�m�ntot - tettem fel a pontot az i-re. Most m�r minden vil�gos volt. Az eg�sz �gy elej�t�l a v�g�ig.

- �s most? - tette fel a d�nt� k�rd�st Elisabeth �s tekintet�t Holmes�ba f�rta. – Hogyan tov�bb?

- Maga, kedvesem, ellopja a gy�m�ntot. Az eredetit. Szombaton, a b�lon.

A h�ten m�g rengeteg elint�zni val�nk volt. Megj�rtuk a Scottland Yardot, besz�lt�nk Funarral, aki igazolta Holmes te�ri�j�t. Megnyugtattuk a f�rfit, hogy legyen t�relemmel, id�ben kihozzuk a b�rt�nb�l.

J�rtunk a biztos�t� t�rsas�gn�l is, ahol Peddington a szerz�d�st megk�t�tte. Minden a hely�re ker�lt. M�r csak a bizony�t�k hi�nyzott. Arra sem kellett v�rni sok�ig.